egyház 3 - Dívány

A történelem legvaskalaposabb pápája címet valószínűleg a katolikus egyház 254. vezetőjének, XVI. Gergelynek ítélhetjük oda, aki a 19. század első felében, az Európát lázban tartó forradalmi időszakban foglalta el Szent Péter trónját, és igyekezett minél jobban gátat szabni Rómában a liberális eszméknek. Az ultrakonzervatív pápa odáig ment, hogy még a vonatokat és a közvilágítást is betiltotta.

A szentek a katolikus és ortodox keresztény egyházak hívei számára a hitélet fontos karakterei. Életüket többnyire vállalt szenvedés, halálukat kín, mártíromság jellemzi. Emlékük szentté avatásuk során válik örökkévalóvá, a hívek hozzájuk intézett imáikkal reménykedhetnek a csodában, az isteni közbenjárásban.

A keresztény hagyományban a mennyország a végleges üdvösség helye, Isten országának megtestesülése, ahová az erényesen, Krisztus tanításának megfelelően élő hívek kerülhetnek haláluk után – a középkori folklórban azonban egy egészen másféle mennyország is létezett, ahová a jobbágyok vágytak sanyarú földi életüket követően. Isten transzcendens szeretetben gazdag országával ellentétben Cockaigne földjén a végtelen testi örömök várták az elhunytakat.

„Nem vagyok én apáca, nem élhetek bezárva” – a Zalatnay Sarolta örökbecsű slágerében foglaltakat már a 14. században magáénak vallotta egy angol hölgy, bizonyos Leedsi Johanna, aki meglepően furfangos tervet eszelt ki, hogyan szökhet meg az apácazárdából, és kezdhet titokban új életet.

Hogyan teljesedhethetett ki szexuálisan az ember egy olyan bigott és szigorú törvények által irányított világban, mint a középkor? Nos, nagy adag leleménnyel, majd azt követő vezekléssel.

Huszonnégy évvel azután, hogy apáca lett, a lancashire-i prestoni kolostor szalonjában egy szerzetes ujjának rövid érintése volt az, ami mindent megváltoztatott Mary Elizabeth nővér számára, akit addig nem tudta, milyen a szerelem.

Az emeritus pápa temetése fél tízkor kezdődik Rómában: Benedek gyászszertartására százezreket várnak Rómába.

A 95 esztendős XVI. Benedek pápa 2013-ban mondott le egészségi állapota miatt.

A karácsony már a középkorban fontos ünnepnek és az év egyik leginkább várt időszakának számított: a családok együtt ünnepeltek, és gyakran féktelen lakomázásba és dorbézolásba torkolltak az ünnepi vigasságok. Számos, ma ismert karácsonyi hagyomány gyökerei a középkorig nyúlnak vissza, míg az ünneppel kapcsolatos egyéb szokásokat régen elfeledtük.

VIII. Ince pápa nyolc éven át tartó uralkodása nem tartozik a katolikus egyház legfényesebb időszakai közé: a 15. századi egyházfő gátlástalanul pumpolta a Vatikán vagyonát, hogy saját magát és rokonait még gazdagabbá tegye, nyíltan felvállalta törvénytelen gyerekeit, és hírhedt bullájával a csúcsra járatta a boszorkányüldözést. Azonban még ezeknél is durvább, hogy – legalábbis, ha hihetünk a legendának – a pápa „vámpírként” kisfiúk vérét itta, hogy életben maradjon.

A középkorban és az újkorban számos, mai szemmel furcsa törvény született, de még ezek között is a legbizarrabb intézkedések közé tartozik, amikor VIII. Orbán pápa megpróbálta betiltani a katolikus világban a tüsszentést, vele együtt pedig a dohányzást is. Vajon mi vezette efféle drasztikus lépésre a néhai egyházfőt?

A közismert babona szerint a fekete macska balszerencsét hoz, rossz ómen például, ha egy sötét szőrű cica előtted megy át az úton, de a hiedelmek szerint egyéb szerencsétlenségeket is okozhatnak szegény kisállatok. Honnét erednek a fekete macskákkal kapcsolatos – gyakran igen káros – babonák, és miért kapcsolta össze a köztudat ezeket az állatokat a boszorkánysággal és a nagybetűs Gonosszal?