Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Augusztus közepe táján egyre több családban üti fel a fejét az iskolától való rettegés. Nemcsak a diák, de a szülő is egyre erősebben küzd a szeptemberi szorongás előszelével.
Másképpen, de szinte minden korosztályban megjelenhet a szeptemberi szorongás. A legkisebbek még általában izgalommal várják az első napot, de idővel számukra is kiderül, hogy a gondtalan játszás örömét az óvodában kell hagyni. A középiskolások is aggódhatnak az újtól, és akár az a tanuló is, aki már három-négy éve jár az iskolába. A szorongás természetes, de bizonyos idő és egy bizonyos szint felett nem árt szakemberhez fordulni.
A szeptemberi szorongás akár két hét után jelentkezhet
„Szorongásmentes tanév valószínűleg nem létezik – szögezi le szakértőnk, Csizmadia Dóra pszichológus. Sőt, azt is mondhatjuk, hogy a stressz természetes, és nem is ördögtől való, bár jó, ha akár az egész kicsi gyerekünkkel is tisztázzuk, hogy van jó és rossz stressz. Az nem baj, ha izgul, és ez jobb teljesítményre ösztökéli, de azzal mindenképpen foglalkozni kell, ha valamilyen kézzelfogható ok miatt – például zaklatják a társai – szorong az iskolától.”
Egy 6-7 éves gyereknek nagy segítség lehet, ha nem ismeretlenül toppan be első nap az iskolába. Azoknak a gyerekeknek, akikkel nem érkezik óvodástárs az osztályba, különösen jó kapaszkodó, ha az iskola előtt tartanak egy-két napos ismerkedési programot. Az is csökkentheti az izgalmát, ha együtt készülődünk, választjuk ki a tanszereket, vagy éppen sokat beszélgetünk vele az előtte álló nagy kalandról. Azzal is segíthetünk, ha úgy megy az iskolába, hogy bizonyos témákban már önbizalommal mozog; például meg tudja kötni a cipőfűzőjét, ügyesen használja a mosdót, vagy éppen nem jelent problémát az átöltözés, ha testnevelésórára mennek.
„Úgy gondolom, hogy az óvodából az iskolába átlépés amúgy is óriási váltás egy kisgyerek számára – mondja a pszichológus. Az egész napi játék után 45 percig egy helyben ülni nem könnyű, minden új és ismeretlen.”
Teljesen természetes, ha az első napokban gyakrabban törik el a mécses, vagy van aggodalom a piciben, hiszen addigra már ráébred, hogy az iskoláról gyártott fantáziái nem feltétlenül esnek egybe a valósággal.
„Ha azonban rendszeresen sírva ébred hétköznapokon, vagy nem akar menni az iskolába, akkor igyekezzünk kideríteni, milyen egyéb okok húzódhatnak meg a háttérben.”
Kell-e ekkora teher?
Egészen mást él meg a szülő, amikor a kamasz középiskolába megy. Ilyenkor éppen az a nehéz, hogy már kevésbé osztja meg a vele az ott történteket.
„Ebben az időszakban nemcsak az szokott lenni a stresszforrás, hogy szorong a tanulás miatt, de akár az is, hogy nem fordít rá elég időt és energiát – veti fel Csizmadia Dóra. Ha jó társaságba kerül, jó az osztályközösség, akkor örömmel jár majd iskolába, ám ha kiközösítik, zaklatják, megjelenhet a szorongás. De az sem könnyíti meg a helyzetüket, hogy sokszor már második osztályban az érettségivel, a felvételivel rémisztgetik őket. Az is előfordul, hogy az egyébként az általános iskolában kiválóan teljesítő gyerek jegyei egy versenyistálló-szerű iskolában leromlanak. Ilyenkor ajánlott átgondolni a szülőnek, hogy érdemes-e ekkora terhet tenni a gyerek vállára, vagy jobban járnának mindannyian, ha egy kevésbé szigorú intézményt választanának.”
Fontos, hogy időben észrevegyük, ha a gyerek – legyen bármennyi idős is – viselkedése megváltozik. Az alvás- vagy evésproblémák gyakran utalnak a benne zajló szorongásra.
„A leglényegesebb, hogy a gyerek érezze a háttérországot, az érzelmi biztonságot – emeli ki Csizmadia Dóra. – Ne hibáztassuk, és legfőképpen ne bagatellizáljuk el az aggodalmait. Legyen jelen a családban az odafigyelés a másikra. Ha bevásárlás, vacsorafőzés közben, rohanva kérdezzük meg, hogy mi volt az iskolában, nem fogunk mély választ kapni. A kisebbeknél a legjobb időszak lefekvés előtt kicsit odaülni, beszélgetni, a nagyobbakkal csinálhatunk olyan programot, ami számukra is érdekes, és így dedikált időt kaphatnak, amikor elmondhatják az aggodalmaikat.”
Megjelenhet az ágy alatt a mumus
A pszichológus szakértő szerint ahány gyerek, annyiféle megoldás létezhet, nincs receptre felírható eszköz. Ám, ha a szorongás már testi tüneteket okoz, a gyerek sokszor sír, fáj a hasa, rémálmai vannak, azzal foglalkozni kell.
„A kisebbeknél előfordulhat, hogy ilyenkor elkezdenek félni az ágy alatti mumustól, mert szükségük van valamire, amire rávetíthetik az aggodalmukat – magyarázza a pszichológus. Kitalálhatunk valamilyen varázslatot – mondjuk háromszor tapsolunk együtt, hogy eltűnjön a szörny –, és fontos, hogy elmondhassa a benne lévő nehéz érzéseket. Ugyanakkor sokszor találkozom azzal a jelenséggel is, hogy a szülő sokkal jobban szorong az iskolakezdéstől, mint a gyerek, ám a kicsikre ez az érzés nagyon hamar átragadhat. Így aztán idővel már nem lehet tudni, hogy a gyerek szorong, és emiatt aggódik a szülő, vagy az anyuka, apuka félelmei jelennek meg a diák esetében is.”
