A szülés nem feltétlenül jelent halálközeli élményt, amin minél hamarabb túlesik valaki, annál szerencsésebb. Sőt, nem feltétlenül jár egy csomó ijesztő orvosi beavatkozással sem, de ehhez valóban érdemes készülnünk rá már a terhesség elejétől.
Egy gyerek érkezése egyértelműen hatást gyakorol az újdonsült szülőkre, de közvetlen vagy közvetett módon befolyással lehet a barátok viselkedésére is. Az eltávolodás, a szülők elszigetelődése pedig napjainkban nagyon gyakori. A szülők baráti viszonyai, az egymásra való támaszkodásuk és az egymás iránti bizalmuk viszont remek mintát nyújt a gyereknek. Éppen ezért érdemes értük küzdeni.
Sheryl Ziegler amerikai családterapeuta és a Kiégett anyák kézikönyvének írója hívja fel 2017-es TEDx-előadásán a figyelmünket arra a nagyon komoly, anyákat érintő társadalmi problémára, ami bár több mint 50 éve jelen van, a mai napig névtelen. Ez a jelenség – gyors nevet találva neki – az anyai kiégés: a kimerültségből, az elszigetelődésből és a folytonos bizonytalanságból fakadó elveszettség érzése.
A legkönnyebben a középiskola és az egyetem évei alatt kötünk új ismeretségeket. A közös bulik, tanulások, szabadidős programok, utazások sokféle embert sodornak elénk, és viszonylag könnyen alakulnak akár évtizedekre szóló barátságok. Ám ahogy anyává válunk, mintha egy másik világban találnánk magunkat, amiben legrosszabb esetben még a párunk és a gyerekünk is magányos.
Crystal Jackson három gyerek anyukája, akik mind katolikus iskolába jártak. Csakhogy Crystal mostanában a keresetét erotikus tartalmak közzétételével egészíti ki. Találd ki, mit lépett erre az iskola vezetősége!
„Pillanatnyilag stabil az állapota" – korababás anyukaként sokáig ebbe a mondatba tudott kapaszkodni dr. Rádi Kata és Bakos Boglárka, akikben egy életre nyomot hagytak a gyötrő bizonytalanságban töltött hetek. Ma már hálásak a sorsnak, mert ez a trauma segített megtalálni az élethivatásukat: támaszt nyújtani koraszülött gyermekeknek és családjuknak. A Korábban Érkeztem Alapítvány alapítójával és elnökével beszélgettünk.
Ahogy a koronavírus terjedése miatt bezártak az iskolák és az óvodák, és elnéptelenedtek a munkahelyek, a szülőkre, elsősorban az anyákra hárul a feladat, hogy az otthon négy fala között újraszervezzék a család hétköznapjait.
Képzeld el, hogy hetekig rosszullétek gyötörnek, egyre több súlyt cipelsz magadon, ötpercenként jársz pisilni és minden figyelmed a benned növögető magzat biztonságára összpontosul. Nos, az áldott állapotról valószínűleg neked sem a sportolás jut elsőként eszedbe. Pedig a két dolog nem zárja ki egymást: ha korábban is rendszeresen mozogtál és a terhesség komplikációmentes, semmi akadálya a további fizikai aktivitásnak. De azért van néhány szabály, amit fontos betartani.
A mérgező munkahelyi légkör könnyen tönkreteheti a személyiségedet. Észre sem veszed, és a téged ért agressziót a környezeteden éled ki – köztük a legártatlanabbakon, a gyerekeiden.
A láthatatlan munkáért és a munkahely érdekében meghozott áldozatokért nagy árat fizetnek az anyák. Sok anya érzi úgy, hogy akinek nincs gyereke, vagy aki férfi, vagy mindkettő, annak fogalma sincs arról, milyen küzdelmes, és mennyi erőforrást igényel kisgyerek mellett dolgozni.
Veled is elő szokott fordulni, hogy azt látod, egyre növekszik a tennivalóid mennyisége, egyre több mindent csinálsz, egyre fáradtabb vagy, esténként mégis úgy érzed, hogy sehol sem tartasz? Ha igen, nem vagy egyedül: a modern dolgozó nők és anyák közhelyszerű élménye ez. De mit lehet tenni?
Egy friss izraeli kutatás eredményei szerint 50 év felett pont olyan biztonságos szülni, mint a 40-en túliaknak, ráadásul a születendő gyermek számára sem kockázatosabb.
