Nagyivók kedvenc tudatmódosítói. Te tudod, mit ittak a híres piások?
Vajon mi köti össze Janka nénit, Johnny Deppet, Ernest Hemingwayt, James Bondot és Ava Gardnert? Igen, jól látod: szesztestvérek voltak ők a javából!
Vajon mi köti össze Janka nénit, Johnny Deppet, Ernest Hemingwayt, James Bondot és Ava Gardnert? Igen, jól látod: szesztestvérek voltak ők a javából!
A függőkkel való munkám során a kontroll mindig szóba kerül. Nem véletlenül, hisz a függőség kéz a kézben jár a kontrollal és annak elvesztésével. A szer tudat- és közérzetmódosító. A függő az adott szer használatával képes jól, komfortosan érezni magát bármikor, függetlenül attól, hogy milyen a világ. A szerhasználat öngyógyítás a fájdalomra, mert a szerhasználó így kontrollálni tudja az érzéseit. Megvéd a rossz érzésektől. Beállva teljesen mindegy, mi van a külvilágban, mi zavar, mi kellemetlen. Bajzáth Sándor addiktológiai konzultáns írása saját élményeken alapszik.
Már több korábbi cikkemben is írtam, és újra csak ismételni tudom magam: a klienseim jelentős része érkezik úgy, hogy bár sejti, ott legbelül érzi, sőt legalább saját magának már be is vallotta, hogy alkoholista, mégse szeretné teljesen letenni a piát, helyette szociális használó szeretne a továbbiakban lenni. Csak kicsit, csak alkalmanként. Csak nyáron a tengerparton egy sört. Csak meccsnézés közben egyet-egyet. Én belül mosolygok, hiszen ezt ismerem, magam is voltam ezzel így. Én is szerettem volna picit inni/drogozni. Csak éppen nem ment.
Bár az utóbbi időben egyre többet hallani a szexfüggőségről, a közvélemény, de még a függőségekkel foglalkozó szakemberek körében is sok a kérdés ezzel a jelenséggel kapcsolatban. A civilek kétkednek: nem lehet, hogy mindez csak jó kifogás a sorozatos hűtlenségre? A szakemberek pedig azon tanakodnak, mentális zavarként értelmezhető-e a kényszeres szexuális tevékenység.
A technológia kamaszokra (és felnőttekre) gyakorolt hatása meglehetősen vitatott téma a médiában. Valóban negatívan befolyásolja a mentális egészségünket a megnövekedett képernyőidő? Vagy eltúlozzuk a mobilhasználattal kapcsolatos aggodalmakat? Egy új holland kutatás tanúsága szerint azért sem kaptunk egyértelmű eredményeket a témában, mert eddig a rossz kérdéseket tettük fel.
Pörögnek a fejemben a filmkockák. Ez a címe, mottója a L’Harmattan Kiadó gondozásában nemrég megjelent, felépülő függők életútjait bemutató kötetnek. Az interjúkat készítő Bajzáth Sándor addiktológiai konzultánssal, rendszeres szerzőnkkel beszélgettünk kötődésről, az újrakezdés lehetőségeiről és a jóvátétel jelentőségéről.
Kábítószert fogyasztani nem egészséges, rossz pszichés és fizikai következményei egyaránt vannak. És hogy mind közül melyik drog okozza a legnagyobb károkat? Meglepő lesz a válasz.
A férfiak körében erősebb az alkoholfogyasztás kultúrája, és bár Magyarországon a női alkoholisták arányát a férfiakhoz képest 2018-ban 1:4-re becsülték a szakemberek, a nemek közti különbség folyamatosan csökkenni látszik.
Ma már tudjuk, hogy mind a beszédfejlődésére, mind pedig a gyerek fogsorának rendezettségére hathat negatívan az eltúlzott használat, érthető tehát, ha szeretnénk szabályozni ennek a folyamatnak a végkimenetelét. A kérdés csupán, hogy mindezt hogyan tehetnénk meg anélkül, hogy lelki törést és a belénk vetett bizalom elvesztését eredményeznénk?
A szakemberek számára rendkívül fontos információval szolgálhatnak annak a kutatásnak az eredményei, amiből kiderül, hogy a leggyakrabban előforduló mentális betegségek kezdete hány éves korra tehető.
Az előrehaladott alkoholbetegségben szenvedőknél gyakorta lépnek fel elvonási tünetek, ha egy ideig nem fogyasztanak szeszes italt. A közismert problémák – mint a delírium tremens – mellett számos kevésbé ismert elvonási tünet is előfordulhat, amikről nem is gondolnád, hogy a súlyos függőség jelei.
Korábbi cikkeimben már sokszor írtam arról, hogy tapasztalataim szerint a függők esetében nem működik a szociális használóvá válás. A klienseim jelentős része érkezik azzal a vággyal, hogy szeretne leszokni, de még inkább kevesebbet inni vagy drogozni. Én ez utóbbit nem látom reális vágynak, de tudom azt is, hogy ezt mindenkinek a saját bőrén kell megtapasztalnia. Ha már eleget próbálta, és csak rövidebb-hosszabb ideig, vagy semennyire sem jött össze, akkor talán készen fog állni a teljes absztinencia elfogadására.