fotóriporter 2 - Dívány

A 2001. szeptember 11-én a New York-i World Trade Center ikertornyai ellen végrehajtott terrortámadás az egész nyugati világot megrázta, és egy csapásra véget vetett a ’90-es évek optimista elképzelésének, miszerint a hidegháború lezárultával tartós béke köszönthet bolygónkra. A végzetes napon készült sajtófotók közül nem a tornyok pusztulását, hanem egyetlen magányos ember halálugrását megörökítő kép kapta a legnagyobb publicitást és a legmegosztóbb véleményeket. De ki lehetett a rejtélyes férfi, aki több száz méter magasból kivetette magát a lángok martalékává váló épületből?

Egy szakadt katonai egyenruhát viselő férfi fényes nappal, a nyílt utcán, járókelők színe előtt agyonlő egy másik, kockás ingbe öltözött alakot – a vietnámi háború idején, Saigonban készült döbbenetes felvétel naturalista brutalitással számolt le az illúziókkal, miszerint egy háború tisztességes is lehet, és elkülöníthető egymástól a jó és a rossz oldal. De ki volt a fotó két szereplője, és miért húzta meg az egyenruhás férfi a ravaszt?

Az egész világot sokkolta a felvétel, melyen egy fehér inget és farmernadrágot viselő, kezében szatyrot szorongató pekingi férfi a kínai kormány megtorló akciója elleni tiltakozásképp a feléje masírozó tankok menetoszlopa elé áll. Az 1989-ben történt egyszemélyes megmozdulást lencsevégre kapó amerikai fotóriporternek titokban kellett kicsempésznie a negatívokat a kommunista országból, a hősies tankember kiléte pedig mind a mai napig rejtély.

A szélsőséges ideológiákkal szemben nem csak politikai szózatokkal vagy tömeges demonstrációval lehet fellépni, olykor egy frappáns egyszemélyes gesztus is sokat mond. A ’80-as évek egyik legfrappánsabb sajtófotójaként vált ismertté a kép, melyen egy asszony kézitáskáját lendíti, hogy fejbe kólintsa egy neonáci tüntetés bőrfejű résztvevőjét – a vakmerő hölgyről később még szobor is készült, de ki volt ő, és miért ütött?

Minden idők talán legfelkavaróbb háborús fotóján vietnámi gyerekek, köztük egy meztelen kislány menekülnek a napalmtámadás sújtotta falujukból, sírva és sikongatva a bőrüket felperzselő anyagtól – a fénykép kegyetlen naturalizmusa az egész világot sokkolta, és bizonyította, hogy a fegyveres konfliktusokban az ártatlanok szenvednek a legjobban. A Pulitzer-díjas kép egykori „főszereplője” ma is magán viseli a napalm okozta sebeket.

Két nappal John F. Kennedy halála után az elnök merénylője, Lee Harvey Oswald is gyilkosság áldozatává vált – a férfit élő tévéadásban lőtte le Jack Ruby, egy dallasi sztriptízbár tulajdonosa. A váratlan eseményt két helyi lap fotóriportere is megörökítette: egyikük Pulitzer-díjat kapott világhírűvé vált képéért, riválisa, aki rossz pillanatban sütötte el a ravaszt, ellenben sohasem heverte ki a kudarcot.

A 20. század Mona Lisájának is nevezték a National Geographic folyóirat címlapján megjelent, zöld szemű afgán menekült lányt ábrázoló fényképet, amely joggal került rá minden idők legjelentősebb sajtófotóinak listájára. A modell kilétét sokáig homály fedte, csak az ezredfordulón sikerült azonosítani a lányt, akinek egész életében nélkülözéssel és folyamatos meneküléssel kellett szembenéznie.

A második világháború végét és a nácizmus felett aratott győzelmet jelképezi a híressé vált fénykép, amelyen a Vörös Hadsereg néhány katonája kitűzi a szovjet zászlót a Reichstag épületére az elfoglalt Berlin szívében – a fotó számtalan újságban, tankönyvben és egyéb helyen megjelent az elmúlt hetvenhat évben, de vajon mennyire hiteles pillanatot örökít meg, ki lehet a képen látható három férfi, és milyen fontos változtatást hajtott végre a képen utólag az alkotó?

Csak a jó fotósnak van szerencséje, ha az ember koncepció nélkül, tájékozatlanul, műveletlenül, barbár módon áll neki a munkának, annak nem sok eredménye lesz – mondja Szigetváry Zsolt kétszeres World Press Photo-díjas fotóriporter, aki az idei Magyar Sajtófotó Pályázat díjátadóján két munkájáért kapott elismerést.