Minden iskolában van egy kisköcsög

Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!

Rendszeresen verik a gyereket a suliban. Mit mondjak? Szóljon a tanárnak? A tanár leszarja. Beszéljek a szülővel? Ő is leszarja. Akkor üssön vissza?

Általános jelenség a fiúk közt, hogy a közösségbe kerülve sokszor verekedéssel állítják fel a hierarchiát. Ismerőseim körében végzett gyors felmérésem eredménye az lett, hogy minden óvodában és iskolában van egy kisköcsög, aki rettegésben tartja a többieket, vagy épp csak egyvalakit szúr ki magának és azt szekálja. Általános jelenség, de egyáltalán nem nevezhetjük természetesnek, hiszen a szenvedő alanyt ilyenkor olyan lelki trauma érheti, ami kihathat az egész életére is, ráadásul ma már nem tudhatjuk, mikor kerül elő egy bicska a harc hevében.

"Középső fiamat szeptember óra éri atrocitás, egy nála két évvel idősebb osztálytársa szállt rá" - panaszkodott az egyik ismerősöm. "Mivel szerintem egyáltalán nem működőképes az amerikai filmekben látott "Üss vissza!" nevelési módszer, és általában a csoda is elmarad, hogy a benga gyerek kiterül a földön, azt tanácsoltam neki, kerülje el. Sajnos ez sem vált be, a benga megy utána, a fiam pedig már ott tart, hogy gyomorgörccsel megy iskolába, és hiába szól a tanároknak, vagy leszarják, vagy ha szólnak is, semmi haszna a dolgnak.

Réka nincs egyedül a tanácstalansággal, Ottóék már az oviban szembesültek a jelenséggel és a tehetetlenség érzésével: "Nálunk a fiamat terrorizálja egy nagyobb gyerek és fingom sincs, mit mondjak neki, illetve nem tudom, mi a helyes. Azt mondtam, kerüld el a francba. Nem járnak egy csoportba, csak összefuthatnak a játszón az oviban vagy folyosón, de fixen egyszer találkoznak, amikor a tornaórájukon a nagyobb végez, Sámuel meg érkezik. No ilyenkor állítólag megvárja kint a folyosón, amíg elmegy a nagyobb gyerek" - mesélte az apa, ám ez sem tökéletes megoldás, hiszen a rettegés ugyanúgy megmarad a kisfiúban.

De mi a helyes lépés? Mit tanácsolhat egy szülő a kisköcsögök által zaklatott gyerekkel? Mit kell tenni a szülőnek? Hagyni, hogy lejátsszák a meccset, azt mondani neki, hogy üssön vissza? Azt tanácsolni, hogy ne üssön vissza, hanem köpje be a gyereket a tanárnál? Vagy ne legyen "spicli", hanem a szülő intézze el a tanárral? Vagy ne a tanárral intézze el a szülő, kapja el a gyereket? Vagy ne a gyereket kapja el, hanem annak a szüleit és üljenek le beszélgetni?

Porontyközeli anyákat, ismerősöket kérdeztünk a gyerekek közti erőszakkal kapcsolatban.

Anna

Vegyes csoport volt, ő kicsi és a három évvel nagyobbak verték. A pedagógusok leszarták és azt tanácsolták a gyereknek, hogy verjen, lökdösődjön vissza. Később a sulibana tanár is erre biztatta. Erre már én is ezt tanácsoltam a fiamnak, hogy lökjön vissza, de a mai napig (9 éves) nem sikerült belenevelni az önvédelmet. Pedig heti három box edzés és judo is van.

Ott tartunk, hogy szöveggel leszereli a a többieket, de erőszakkal nem mer. Én keményen nevelem a gyerekbe a sokszínűséget, elfogadást. Egy időben sokszor áthívtam őket játszódélutánra, hogy szoktassam őket egybe, de nem ért semmit. Osztályon belül bejött az egyik ősellenséggel, de ő azonos háttérből jön, mint a fiam, és szerintem számított, hogy az anyukája is próbált hatni a srácra. Míg a többiek csak ingyen napközinek néztek kvázi.

Kata

Az én gyerekem még csak bölcsis, egyelőre csak verbális konfliktusa volt, az is kimerült a "kaki vagy!"-ban szerencsére. Nagyon rosszul esett neki, meg persze elsőre belement a cicaharcba a csoporttárs kislánnyal, úgyhogy egy beszélgetésben elmondtam neki, hogy az ember nem bántja szóban sem meg sehogy sem a másikat.

Azt beszéltük meg - a bölcsisnénik bevonásával és abszolút egyetértésével -, hogy ha sérelem éri, akkor először próbálja meg (szóban!) megvédeni magát, mondja meg a másiknak, hogy ez csúnya volt, kérje meg, hogy ne mondjon neki ilyeneket, aztán, ha nem marad abba a sértegetés, szóljon valamelyik bölcsisnéninek. A dolog azóta rendeződött nagyjából. Verekedős konfliktus még nem volt, de ott én is azt tanácsolnám, hogy térjen ki, ha nem megy, akkor szóljon pedagógusnak / felügyelőnek és most azt gondolom, hogy semmiképp nem bíztatnám arra, hogy üssön vissza.

Andi

Első eszközként azt javasolnám, hogy

a, próbálja meg elkerülni az ilyen helyzetet, térjen ki az agresszív gyerek elől

b, szóljon a tanárnak

c, legvégső esetben mondanám azt, hogy üssön vissza, és csak akkor, ha lenne esélye.

Azt hiszem, sorban a következőket próbálnám (illetve delegálnám a férjemnek, aki ebben sokkal hatékonyabb lenne):

1. beszélnék az agresszív gyerek szüleivel és szólnék a tanárnak, ha leszarja, az igazgatónak

2. beszélnék az agresszív gyerekkel

3. megfenyegetném az agresszív gyereket

4. és ismét csak legvégső esetben mondanám azt, hogy üssön vissza, és csak akkor, ha lenne esélye.

A tanárok közreműködésével kapcsolatban nekem jó tapasztalatom van, de ehhez az is kell, hogy alapvetően nem agresszív a közeg sem az iskolában, sem az oviban. A nagyobbik osztályában tavaly (elsőben) volt egy elég problémás fiú, sok-sok oka volt a beilleszkedési zavarainak, de végül is megszelidítették, és mostanra oké. Fiúk közti verekedésről szoktam hallani, de ritka, és nem komoly. Én úgy tudom, hogy ez az agresszióprobléma inkább felsőbben szokott kezdődni, amikor lazul a kontroll és kezdődik a kamaszodás.

Sümi

Én azt szoktam mondani a fiaimnak, hogy szóljanak a felnőttnek (óvónéni, vagy mi ha ott vagyunk), ne menjenek bele a verekedésbe, mert azt csak a buták csinálják. Nehéz kitalálni, hogy mi a jó megoldás, mert azt sem szeretném, hogy nyámnyilák legyenek, és ne álljanak ki magukért, de azt sem, hogy erőszakosak legyenek. Visszagondolva a gyerekkoromra persze mi is verekedtünk, amikor nem volt felnőtt a közelben, szóval lehet, hogy túl is van ez lihegve egy kicsit. Nálunk az oviban amennyire rálátok, az óvónők jól kezelik a dolgot, akivel gond van, kiküldik a csoportszobából, büntetésbe rakják.

Zsuzsa

Nálunk tanórán verekednek főleg, akkor lerendezi a tanár. Magamból kiindulva, én hagynám, hogy lejátsszák egymás közt, kivéve ha nagyon brutális, vagy rendszeresen ismétlődő a dolog. Nálunk waldorfiában egyébként is elég szoros a kapcsolat a tanárokkal, így belefér egy elbeszélgetés, hogy mit és miért csinál a gyerek, aki üt, és ez milyen hatással van az osztályegységre. Én kaptam már hívást másik szülőtől, hogy mi van a gyerekkel, mert furán viselkedik, de ez nem a parasztkodós fajta volt, hanem az aggodalom szólt belőle, ezért úgy is álltam hozzá. Nálunk azért késelés nincs, de ez egy kis falu kis iskolája, mindenki ismer mindenkit. A csajok meg úgyis elmondják a tanároknak mi van, ezért be sem kell köpni a gyereket.

Nóra

Nálunk ez mindennapos az oviban. Van pár fiú, akik nagyon agresszívak, verekednek és nagyon csúnyán beszélnek. Mi azt mondtuk Olivérnek (középsős), hogy szóljon rá a gyerekre, ha bántja. Hangosan, és ezt gyakoroltuk is. Kiabálja, hogy Hagyjál békén vagy Ne verekedj, stb., ha valaki meg akarja verni, vagy piszkálja. Ezzel talán visszafogja a támadót és talán az óvónénik is észreveszik, hogy közbe kell lépni. Még a klasszikus árulkodást is mondtuk, ha nem szállnak le róla, szóljon nyugodtan az óvó néninek.

Mi arra próbáljuk tanítani, hogy soha senkit ne bántson, amivel elsősorban azt szeretnénk elérni, ha ne legyen verekedés kezdeményezője. Nálunk fel sem merült, hogy a visszaütést helyeseljük, mert szerintem a kicsiknél még annyira nem értik, hol a határ. Könnyen lehet, hogy iskolás gyerekemet már erre buzdítanám, ha valaki tartósan megverné, de ez még nem téma nálunk.

Az óvónénik közbe szoktak avatkozni, megbüntetik a verekedőket, le kell ülniük gondolkozni és bocsánatkérés is van, de még ettől függetlenül is gyakori, hogy valamilyen kisebb sérülés előfordul, pl. karmolás. Ha valami komolyabb zűr volt, szólnak az érintettek, és ilyenkor szépen elbeszélgetünk, elmeséltetjük, mi történt, mit kell ilyenkor csinálni, legközelebb mit csináljon, ha újra előfordul.

Jóban vagyok több szülővel, a verekedősökével is, s azt látom, hogy alapból, ha mondjuk ovin kívül találkozunk, nincs a gyerekeikkel baj. A szüleik is tök normálisak, egyszerűen az ovis közeg, a sok gyerek, fiú egy helyen hozza ki belőlük az "állatot". Még a teljesen szelíd, normális kisgyereknél is elő-előfordul, hogy bevadulnak, összeugranak. Nem jellemző, hogy a szülők szólnak a verekedés miatt, mert azt hiszem, tudjuk, hogy a fiúknál ezt a rivalizálást nem nagyon lehet megúszni. Eddig egy anyuka szólt, amikor valaki megkarmolta a fiát, de pont az ő fia az egyik legtöbbet verekedő, ezért nem is értettük, mi baja.

Szóval, ahogy én tapasztalom, szülőként leginkább azt tehetjük, hogy elmondjuk, eljátsszuk a leggyakoribb konfliktus helyzeteket, próbáljuk belesulykolni a normális viselkedést, hogyan ne menjünk bele a konfliktusba stb., és így a valóságban ezek alapján árnyalja a dolgokat. Ha úgy adódik, biztosan vissza is üt, de alapból nem ezzel, és nem ő kezdi. Azért, ahogy látom ismerősöknél is jellemző az ovis fiús verekedés, egyszerűen nem lehet kikerülni. A nagyon durva káromkodás engem jobban zavar.

Mit mond a pedagógus?

Mint ahogy az fentebb olvasható, a pedagógusok hozzáállása a dologhoz vegyes, de azt ugye, nem kell mondani, hogy egyáltalán nem az a helyes lépés tőlük, hogy az egymást közti lerendezésre biztatják a kölyköket.

"Nem szabad hagyni, hogy a srácok lejátsszák egymás közt a meccset, mert sosincs a két gyerek azonos súlycsoportban, komoly sérülések lehetnek" - magyarázta egy középiskolai tanár, aki szerint meg kell tanulniuk nem így rendezni az alfahím-rangsor vitát. A pedagógus azt tanácsolja, hogy a bántalmazott gyerek mindenképp forduljon a tanárhoz, mindemellett azzal is tisztában van, hogy a pillanat hevében a logikus gondolkozás nem mindig jön össze. "Viszont tény, hogy a tanár dolga megoldani a konfliktust. A szülő keresse a kapcsolatot a tanárral, közös érdek a problémamegoldás. Két szülő sosem fogja rendezni az ilyen dolgot, mert egy anya vagy apa sem fogja elismerni, hogy a gyereke hibázott. A verés mindig sok összetevős dolog, meg kell keresni az okokat, ami odáig vezetett, de mindenképpen a tanár intézi ezt."

"Azt szoktam mondani a gyerekeknek, ha verekedésbe keverednek, hogy kérjenek segítséget a pedagógustól" - tanácsolta egy másik pedagógus. "Ha ez nem vezet eredményre, kérjen segítséget a szülő a pedagógustól. Ha ez sem jön be, az igazgatónak kell szólni. Jó esetben behívatják a szülőket, és a gyerekek között is lerendezik a dolgot.

Semmi esetre sem tanácsolom az üssön vissza verziót, mert az még nagyobb agresszióhoz vezet. Az sem helyes, hogy hagyja magát megverni egy gyerek. Próbáljon kimenekülni a helyzetből: kerülje a balhés gyerekeket, de minden esetben kérjen segítséget a felnőttől! Ha nem kap segítséget az iskolában, azonnal jelezze a szülő a problémát.

Jó pedagógus egyébként minden esetben biztosítja a gyereket arról, ha bajba kerül, kérheti a segítségét. Ha a gyerek következetesen érzi a felnőtt figyelmét, és ha pedagógus folyamatosan jelen van a gyerekek között, nagyon kicsi az esélye az agressziónak.

A pedagógusnak mindig a gyerekek között kell lenni. Ha nem tudja ezt megoldani, nem alkalmas a pályára. Osztályfőnöki órán már az év elején beszélni kell erről. Esélyt sem szabad adni, hogy ilyen dolog előforduljon" - magyarázta a pedagógus.