Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Az elmúlt pár napban mindenki megkérdezte tőlem, hogy milyen volt a két gyerekekkel egyedül repülnöm.
9. hét
Az elmúlt pár napban mindenki megkérdezte tőlem, hogy milyen volt a két gyerekekkel egyedül repülnöm. Én meg mindig ugyanazt válaszolom, most már sokadszorra: „Volt már nyugodtabb napom az életben, de kibírható.” Mint sok más dolgot, ezt is egyre inkább megszépíti az idő múlása. Arra jól emlékszem, mennyire meghatódtam, amikor a nagyobbik rácsodálkozott a felhőkre, meg arra is, hogy a kisebbik békésen és cukin aludt pólyájában a lehajtható kisasztalon. Valami rémlik abból, hogy nagyon ideges lettem, amikor Lujza 4 réteget kakált át ahhoz, hogy a gyanús nedvességet megérezhessem a legalkalmatlanabb pillanatban, meg hogy nővérének hiába magyaráztam, hogy az a kis lámpa azt jelenti, hogy most nyugodtan kell ülni. Talán jobb is, hogy néha csak a szépre emlékszik az ember.
Nagyon jó indok kell ahhoz, hogy az ember egy alig 2 hónapossal és egy háromévessel repülőre szálljon egymagában, és nekem is volt egy ilyenem. Nem ajánlanám senkinek, aki csak nyaralni akar menni, vagy elhalaszthatja az útját pár hónappal későbbre, vagy amikorra van segítsége. Az repülőút maga nem hosszú Londonból Budapestre, de a reptéri kimenetellel, és a többórás várakozással együtt több mint fél nap biztosan rámegy, és ezalatt jó pár évet öregedhet az ember. Ahhoz, hogy az út elviselhető legyen egy újszülöttel és egy kisgyerekkel, más-más trükköket kell bevetni, és ehhez gyakran kevésnek bizonyul egyetlen szülő egy adott pillanatban.
Itt egy pár lecke, amit a magam kárán tanultam meg, és egy pár trükk, ami sokat segített, hogy idegösszeomlás nélkül túléljem a napot. Megosztom őket, hátha valaki másnak is segítenek majd. A legtermészetesebbeket, például azt, hogy a piciket szoptatni, vagy cumiztatni kell a felszállás és leszállás alatt, hogy ne fájduljon meg a fülük, meg sem említem, ezek csak az e heti utam tapasztalatai.
Mindenki kipihenten keljen útra
Ha a szülő előző éjjel kettőig pakol, mint én tettem, ez nagymértékben lecsökkenti a teherbírását másnap. Ez majd akkor fogja megbosszulni magát, amikor az a legalkalmatlanabb. Ugyanez érvényes a kisgyerekekre, akik nagyon gyakran nem tudnak aludni a repülőn egyáltalán, mert túl izgalmas a környezetük.
A járni tudó kisgyerek menjen a saját lábán a repülőtéren
Akkor is, ha nagy kísértés a babakocsiban végigtolni a kapuig. Ez sokat segít majd abban, hogy legalább egy kicsit kifáradjon, és nyugodtan tudjon ülni később.
Ne legyen túl sok csomag a szülővel a fedélzeten
Egy tízméteres út a kaputól az ülésig egy csecsemővel a karjaidban, 3 nehéz (tejjel, pelenkákkal, váltóruhákkal, könyvekkel és egyéb nélkülözhetetlen dologgal megtömött) táskával a kezedben és egy fel-leugráló kisgyerekkel kézen fogva olyan hosszúnak tűnik, mint a Párizs–Dakar verseny útvonala. Csak megerőltetőbb.
Könyörögj ki egy olyan ülést, ahol üres hely van mellettetek
Egy szülő, kisbabával a kezében akár akarja, akár nem, másfél helyet foglal a turista osztály szűk üléseiből, és ugyanez igaz egy kisgyerekre, aki 3 irányba tud egyszerre rúgni. Legjobb, ha nem főszezonban repül az ember, és lehetőleg hét közben tegye, például hétfőn délután vagy kedden reggel, amikor nincsenek dugig a járatok. Egy üres ülőhely volt mellettünk és ez azt jelentette, hogy a csecsemőt, akinek nem volt ugye saját ülése, le tudtam tenni, amikor aludt, hogy a kezem pihentessem. Amikor fogtam, akkor kinyújtózhatott a nővére. És senki könyöke nem fúródott a csecsemő oldalába.
A pólya rengeteget segít, ha nem eseted a hordozókendő
Kicsit fura látvány 2010-ben egy fidres-fodros, bélelt pólyában szállított baba, de a pólya nagyban megkönnyítette, hogy órákon át fogjam Lujzát. A fel és leszálláskor fogni kell a biztonsági övvel átkötött gyereket, miközben a szülő egy nagyon szűk helyen ül. Ez egy olyan babánál, aki még nem tudja tartani a fejét sem, nagyon nehéz, és fárasztó. A pólya az etetést is megkönnyíti, és le lehet benne tenni a gyereket menet közben a kisasztalra, mert jól ki van párnázva. A pólya ötletért adtam magamnak 10 pontot, és ez elfeledtette velem a 100 pontot, amit máshol elveszítettem.
Minden gyereknek kell egy teljes szerelés váltóruha
Akkor is, ha szobatiszta. Elég egy nagyon könnyű macskanadrág és póló, az a lényeg, hogy ne kelljen végigülni az utat pisis, kakis, lehányt, vagy narancslével leöntött ruhában.
Nem elég egyfajta játék
Mivel a kisbaba cuccai kitöltötték a táskát, a nővérének csak papírt és lemosható filctollakat hoztam, mert imád rajzolni. Sajnos ezt 10 perc alatt megunta a felszállás alatt és mást kért. Szeret a telefonomon fényképeket nézegetni, de a készüléket (és bármi más elektronikát) ugye nem szabad bekapcsolni a fel- és leszállás minimum fél órája alatt, akkor is, ha a telefon funkció maga ki van kapcsolva.
Ha mindent megtettél, hogy elfoglald a gyereket és megvigasztald, ne aggódj, ha sír
Egy barátnőm annyira szégyellte magát, amikor a kisbabája fél órát sírt a repülőn, hogy amikor a gyerek végre elaludt, ő maga zokogta e magát a kimerültségtől és mindenkitől egyenként bocsánatot kért. Sajnos előfordul, hogy a szülő minden igyekezete ellenére a gyerek gyerekként viselkedik a repülőn. Mindenki, aki jóindulatú, akkor is, ha gyermektelen, be kell, hogy lássa, hogy ez nem a szülő hibája, és a bolygót nem csak harmincéves, szingli, öltönyös lények lakják, akik illemtanárhoz jártak. Mi megúsztuk a nagyobb hisztiket, bár egy kis sírás bizony volt.
Ne szégyellj segítséget kérni és elfogadni
Az utasok és a személyzet nagy része segítőkész, jóindulatú, és nagyon szívesen megfogja a kisbabát egy percre, ha kell, vagy segít a csomagokkal. Csak mosolyogni kell, és el kell fogadni, ha beáll valaki önkéntesnek. Vannak ugyanis olyan pillanatok, amikor tényleg képtelenség egyedül boldogulni, például, amikor az egyedül még pisilni nem tudó gyereknek ki kell mennie a mosdóba, miközben a csecsemő alszik, vagy amikor le kell emelni a bőröndöket csomagkiadásnál. Ez ugyancsak egy kiváló alkalom arra, hogy pár száz forint feláldozásával egy hordárt kérjen meg az ember, életében először, ha nem akad más.
