Az otthon nem a tértől, hanem a térben lévőktől működő (vagy nem működő) dolog. Hajdu Szabolcs új filmjét nem véletlenül imádták a Cinefesten és Karlovy Varyban egyaránt.
Jordan Bolton híres filmek jellegzetes kellékeit hozza össze egy-egy plakátra.
A Toni Erdmannt végig lehet röhögni, miközben a bőr alá hatol.
A nevem Alice című dokumentumfilm egy kísérlet tanulságos krónikája, amelyben egyedül élő idősek kaptak robottársat a magányuk enyhítésére.
Létezik, hogy meg lehet kínozni valakit a művészet jegyében, csak hogy hiteles legyen a szenvedés? Shelley Duvall és Maria Schneider nem értene egyet.
Ahhoz képest, hogy ez csak a hobbija, Steven Lear elég jól vegyít ikonikus lemezborítókat ikonikus filmekkel.
Humorral, drámával, és pártatlansággal érzékenyít Vranik Roland új filmje, amiről migrációkutatókkal és szakemberekkel beszélgettünk.
Barry Jenkins filmje végre pontosan bemutatja, hogyan rombolja a bullying a személyiséget. Ráadásul teszi ezt giccs és klisémentesen.
Újragondolt Óz, a nagy varázsló, feltörekvő csajzenekar, századfordulós családi titkok vagy nyomozó anyukák az ovis szülőiről: ön melyiket nézné?
India az óriási gazdasági potenciál és a világ legszebb turistalátványosságainak országa. Nők milliói mégis állati sorban élnek benne - ha egyáltalán életben hagyják őket.
A Palackposta című dán thriller ezt a brutális kérdést teszi fel. És remek.
Avagy mit olvas/hallgat/néz Sajó Dávid, Bujdosó Bori és Marczisovszky Márton mostanában, és mi volt a legkínosabb/legjobb kulturális élményük tavaly.
