Hét érvem is van, amiért nagyon utálok már szoptatni. Csak van egy nyolcadik is, az meg simán lenullázza az előző hetet.
Csukott szemmel, félálomban üvölt. Semmi extra, csak épp nem került a szájába azonnal a cici, mihelyst nyekkent egyet az éjszaka közepén. Meg lehet szokni a jót, meg is szokta az elmúlt egy év alatt. Mellre veszem, a fáradtságtól bealszom, még mielőtt ő bealudna. Arra riadok már csak fel, amikor a következő alkalommal követeli a mellbimbómat. Hanyadik alkalommal is aznap éjjel? Ha jól számolom, negyedik. Jó arány ahhoz képest, hogy a múltkor óránként tartott igényt a cicire. Nem akarok többé szoptatni.
A felvágottas részlegnél jut eszébe, hogy neki szopnia kell. Egy hirtelen mozdulattal belekapaszkodik a felsőrészembe és hatalmasat ránt rajta, kibuggyan a fél mellem. Nyugi, kicsim, nemsokára kapsz enni, de most épp bevásárolunk, legalább a parkolóig bírd ki, várj szépen a sorodra, jó? Nem jó. Hátravágja magát a bevásárlókosár gyerekülésében, hisztizik, rúgkapál. Mindenki minket néz. Nem akarok többé szoptatni.
Nézd, apja, már a negyedik foga jön, hát nem cuki, ahogyan vicsorít? Cicire teszem, harap. Felszisszenek, tetszik neki. Könnyes szemmel magyarázom, hogy ez egyáltalán nem vicces. Kacag. De talán érti. Visszateszem a szájába a mellem. Huncut arckifejezéssel harap. Eldugom a mellem, na, most mit szólsz, ha harapsz, nincs cici. Sértődötten visít, ilyen gonosz anyát ő még nem látott. Megsajnálom, mellre veszem. Harap. Nem akarok többé szoptatni.
Olyan jó lenne moziba menni! Itt van például a film, azzal a vörös hajú csajjal, kicsit nyálas, gagyi, de kit érdekel, csak szakadjunk már el egy kicsit otthonról kettesben. Még azt is kitaláljuk, hogy addig a nagymama vigyáz a gyerekre. Na jó, de ki szoptatja meg? Cumisüvegből nem iszik, elaludni is csak cicivel tud. Akkor ennyi. Majd megyünk egy év múlva. Nem akarok többé szoptatni.
Már három órája alszik egyhuzamban éjjel, nem is értjük. Talán beteg, megnézem, nem lázas-e. Minden oké. Gyorsan, gyorsan, ki kell használni ezeket a pillanatokat, ilyenkor jut időnk egymásra. Ilyenkor nincsen kisajátítva a mellem. Szexi az új szoptatós hálóingem? Sss, halkabban, nehogy felébredjen. Francba, ébren van. Várj öt percet, utána folytatjuk, jó? Nem akarok többé szoptatni.
Basszus, megint felszaladt egy kiló cirka egy hét alatt. Megpróbálkozom a diétával, semmi drasztikus megvonás, csak igyekszem kevesebbet enni. Másnapra érezhetően apad a tejem, gyerek nyűgös, szó sincsen komfortszoptatásról, neki bizony táplálékra van szüksége. Felzabálom a fél hűtőt, mire telítődnek a melleim. Na, most már elégedett vagy, mi? A füleden jön ki a tej. Az ötlet, hogy diéta helyett tornázom, szintén kudarcba fullad, a mellem minden egyes mozdulatnál fáj, sajog, le fog szakadni, ha ezt tovább csinálom. Lassan már a terhes nadrágjaim se lesznek jók rám. Nem akarok többé szoptatni.
Különös módját választotta a jelzésnek. Megáll előttem, mélyem a szemembe néz, majd mindkét kezével marni kezdi a mellem. Cici kell? Akkor mondd, hogy cici kell, mert ez így nagyon fáj. Türelmetlenségében még erősebben csinálja. Mindkét oldalon kék, zöld és sárga foltokkal van tele a dekoltázsom. Nem akarok többé szoptatni.
A fürdetés teljesen lefárasztja. Fekve szoptatok, így kényelmesen egymáshoz tudunk bújni. Nincsen a világon finomabb illat, az enyémnek dió, mandula és vattacukor keveréke. Egyik kezével hátrafelé matat, az apját keresi. Az meg jön, mit jön, repül. Egy éve így alszunk el minden este, összebújva, hármasban, apja egy kislányról mesél, aki egész nap csak töltőn akar lenni, le se száll az anyjáról. Hát most mit mondhatnék? Szeretek szoptatni.
