A koronavírus-járvány mindannyiunkkal megismertette a gyász érzését. Aki nem egy szerette elvesztését, az a régi életét gyászolja. Az ölelések hiánya, az utazási és gyülekezési korlátozások mind nehezebbé tették a veszteségek feldolgozását.
Veszteségérzése a gyerekeknek is van, éppen ezért gyászolnak is, egyszerűen csak másképp, mint a felnőttek. Ahhoz, hogy kellő támogatást tudjunk nekik nyújtani, fontos tisztáznunk pár tévhitet.
Elveszíteni egy szerettünket rendkívül fájdalmas. Ilyenkor rengeteget segít, ha összegyűlünk a családtagjainkkal, a barátainkkal, hogy együtt búcsúzzunk és emlékezzünk. Azonban a koronavírus miatti fizikai távolságtartás napjainkban teljesen ellehetetlenítette az elmúláshoz kapcsolódó rituálékat, a gyászolók most kevesebb ölelést, házi készítésű ételt, gyakorlati segítséget, meghívást kapnak. Hogyan hathat a járványügyi helyzet a feldolgozási folyamatainkra, és mit lehet tenni azért, hogy az extrém körülmények dacára is megkapják a támogatást azok, akiknek szükségük van rá?
Van egyáltalán bármi, amit ilyenkor tehetünk magunkért? Vagy el kell fogadni, hogy ez fáj, aztán majd csak elmúlik? Pszichológus szakértőink válaszolnak.
A legjobb sportolók közül is csak keveseknek adatik meg, hogy bekerüljenek egy Bajnokok Ligája négyes döntőjébe: hosszú évek kőkemény munkája, rengeteg áldozat, és bizony némi szerencse is szükségeltetik hozzá. A dobogón azonban nem csak boldog emberek állnak. Tényleg szomorúbbak az előrébb végző ezüstérmesek, mint a harmadik helyezettek?
Minden apró érzelmet észreveszel a körülötted lévő embereken, és önkéntelenül is mélyen átéled őket? Ki nem állhatod a véres filmeket? Azonnal elárasztva érzed magad egy bevásárlóközpont ingereitől? Ha igen, lehet, hogy te is szuperérzékeny vagy. Most megtudhatod, mit is jelent ez a sajátosság, illetve milyen agyi folyamatok állnak a hátterében.
A gyász az életünk része, megúszhatatlan trauma. Mégis átkozottul nehéz megélni. Nemcsak azért nehéz, mert elveszítünk valakit, akit szerettünk, mert szembe kell néznünk saját halandóságunkkal, de azért is, mert ma a legtöbbünknek fogalma sincs arról, mihez kellene kezdeni a halállal, hogyan kell gyászolni, és hogyan kell ebben másokat támogatni.
Egy természeti katasztrófa, egy baleset vagy egy terrortámadás hatására a világba, a többi emberbe és az önmagunkba vetett hitünk teljesen meginoghat. Eleinte talán el sem hisszük, hogy mindez velünk történik. De a szenvedéssel való megküzdés pozitív változásokat is elindíthat bennünk, a folyamat eredményeként pedig lelki fejlődést élhetünk meg. Valóban bölcsebb emberré tesz minket a szenvedés?
Egy jó film vagy könyv a szórakoztatás mellett taníthat is: viselkedési, megküzdési formákat, a trauma, gyász, a fájdalom, a veszteség feldolgozását.
Kati néni ontja magából a ketteseket, ezt akarta jelezni a Városligeti suli 3.C osztálya.
