Totál fel vagyok izgulva, mégsem bírok elmenni. Már majdnem ott vagyok a csúcson, érzem, hogy milyen közel vagyok, de aztán a partnerem kicsit máshogy mozog, vagy az én figyelmem terelődik el, kizökkenek, és végül nem jutok el az orgazmusig. Nem értem, amikor maszturbálok, minden gond nélkül sikerül. Mit lehet tenni?
Hiába olvasok ezer könyvet a maratonfutásról, nem lennék képes kapásból teljesíteni a több mint 42 km-es távot. Van, hogy a tudás nem elég, muszáj tettekkel növelni az állóképességet. Így van ez az érzelmi fittségünkkel is. Megfelelő gyakorlással olyan mentális izmokat növeszthetsz, amelyek segítik fenntartani a lelki jóllétedet.
Az őszinte emberi kapcsolatok kialakításának legelső lépése, ha képes vagy odafigyelni másokra, és ítélkezés nélkül meghallgatni őket.
A figyelmünk olyan, mint egy zseblámpa: míg egyes információkat tudatosan emelünk ki a minket körülvevő ingeráradatból, addig más információkat kiszűrünk, homályban tartunk. Ez a szelekciós folyamat azért nagyon izgalmas, mert végső soron ez határozza meg, hogy milyennek ismerjük meg a világot. Az alábbi mókás képek sok mindent elmondanak mentális erőfeszítéseink főbb jellemzőiről és tipikus hibalehetőségeiről.
2007 januárjának egy fázós reggelén a farmernadrágba öltözött, baseballsapkát viselő fiatalember utcazenéléshez készülődött egy aluljáróban, miközben az álmoskás járókelők gépiesen siettek a munkahelyük felé. Az inkognitóban lévő muzsikus nem volt akárki: a Grammy-díjas Joshua Bell a zenetörténet legbonyolultabb mesterműveit szólaltatta meg a világ egyik legdrágább hangszerén. Feltűnt ez bárkinek is?
Mit lehet hirtelen mondani a szerettednek, aki épp túl van egy fájdalmas szakításon, vagy elvesztette az állását? Csak ülsz a barátod, rokonod mellett, tehetetlenül keresed a megfelelő szavakat, szorongani kezdesz, aztán kicsúszik valami, amitől minden csak rosszabb lesz. Ismerős? Vannak olyan varázsmondatok, amik biztosan működnek ilyenkor? Egy friss kutatásból minden kiderül.
Ha te is megfogadtad, hogy az új évben megszabadulsz néhány pluszkilótól, de már az utcára lépve csak az ínycsiklandó falatokat látod mindenhol, valószínűleg csak az agyad szórakozik veled. Az azonban tény, hogy sokkal nagyobb eséllyel vesszük észre a környezetünkben a kaját, ha az ételre gondolunk – akár csak azért, hogy megpróbáljuk elkerülni az evés lehetőségét.
Manapság az okostelefonok elterjedésével minden ujjbegyünkben ott van a szórakozás lehetősége, mégis gyakorta hatalmába keríthet minket az unalom. Ez az érzés sokszor a részvétel hiányával jellemezhető állapot: kívül maradunk egy előadáson, egy tevékenységen, nem ritkán a saját életünkön, pedig szeretnénk benne lenni. Egy váróteremben ücsörgünk, szimbolikusan is. Mi történik velünk ilyenkor, hogyan léphetünk ismét a fedélzetre?
Attól is szoronghatunk, ha mindenről értesít a telefonunk, és attól is, ha semmiről. De akkor mi a megoldás?
Multitasking ugyanis nem létezik. Amit annak hívunk, az függőséget okoz, elhülyít és fizikailag is kimerít.
Lehetőleg pedig ne tévére és minél korábban, hogy reggel se érezze magát úgy, mintha agyonverték volna.
Úgy érzi, hogy időt spórol azzal, ha millió dologgal foglalkozik egyszerre? Hát nem.
