A húszas éveim eleje jóval keményebbre sikerült, mint terveztem. Jó, kinek nem? – gondolod most magadban, és teljesen igazad van, sokan vagyunk ezzel így.
Az alkoholfogyasztásnak itthon kultúrája van. Pontosabban sokan isznak, aránylag rendszeresen. De vajon ez így rendben van? Vagy lehet bármilyen negatív következménye? Ma erről kérdeztük pszichológus szakértőinket.
„El kellett fogadnom, hogy csóró vagyok, így jártam, ezt tettem magammal, nem okolhatok senki mást a helyzetemért, senki nem erőltette belém a cuccot… Na, ehhez kellett az igazi alázat." Bajzáth Sándor felépülő függő írása.
Mindenki függ valamitől. Dióhéjban így lehetne összefoglalni a Femina Klub legutóbbi beszélgetőestjén elhangzottakat. A József Attila Színházban Szily Nóra beszélgetett dr. Zacher Gábor toxikológussal a függőség természetéről, mi pedig elmentünk, hogy meghallgassuk őket.
Mivel mára divatossá vált „szuperételeket” fogyasztani és egészségesen élni, sokszor rejtve marad az orthorexia nervosa, a kívülállók ugyanis általában csak annyit észlelnek az egészből, hogy az illető egy kicsit túltolja az egészséges étkezést. De mi zajlik az értintettek fejében? És egyáltalán hogyan alakul ki az egészségestáplálkozás-zavar?
Miért lesz az egyik ember függő, mi miatt nem lesz az a másik? Mire drogozunk, iszunk, és ha sikerül leállnunk, mi van utána? Új cikkében ezt a kérdést járja körül Bajzáth Sándor addiktológiai konzultáns.
Talán csak kívánjuk. Tegyük fel, hogy választanod kell aközül, hogy soha többet nem cigizel, egy korty alkoholt sem fogsz inni a hátralévő életedben, vagy a kávézásról mondasz le örök időkre. Persze ideális esetben mindhárom egészségkárosító szokással fel kéne hagynunk. Ha ennek ellenére mégis lefuttatjuk magunkban ezt a gondolatkísérletet, akkor talán a koffein mellett tartanánk ki a legtöbben. Azt mondanánk, hogy imádjuk a kávé ízét, illatát. De biztosan így van ez? Egy új kutatás szerint lehet, hogy csak a sóvárgás beszélne belőlünk.
Hogyan működik a pornó egy olyan társadalomban, amely a teljes szexuális elnyomásból lábadozva egyszer csak szemben találja magát a pornó abszolút határtalanságával?
Mi vagyunk a kivételek. Hiszünk egy igazságos világban, abban, hogy rossz dolgok csak rossz emberekkel történnek. Persze azért ezredszerre is megfogadjuk, hogy ezt többet nem csináljuk, de a pillanat hevében mégis mindenről megfeledkezünk. Legyen az egy szer, egy viselkedés vagy egy kapcsolat – amíg nem ismerjük fel, hogy mennyit árt nekünk, addig nincs esélyünk a változásra. Legújabb sorozatunk második részében összegyűjtöttük, mit érdemes tudnod a tagadásról.
A tökéletes társ nem létezik. De az sem mindegy, hogy a másik milyen messze van az ideálunktól. Elvárhatjuk tőle, hogy bizonyos dolgokban változzon a kedvünkért? Vagy úgy kellene elfogadnunk, ahogy van, és csakis önmagáért szeretnünk? Mik tartoznak szervesebben hozzá: a jelenlegi gyarlóságai vagy a jövőbeli lehetőségei? Alább olyan szempontokat mutatunk be, amelyek segíthetnek kezelni a sokunk számára ismerős dilemmát.
Már javában tombol a nyár, az elmúlt hónapok bezártsága után természetes, ha alig várod, hogy kiszabadulj otthonról. Nem sok minden tud jobban esni ilyenkor, mint egy hideg sör vagy egy jó pohár bor a rég nem látott barátokkal, a hajnalig tartó bulikról nem is beszélve.
Az emberi érzékelésre általában statikus valamiként gondolunk, pedig képes adaptálódni, nem is akárhogy. A legjobb példa erre az, amikor úgy érzed, rezeg a mobilod a zsebedben: odanyúlsz, megnézed, de nem keresett senki. Akkor vajon miért értelmezted mégis úgy a jeleket?
