apaság 2 - Dívány

Csaba 2018-ban saját karrierválsága miatt vállalta, hogy apaként otthon marad egyéves és három és fél éves gyerekeivel, miközben a felesége hat órában visszamegy dolgozni. Egy évet töltött otthon, ez idő alatt megismerkedett az anyaparákkal, és nagyon sokat tanult nemcsak a gyereknevelésről, de a saját élete menedzseléséről is.

Te nem értesz hozzá, inkább add ide! Vigyázz, még bajt csinálsz! Ugyan, fogalmad sincs semmiről! Gyakran ezeket a mondatokat kapják azok az apák, akik ugyan szeretnének részt venni a gyereknevelésben már a baba újszülött korától, mégsem engedik oda őket a kicsihez. Így hogy alakuljon ki az apa-gyerek kapcsolat?

A születés, csakúgy, mint a halál, általában a mindennapi élet színtereitől távol, többnyire kórházakban zajlik. Az a kevéske előzetes tudásunk, ami van róla, felemás tanórai élményekből, hatásvadász filmekből, ritkábban a szeretteink töredékes elmeséléseiből származik. Így előfordulhat, hogy bele sem gondolunk: milyen csodálatosan összetett és sokféle ez a folyamat, amelynek alakulásába nemcsak a szakembereknek, hanem nekünk is van beleszólásunk. Honnan tudjuk, mi a jó nekünk szülés közben? Mi kell ahhoz, hogy bátran hallgathassunk az ösztöneinkre? Hogyan tud segíteni a saját utunk megtalálásában egy színezőkönyv? Erről kérdeztem Joós Andrea élménybiológust, valamint Bakonyi Márta és Entz Sarolta perinatális szaktanácsadókat.

A nyugati kultúrákban mind nagyobb elismerés jut az apáknak, és úgy általában az apaságnak. A támogató, odaforduló és gondos apa karaktere egyre többször jelenik meg a mainstream médiában, és egyre gyakrabban kapcsolódik össze érett és férfias szexuális kisugárzással. Úgy tűnik, leáldozóban van az autoriter, érzelmileg távolságtartó apakép: a közízlés egyre inkább az érzelmei kimutatására képes és a gyereknevelésben aktív részt vállaló apatípust favorizálja. Amit a nők ráadásul kifejezetten szexinek is találnak.

Egy amerikai kutatásból kiderült, hogy az újdonsült apák közelebb érzik magukat a partnerükhöz mind szülő-, mind romantikus társként, amikor úgy érzik, a másik bátran bízza rájuk a babagondozást.

Szülőnek lenni csodálatos, de néha elképesztően kemény. És bár egészen más nehézségekkel nézünk szembe anyaként, mint amik az újdonsült apák vállát nyomják, vigasztaljon a tudat, hogy lehetne sokkal nehezebb is.

Eric Davis egykori SEAL-katona meggyőződése, hogy a mai dinamikusan változó, veszélyekkel teli világban újfajta apafigurára van szükség, és meg kell haladni a hagyományos kenyérkereső apa szerepét. Férfivá nevelni című könyvében egykori bajtársai, a tengerészet elit kommandósai segítségével a fegyelem, a vezetői képességek és a kalandok szerepének hangsúlyozásával, tanulságos, gyakorlati példákon keresztül vezeti rá az olvasót arra, hogyan fűzheti szorosra kapcsolatát a fiával, és hogyan faraghat belőle erős, magabiztos, bátor férfit.

Ha az apák napjára kapott pénztárca vagy nyakkendő különösebben nem is, az együtt töltött idő biztosan jó hatással van a szülő és a gyerek közötti kapcsolatra.

Sokat árt az újdonsült apáknak, ha a párjuk megjegyzéseket tesz arra, hogy hogyan bánnak a kisbabával.

Meg ők maguk is. Az apák automatikusan jobban reagálnak a lányaikra, és agyuk is máshogy működik. Kár, mert a fiúk így hátrányt szenvedhetnek.

Apák napja alkalmából összegyűjtöttük, hogyan élhetik át az apukák is a gyermekvárás csodáit, és kötődhetnek a babához már születése előtt.

Az édesapjuk nélkül felnövő gyerekeknek nagyobb eséllyel lesz tanulási vagy egészségügyi problémájuk