Történetek, amelyek gyógyítanak: régóta ismert a tény, miszerint a mesékre szükségünk van azért, hogy megértsük a világot, saját érzéseinket, azokat a helyzeteket, melyeket belülről megélni nehéz – főként akkor, amikor először szembesül velük valaki. A mesék világa ugyanakkor sok segítséget ad a gyerekeknek a mindennapokhoz.
Mit tehetsz, ha kilógsz a sorból, de nem akarod megtagadni önmagad? Mit jelent a barátság egy kisgyermek számára? Ilyen és ehhez hasonló történeteken keresztül fejleszti és segíti a gyerekeket egy vadonatúj segítő mesékkel teli könyv, a Mangui, mely Szimonidesz Hajni illusztrációival válik igazán gyönyörűvé.
Floidl Andrea gyógypedagógusként és meseterapeutaként írta meg a kötet kis történeteit, melyek terápiás környezetben születtek meg.
„Eleinte rövid történeteket olvastam a gyerekeknek, akkor amikor a mozgásterápiás folyamatban már befejeztünk egy részt, ott meséltem. Tíz évvel ezelőtt találkoztam dr. Boldizsár Ildikó mesekutató-meseterapeutával, akinél elvégeztem a másfél éves meseterapeuta képzést.
Ott olyan mély érzékelési szintekkel találkoztam, ami elővarázsolta belőlem a történetalkotási képességemet.
Ezután már csak élő szóban meséltem a mozgásterápiás óráimon, aminek igen erős hatása volt a gyerekek körében. Ezek a kis történetek pár percet vettek igénybe, de tökéletesen tudtam használni őket a fejlesztésben. Erős szükségét éreztem a szókincs, az emlékezet, a figyelem, beszédészlelés, beszédértés megfigyelésére, az érzelmek kifejezésére. A kis történetek sikere a korosztályhoz szóló, épp aktuális problémáik, bajaik, nehézségeik megfogalmazásában rejlett” – mondta el a szerző a Díványnak.
A figyelem fejlesztésére is alkalmas a mese
Csúfolódás, alacsony önbizalom, és még sokféle probléma került szóba a terápiák előtti beszélgetésekben a gyerekeknél – amikor egy idő a gyerekek újra meg újra kérték a kis történeteket, Andrea lejegyezte azokat, így már egy következő kötetnyi meséje is készen van.
„A mesék által fejlődik a képzelet, a fantázia; olyan állapot jön létre, amelyben a jobb és baloldali féltekei munka egyensúlyban van.
Ez az állapot a fókuszált figyelem, ahol a képzelet, a fantázia és a realitás munkája hosszan tartó, intenzív figyelmet kreál.
A mesékben rejlő kódolt, komplex tudásanyagban a mesehősök által közvetített megoldások, megküzdési stratégiák példává válhatnak a hallgatóság számára” – fogalmaz Floidl Andrea, aki szerint a terápiás mese nem létezik, viszont azok a történetek maradnak fenn, amelyeket a közösségek igaznak, általános érvényűnek tartottak. Nem véletlen, hogy a gyerekeknek csak a XIX. század vége óta mesélnek, ezelőtt a felnőttekhez szóltak ezek a történetek.
A szülő számára kapcsolódási lehetőség a mese
A gyógypedagógus-meseterapeuta mindennapi gyakorlatában úgy látja, nagy szükség van arra, hogy a szülők mesében is tudjanak kapcsolódni gyerekeikkel. Ehhez extra segítséget adnak az egyes mesék közt olvasható, igazán egyedi kérdések, melyek arra keresik a választ, hogy a gyerekek hogyan reagálnának egy különleges élethelyzetre.
„Nap mint nap azt látom, hogy a mai szülő-gyerek kapcsolat mást jelent, sok szülő el van veszve időben, térben.
Sietnek, túl sok helyre járnak, nincs elmélyült idő, illetve a kütyük világa kiszorítja az igazán fontos és szükséges ingereket a kapcsolatukból.
Ölelés, összebújás, meghittség, beszélgetés kötetlenül: talán meg tudnak nyitni egy új dimenziót a könyvben megtalálható mit szólnál, ha…. részek” – mondta el Floidl Andrea a Díványnak.
Ezek a részek az érzelmek megnyitására, a fantáziaröptetésre, a közös, önfeledt szülő-gyerek kapcsolat elmélyítésére születtek, ahol nincs rossz válasz, csak a fantázia, ami által jobbnál jobb , vidámabbnál vidámabb helyzeteket szül.
„Tudom, sok szülő fáradt, nincs este már ehhez sem kedve, sem energiája, mégis szívből javaslom, hogy próbálják ki, mert igazán hatékony útja az egymásra hangolódásnak, ráadásul következő nap folytatni is lehet ezt. Lesz saját módszerük, ami csak az övék, hiszen amikor a gyermek meghallja a szülő fantáziadús válaszát, ahhoz ő is tud kapcsolódni, és ez így folytatódik tovább és tovább…” - mondja.
A gyógypedagógus a következő tippeket adja ahhoz, hogy minőségileg kapcsolódni tudjunk gyermekünkhöz:
- már várandósan vagy csecsemőkkel is dúdoljunk, énekeljünk, mondókázzunk
- pár hónapos kortól a lapozgató könyveket bátran használjuk, szavakkal kövessük képeket,
- másfél éves kortól indulhatnak az „ énmesék”: egyes szám harmadik személyben mesélhetjük el gyermekünknek saját napját
- aztán a rövid állatos történetek jöhetnek 2-3 éves kor körül
- 6 éves kor körül a varázsmesék, a királylányos, sárkányos, lovagos történetek ideje jött el.
A lehető legjobb az lenne, ha fejből, képek nézegetése nélkül, a saját belső képeiket előhívva hallgatnának mesét a gyerekek. Ezért is jobb a mese, még felolvasva is, mint a digitális eszközök által a gyereknek készen adott képi világ, ahol nem kell gondolkodni.
Floidl Andrea arra is emlékeztet, hogy a szülőnek magának is meg kell tanulnia háttérbe szorítania a digitális eszközöket.
Bármilyen életkorban segítség a mese
A meseterapeuta arra is felhívja a figyelmünket, hogy a mesékből minden korosztály hazavisz valamit: nem kell aggódnunk azon, mennyit fognak fel belőle.
„Pont az a szép a mesehallgatásban, hogy mindenki annyit tesz magáévá belőle, amennyit megért. Nincs mindenki számára egységes tanulság. Ám van az egyik ember számára ebből, a másiknak abból a szimbolikus tartalomból több, ami a javára fordítható. Épp ezért úgy érzem, akkor van szükség a mesék átbeszélésére, ha erre a gyermek igényt tart, ha kérdése merül fel, ha zavarja, érdekli valami az adott mesével kapcsolatban. Esetleg a mi tetszett, mi nem tetszett kérdést fel lehet tenni, de úgy gondolom, a mesék dolgoznak, érnek bennünk, és ha kérdése van fel is teszi a gyerek” – fogalmazott. Egy egészségesen működő családban nem gondolja, hogy a napi élet eseményeire kellene mesékkel reflektálni:
a célirányzott mesére akkor van szükség, ha feldolgozatlan, mély történések mozgatják a családot és benne a gyermeket.
Nemrég jelent a Kapu Tiborról szóló mesekönyv, melyről a Díványon is olvashatsz!
