Nem gondoltam volna, hogy a Baba-mama Expo akkora hatással lesz rám, hogy sikerül bekapcsolnom szunnyadó közgazdász agyamat is.
A férjem tegnap este, elnézve este kilenckor viháncoló porontyunkat, azt találta mondani, hogy nem neveljük a gyerekünket, és ezért később biztos nehezen kezelhető lesz, meg a személyiségfejlődése sem lesz jó.Mire én veszekedést szimatolva felkaptam a fejem, és megkérdeztem, hogy ugyan írná már pontosabban körül, mire gondol.
Amikor olyan történetet hallunk, hogy a férj elhagyta a családját, mindenki az egyedül maradt anyát sajnálja.
A videóban szereplő képeket elnézve már egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy szeretnék egy fiúgyermeket is lányaim mellé.
A ded a nagyszülőknél, anya-apa pedig egy vidéki wellness szálloda jacuzzijában koktélozik péntek este.
Akinek nincs hisztis gyereke, az tulajdonképpen nem is hiszi el, hogy van olyan, hogy hisztis gyerek.
Depresszióban fetrengő asszonyok, anyósukkal örök harcban lévő menyek, megfejtettem a fiús mamák lelki nyomorának a titkát.
Nálunk egyértelmű volt mindkettőnk részéről, hogy a szülés pillanatában is együtt leszünk, vértől és injekciós tűktől rettegő férjemben fel sem merült, hogy kihagyná életének ezt a fontos pillanatát.
A címet nem én találtam ki, Singer Magdolna könyvének egyik fejezete, valamint magának a könyvnek a címe is.
Mire lennék képes a lányaimért? Nem egyszerű a válasz, hisz elméletileg bármit megtenne az ember a gyerekeiért.
Angliában a 683 pubból álló, JD Wetherspoon nevű hálózat úgy döntött, többé nem üldögélhetnek akármeddig a gyerekkel betérő szülők a bárpult mellett, akinél ugyanis utód van, meg kell elégednie két pohár itallal.
„Nagymama, játszhatok a ciciddel? Persze, csak ne vidd túl messzire!” A japánok – talán a fenti párbeszédet elkerülendő – piacra dobták a mellre hasonlító plüssfigurát.
