Szóval ne az Éjjel-nappal Budapest legyen az esti mese, megfelelő életkorban azonban nem biztos, hogy rossz választás pár rész a Tini mamikból.
Mindig van új: a mellgyulladást a negyedik gyerekkel húztam be. Másfél nap non-stop szoptatás, fájdalom, láz, sírás. Mindez egy rossz melltartó miatt.
Az őszi szünet után a matekot és az angolt tanulják majd a normál, német osztállyal, majd hat hét után még két tárgyat.
Hét érvem is van, amiért nagyon utálok már szoptatni. Csak van egy nyolcadik is, az meg simán lenullázza az előző hetet.
A fiam haverjának 10 ezer a zsebpénze, amit mindig egy nap alatt el is költ. Most vagy ez nem normális, vagy én nem vagyok az. Zsebpénzszabályok.
Hagyjuk már ezt, a gyerek felfogja, hogy nem neki van születésnapja, vagy épp nem neki van szüksége új nadrágra. Kivéve, ha a szülő nem képes erre.
Honnan jön a sok büdös ember a villamoson? Ők azok, akik gyerekként nem tanultak meg naponta fürdeni.
Az első csók kérdéskörét átugrottuk, egyelőre a kezét se meri megfogni a kislánynak, übercuki. De ki fizeti a fagyit?
Nézzük, mit sikerült betartanom az egy évvel ezelőtti, még terhesen tett fogadalmakból. Becézgetés, cuki fotók, facebook osztás, bűnös vagyok mindben.
Rendszeresen verik a gyereket a suliban. Mit mondjak? Szóljon a tanárnak? A tanár leszarja. Beszéljek a szülővel? Ő is leszarja. Akkor üssön vissza?
Éveken át próbálkoztunk mindennel, de semmi nem jött be. Aztán kiröhögtem, és ez bevált. Kegyetlen vagyok? Vagy egy tíz évesnél ez már megengedhető?
Úgy néznek rám, mint egy gyilkosra, ha elmondom, együtt alszunk a gyerekkel. Nem fullad meg, ezzel nem kényeztetem el, mégis megy a paráztatás. Miért?
