Gondoltál már arra, hogy a gyerek(ek) nélkül is nyaralni menj? Vagy bevett szokásod? Összegyűjtöttünk ellene és mellette szóló érveket és szempontokat, amelyeket jó, ha mérlegelsz.
Általában ez a kérdés olyan családokban szokott felmerülni, ahol lehetőség van a gyerekkel és a gyerek nélkül is elmenni – egy második nyaralásra. Ahogyan az „iskoláskorú gyerekkel aludni vagy sem” témakörben megírt cikkünk esetében, itt is azt gondolom, hogy jó, hogy ez minden család saját döntéskörébe tartozik, és erkölcsileg sem szükséges állást foglalnia bárkinek a kérdésben pro vagy kontra. Ugyanis több, egyéni szemponttól függ, hogy vajon jó döntés-e a család legkisebb tagja(i) nélkül üdülni, vagy sem. De mik ezek a szempontok? És vannak azért általános ellene és mellette szóló érvek? Vannak, persze.
Mi szólhat a gyerekmentes nyaralás ellen?
Bár el tudok képzelni olyan helyzetet, amelyben elvileg én is rábólintanék a kislányom nélküli nyaralásra, igazából én nem vágyom erre. Nem villanyoz fel annak a lehetősége, hogy egy hétig úgy tegyek, mintha nem lenne kiskorú gyerekem. Mert hogy van, és a nyaralás a luxuséletet mellőző családok számára azért jelentős program, akár egy, akár két utazást engedhetünk meg magunknak. Ilyenkor tudunk külföldre menni, ami hatalmas kaland akkor is, ha természetközeli helyet választunk, és akkor is, ha idegen városokba látogatunk el. Az élmények megosztása pedig az egyik legcsodálatosabb kapcsolatépítő elem szülő-gyerek relációban is.
Ha valami szépet látok vagy kellemes tevékenységben lehet részem a kikapcsolódás alatt, vágyom rá, hogy azt a gyerekemmel is megosszam, és lássam az örömöt az arcán.
Később pedig, ahogyan év közben visszaemlékezik a nyaralásra, élvezzem, mennyivel gazdagabbá vált tudásban és tapasztalatban. Ráadásul párom ugyanígy gondolkodik erről a kérdésről, ami szintén nem egy elhanyagolható szempont, mert ha neki fontos lenne a kettesben nyaralás, akkor nyilván összehoznánk valamikor, valahogyan.
A pszichológiai háttér
Másrészt nem ördögtől való az sem, ha valakinek kell az az egy hét. A gyermekpszichológia szerinta biztonságos kötődéshez szülő és gyermek között nem az állandó jelenlét, hanem a kiszámítható, szeretetteljes kapcsolat a kulcs. Ha a gyerek tudja, mire számíthat, és érzelmileg megtartó közegben marad, akkor – ha az alábbi szempontok szerint is rendben lehet őt hátrahagyni – nem trauma számára a távollét.
Szempontok a döntéshez
- Mennyi idős a gyerekünk és milyen a természete? Mennyire elképzelhető számára, hogy anya-apa nélkül létezzen néhány napon át?
- Az előzőhöz kapcsolódva: még ha természete és életkora meg is engedi, hogy lelépjünk pár napra, milyen élethelyzetben, milyen állapotban van aktuálisan? Extra mód szüksége van ránk és a közelségünkre éppen valamiért, vagy sem?
- Mi vár az ittmaradóra? Mit tudunk a számára biztosítani – olyan környezetben és emberekkel lesz, ahol és akikkel biztonságban, jól érzi magát?
- Meg tudjuk-e vele a kérdést úgy beszélni, hogy számára is elfogadható legyen a döntésünk?
- El tudjuk-e neki magyarázni az ő gyermeki szintjén, hogy miért akarunk nélküle elutazni, úgy, hogy ne érezze magát ettől feleslegesnek, tehernek?
Ha sikerül a gyerekkel nyíltan, az ő szintjén beszélgetni az elutazásról, és megerősítjük, hogy ő nem oka ennek, sokkal kevésbé lesz megterhelő számára az elválás. A gyerekek sokkal rugalmasabbak, mint gondolnánk – csak ne érezzék úgy, hogy „lepasszolták” őket.
Mi szólhat a gyerekmentes nyaralás mellett?
Tudjuk, hogy a hosszútávú párkapcsolatok egyik titka a szenvedély fenntartása, a közös élmények és célok, a másik félnek szentelt figyelem. Ha egy nyaralás szintű kaland során kizárólag egymásra koncentrálunk,
azzal akár pár napba sűríthetünk valami olyasmit, amit a mindennapok mókuskerekében nagyon nehezen tudunk csak megtenni.
Újra annak láthatjuk a másikat és mi is azzá válhatunk, akik kapcsolatunk elején voltunk, vagyis a külső körülmények is kedveznek a látásmódnak, amit párterapeuták előszeretettel javasolnak: „gondoljatok vissza arra, hogy milyen volt, mikor még oda voltatok egymásért.” Ehhez azonban kell a kölcsönös elhatározás és nyitottság is. A gyerek nélküli nyaralás ezen kívül módja lehet a szülői kiégés megelőzésének is. Ha a szülők töltekeznek, feltöltődnek, azzal közvetve a gyerek is jól jár.
A lényeg, hogy a döntés gyerekfüggő. Nem minden gyerek reagál ugyanúgy egy rövid távollétre. Temperamentuma, életkora, aktuális érzelmi állapota mind befolyásolják, hogyan éli meg, ha a szülei nélküle utaznak el. Aki szeretne így is nyaralni, és adott a lehetősége arra is, hogy jó helyen hagyja a kicsiket, már csak azt kell részletesen kidolgoznia, hogy miként mondja ezt el neki.
Ha érdekel, mit érdemes tisztázni magaddal és egymással a házasság előtt, ezt a cikket ajánljuk.
