Azt mondják, jó csomagolással a szart is el lehet adni. Ha a szép külső jó dolgot is rejt, mindenki elégedett.
Kamikáze-lépcső, falban végződő rámpa, lengőajtók, amiket lehetetlen babakocsival egyedül kinyitni és egyéb akadályok. A babakocsis kismama közlekedik.
Az elmúlt pár napban mindenki megkérdezte tőlem, hogy milyen volt a két gyerekekkel egyedül repülnöm.
A Critical Mass idei célja, hogy megmutassák, kisgyerekekkel, babakocsival mennyire nehéz a felszíni közlekedés is.
Ahogy belépek az ajtón azonnal átesem egy kukásautón, ami felborul, és hasából varázsütésre százezer üveggolyó gurul szanaszét. A Dolly Roll jut eszembe, és az „Elpattant egy húr…” Kabátban, táskával a kezemben leomlok az előszobaszőnyegre. Sírni tudnék.
Sorozatunkban, melyben olyan tárgyakat, eszközöket keresünk, amelyek a gyereknevelésben nélkülözhetetlenek, vagy épp egyediek, ötletesek és ezért tetszenek, ma egy olyan tányért mutatunk be, amelyre arcokat festettek, hátha jobban fog tetszeni a gyereknek az evés, valamint egy olyan táskát, melynek „felnőttfüle” és „gyerekfüle” is van.
Az asztrológiában a Hold állása mutatja meg, hogy milyen érzelmek uralják szeretetkapcsolatainkat.
Egy anyuka, két gyerek. A fodrász, az állásinterjú csak álom marad. A többi kőkemény valóság.
Gyermekeink félelmei néha egyáltalán nem tűnnek racionálisnak. De ha mögéjük nézünk, gyakran azt látjuk: akarva-akaratlan mi segítettük ezen félelmek kialakulását. De hogyan tudunk segíteni a kicsinek ezek leküzdésében?
A szingliség nem feltétlenül választott dolog. És akárhogy is nézzük, nem is feltétlenül rossz. Választás kérdése. Jó esetben.
Anyák napján lehet sorolni a közhelyeket – de minek? Az anyaság mindenkinek úgyis mást és mást jelent. Nekem most épp a két és fél éves Ádám huncut mosolyát, ahogyan tegnap a boltban azt mondja: "Anya, ez jó cipő, ebben tudok táncolni!"
Ha már kétévesen kibújik belőlünk az anyuka, miért halogatjuk a gyermekvállalást?
