Két nappal John F. Kennedy halála után az elnök merénylője, Lee Harvey Oswald is gyilkosság áldozatává vált – a férfit élő tévéadásban lőtte le Jack Ruby, egy dallasi sztriptízbár tulajdonosa. A váratlan eseményt két helyi lap fotóriportere is megörökítette: egyikük Pulitzer-díjat kapott világhírűvé vált képéért, riválisa, aki rossz pillanatban sütötte el a ravaszt, ellenben sohasem heverte ki a kudarcot.
A világ talán leghíresebb politikai merényletének elkövetőjét két napig a dallasi rendőrkapitányságon tartották fogva, majd úgy döntöttek, átszállítják a megyei börtönbe, ahol biztonságosabb körülmények között őrizhetik – azonban 1963. november 24-én délelőtt 11 óra 24 perckor, amikor a rendőrök a kapitányság alagsorán áthaladva kísérték Oswaldot a rá váró páncélozott autó felé, váratlanul egy sötét zakót és szürke kalapot viselő férfi lépett elő fegyverrel a kezében, és tüzet nyitott a gyilkosra.
Csak egy fotóra volt idő
A láthatóan gyakorlott pisztolyforgató Ruby közvetlen közelről, egyetlen lövéssel végezte ki a rabláncon szállított merénylőt, a golyó Oswald testének bal oldalán, hastájékon hatolt be, a lépet, a gyomrot, a vesét és a májat is roncsolta, majd a túloldalon távozott. A sokkoló gyilkosságot egyenes adásban közvetítette a helyi tévéhíradó stábja, és a sajtó képviselői, köztük két fotóriporter is a helyszínen tartózkodott: a Dallas Times Herald 29 éves munkatársa, Robert H. „Bob” Jackson két nappal korábban az elnök látogatásán is ott volt, és tökéletes pozícióban állt ahhoz, hogy megörökítse a merényletet, azonban az összes film kifogyott a gépéből, mire Kennedyt halálos lövések érték.
A fiatal fotós szomorú volt az elszalasztott lehetőség miatt, ezért elhatározta, hogy Oswald átszállításakor minden kínálkozó lehetőséget megragad, és igyekszik emlékezetes képet lőni. A rossz fénykörülmények és a korabeli vakuk lassú újratöltési sebessége miatt csupán egyetlen képre volt idő, a szerencse azonban kegyeibe fogadta őt: gépét a lehető legtökéletesebb másodpercben sütötte el, alkotása, melyen Ruby hátulról, az összecsukló Oswald pedig a kép közepén látható, épp a lövés pillanatában készült. A drámai felvétel elemi erővel hatott a döbbent és gyászoló amerikai közönségre, nem csoda, hogy Jackson elnyerte a legjobb sajtófotónak járó Pulitzer-díjat, és rengeteg pénzt keresett képe jogdíjaival.
Azonban nem ő volt az egyetlen fotós, aki jelen volt Oswald megölésekor: a rivális Dallas Morning News szolgálatában álló 40 éves Ira Jefferson Beers – aki fennen hirdette, hogy a szerencse valójában a gondos előkészületek gyermeke – szintén lencsevégre kapta a brutális eseményt, de pár másodperccel Jackson előtt nyomta meg a kioldó gombot. Ruby felbukkanásakor Beers azt hitte, egy másik fotós próbál befurakodni elé, ezért gyorsan, amíg még lehetősége volt rá, exponált: az így született kép még a lövés előtt ábrázolja a két főszereplőt, és teljes mértékben hiányzik róla a Jackson alkotását uraló drámaiság.
A kudarc letaglózta Beerst, aki alkoholistává vált, és mindössze 51 évesen elhunyt szívelégtelenségben, pályatársa ellenben még mindig jó egészségnek örvend, tavaly ünnepelte 87. születésnapját. A Jackson által készített legendás fotó egy másik embert is híressé tett: az Oswald jobb oldalán látható, világos öltönyt viselő Jim Leavelle rendőrtiszt dühös tekintetével vonult be a sajtótörténetbe, és később sikeresen húzott hasznot az ügyben való érintettségéből. 1978-ban, akkor már nyugdíjasként, önmagát alakította egy, az esetről készült tévéfilmben, a ’90-es évek elején pedig szakértőkkel újrajátszotta az eseményt – a demonstráció során az egyik fotótörténészt Leavelle véletlenül meglőtte a karján, de a férfi szerencsére kisebb sérülésekkel megúszta az esetet.
