Kamikáze-lépcső, falban végződő rámpa, lengőajtók, amiket lehetetlen babakocsival egyedül kinyitni és egyéb akadályok. A babakocsis kismama közlekedik.
Az ember lánya még szülés után csikorgó ízületekkel beáll egy babakocsi fogantyúja mögé, nekivág az utca forgalmának, és rájöhet, így az utcai közlekedés nevű össznépi társasjátékot egészen más feltételekkel kell játszani, ezekből szemezgetünk most.
Valószínűleg azok vannak a legrosszabb helyzetben, akik olyan helyen laknak, ahová a jótét lelkek elfelejtettek járdát tervezni. „A népség úgyis kocsival vagy biciklivel jár” – így az egyszeri tervező, így hát, aki nem, magára vessen, caflathat a sárban vagy szlalomozhat a betonkeverő és a kukáskocsi között az úttesten.
Nincsenek könnyű helyzetben a belvárosi betondzsungel lakói sem. Aki olyan muszklikat akar növeszteni, mint Popeye, a tengerész, nincs más dolga, mint fogni egy jó nagy mózeskosaras babakocsit a kellően méretes tartalmával együtt, majd beköltözni mondjuk az Astoria környékére, ahol A-ból B-be (ha A a Kossuth Lajos utca egyik oldalán van, B meg a másikon) az egyetlen eljutási lehetőség kb. negyven lépcsőfokon át vezet. De patinás közintézményeink is megedzik az embert, a klasszikus múzeumokban például csak itt-ott látom a feliratot, hogy babakocsival és tolókocsival bejárat oldalt, lifttel és rámpával, elkerülve az amúgy impozáns látványt nyújtó bazi nagy lépcsősort.
Engem mégsem ez bosszant, hanem az, ahol Akár Jól Is Lehetett Volna Csinálni.
Van például a lengőajtó. Amire az van írva, hogy „HÚZNI” meg „TOLNI”, bár az igazi üzenete gyerekkocsisoknak az, hogy „FOGDMEGJÓL, ÚGYIS POFÁNVÁGLAK”. A legjobb a „HÚZNI” változat, magam előtt ki kéne nyitnom, úgy tartani, közben betolni a babakocsit rajta, na ja, álmomban két (vak)macska voltam, játszottam egymással, kinyitottam az ajtót és beengedtem rajta magunkat, tán még a kalapom is lengettem hozzá. Ahol az ajtó kitámasztható, ott megoldható a feladat segítségkérő bocitekintet és jótét segítők nélkül is.
Aztán a lépcsők- rámpák, papíron feladat megoldva, csak éppen nem lehet használni:
Rámpaféle a bolt előtt, egy természetes völgybe kéne lejutni. Negyvenöt foknál meredekebb dőlésszög, középen az egy cipőméretnyi lépcső. Felfelé már párszor megmásztam (majd jelentkeztem a Himalája-expedícióba és oxigénmaszkért), lefelé viszont akármit csinálsz, kizuhan a kisded, ha nem rögzíted százas szöggel, de utóbbiért feljelent a gyermekvédelem.
Társasház, Kőbánya. A rámpa ismét van vagy negyvenöt fokos, de a legnagyobb baja az, hogy hossza pont, mint egy babakocsié, a tetején a nyithatatlan üvegportál, az alján virágoskert, rekettyéssel. A babakocsi mögé állni csak a rózsák közt lehet, visszafelé a tüskék közé hullik a gyermek, amikor a túl keskenyre épített alkotmányon megcsúszik a kocsi egyik kereke, és borul lefelé az egész. Az ajtón pedig amúgy sem lehet bemenni, mert mikor elfordulnál a rámpa tetején, akkor a babakocsi takarja az ajtót és a kapunyitót. Gorillák kétméteres kezekkel előnyben, hintalófenék is jó, azzal meglökhető az ajtó annyira, hogy bevonszold rajta a kocsit tolatva.
Másik bolt, ott csak három-négy lépcsőt kéne leküzdeni, de darabja kb. 20-30 centi széles, kivéve az utolsót, az tíz, azon a szokásos lengőajtó-pofánváglak, rajta a felirat: HÚZNI.
Új építésű ház, Ferencváros. Ez a tervező is rajong a csúszdákért, mindjárt a kinyitott (lengőajtó-pofánváglak) kapuból lehet startolni, kiváló helyszín, ha valaki mondjuk a Patyomkin Páncélos remake-jét szeretné leforgatni. Mert csak úgy lemenni, azt nem lehet rajta.
Sima átjáró, Harmat utca. Hát ezzel meg mi a baj? Csak annyi, hogy az utca két oldalát két különböző ember tervezte különböző irodákban és időpontban, ezért van köztük hosszában hét méter, az egyirányú, nyílegyenes úton a buszok is hetvennel raliznak, ha a szemben lévő oldalon csak úgy feltolnád a kocsit a járdára, akkor előtted fű, facsemete, sártócsa vagy parkoló kocsi.
És ahol még ennyi sincs:
Posta, Kada utca. Csak a meredek lépcső van, tetején kifelé nyíló egyszemélyes vasajtóval, kövérebbek lapjával, babakocsival sehogy.
Tízemeletes társasház, Harmat utca. Ha nincs legalább tizenöt lépcső, akkor egy se. Rámpának nem maradt hely, mert akkor nem férnek be a garázsok a földszintre. A tetején lengőajtó-pofánváglak, és még örülhet az egyszeri kismama, ha a nyolcadikra indulva nem vigyorog a képébe a felirat odabent: „A LIFT ELROMLOTT, KÉRJÜK SZÍVES TÜRELMÉT.”
Kocsifeljáró, főútvonal. A kocsifeljáró jó dolog, mert rámpának is lehet használni – nem úgy ezt, amit szellemes tervezője belesüllyesztett a járdába. Tíz centis peremmel a két oldalon, ha nem hozzánk jössz (az épület egy iroda), akkor törjed ki a nyakad.
Egyelőre nincs jobb ötletem az ilyenekre, mint a teleport-koktél. Megiszod, és a következő világos pillanatodban otthon, a saját ágyadban ébredsz
Te is találkoztál már ügyintézés, séta közben hasonló akadályokkal? Fotózd le és küldd be nekünk erre a címre!
