Szilvia, Elza, Éva és Réka egy telefonhívás után, egyetlen perc alatt váltak anyává – mindannyian kórházban hagyott csecsemők szülei lettek, akik számára az idei lesz az első anyák napja május első vasárnapján. Egyikük annak a kisfiúnak az örökbefogadó szülője lett, akit szifiliszes édesanyja úgy hagyott ott születése után, hogy meg sem szoptatta.
Jelenleg több száz csecsemő él kórházi körülmények között Magyarországon, mert a szüleik nem tudják vagy nem is akarják hazavinni őket. A 2024 júliusában életbe lépett jogszabály-módosítások eredményeként felgyorsult azoknak a babáknak az örökbefogadása, akiket legalább hat hete nem látogatott meg a családjuk. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) legfrissebb adatai alapján tavaly 2095 gyermek szerepelt az örökbe fogadható gyerekek nyilvántartásában, közülük 1291-en már családban élnek. Az örökbe adott gyermekek közül minden negyedik egy év alatti volt.
Szifiliszes anyja hagyta a kórházban a babát
Egyikük az a kisfiú, akit szifiliszes édesanyja a születése után úgy hagyott a kórházban, hogy meg sem szoptatta. Bár a csecsemő egészséges volt, egyedül maradt olyan aprón és védtelenül ebben az óriási világban. Három nap múlva azonban Szilvia és férje megállt a kiságya mellett, akik már feladták azt, hogy valaha gyermekük legyen. Az első pillantás után tudták, hogy ez a magára hagyott kisfiú az ő gyermekük. Szilviáék végül 7 hetesen vitték haza a gondozatlan terhességből született babát, akinek szerencséje volt, mert nem kapta el a fertőzést az édesanyjától. Nem úgy, mint az a 2024-ben született 42 baba, akik közül 9-en bele is haltak a betegségbe.
Kilenc újszülött szülők nélkül
„Bementünk a kórházba, tisztára olyan volt, mintha nekünk rendezték volna be a szobát. Csak a kislány volt ott, feküdt egy babafészekbe rakva, körülötte a kis textil rácsvédők, és nagyon cukin fel volt öltöztetve, mintha azt akarták, volna, hogy beleszeressünk ebbe a gyerekbe” – ez már Elza története, akinek egy horvátországi nyaralása másnapján csörgött a telefonja:
egy elhagyott 5 hetes, koraszülött, gondozatlan és titkolt várandósságból született gyermek vár rájuk a kórházban.
Elza egy hétre beköltözhetett a baba mellé, így testközelből láthatta, mi történik a sorsára hagyott gyerekekkel. A koraszülött osztályon kilenc újszülött maradt egyedül, szülők nélkül. Miután a kórházi személyzet erejét felülmúlta a babák ellátása, Elza elmesélte, hogy a gyerekeknek gyorsfolyású cumisüveget adtak, hogy minél gyorsabban végezzenek az etetéssel, ám emiatt a kicsik szinte fuldokoltak, alig bírták lenyelni a tápszert.
„Megijedt, amikor meg akartuk simogatni”
Hasonló kórházi tapasztalata volt Évának is, aki párjával 2024 nyarán kapta meg a határozatot arról, hogy alkalmasak örökbefogadásra, három hónappal később pedig már hívták is: van egy négy hónapos, szülőkre váró baba. Noha az örökbefogadás titkos volt, így keveset lehetett tudni a gyermekről, egyből igent mondtak. Mint mondta, szerelem volt első látásra.
„Amikor meg akartuk simogatni a gyermekünk, megijedt, elhúzta a fejét, valószínűleg elég erőteljesen bántak vele” – mesélte Éva, hozzátéve: gyermekük már nem fél az érintéstől, behozta a lemaradást, de még mindig látják rajta, hogy sok feszültség van benne. Noha a négy hónap kórházi elszigeteltség nyomot hagyott a babán, fokozatosan oldódik:
szülei mindennap szeretgetik, ölelgetik, beszélnek és mesélnek neki.
Anyakönyvezve sem volt a kisfiú
Rékának és férjének ugyan hosszú-hosszú hónapjaiba telt, míg otthonukban is megölelhették örökbe fogadott kisfiukat, de a hír, miszerint szülők lesznek, egy perc alatt változtatta meg az életüket. A kisfiú ugyan 10 hetes volt, amikor először találkoztak, ám csak a gyermek majdnem 7 hónapos korában térhettek haza együtt családként. Mint kiderült,
a kisfiúnak azért kellett ilyen sokat várni az örökbefogadásra, mert nem volt egyetlen papírja sem, anyakönyvezve sem volt.
„Nem volt sírós, de én végig úgy láttam, hogy nem kapcsolódik. Senkihez. Elvan magában. Biztos megszokta, hogy 7 hónapig egyedül volt, közömbös lett a világra. Ez is egy bizalmi dolog, ki kell alakulnia a bizalomnak. Nem csoda, hogy neki nincs. Most 8 hónapos, még tanulja. Tanulja, hogy itt vagyunk neki, örökre” – emlékezett vissza Réka.
Ez történik a sorsukra hagyott gyerekekkel
Ahogyan a fenti történetekből is jól látszik, ezeknél a gyerekeknél a hospitalizáció hatásai nagyon erősen megfigyelhetők – minél több időt töltenek egyedül a kórházban, annál kifejezettebben jelentkeznek náluk ezek a tünetek.
Varró Gabriella, az SOS Gyermekfalvak kommunikációs szakembere szerint az örökbefogadó anyákkal készült interjúkban többen is arról számoltak be, hogy amikor hazavitték a kisbabájukat – akár négy-öt hónapos korában is –, nehezen tudtak vele kapcsolatot teremteni.
„A gyerekek gyakran elutasítóak voltak: nem szerették az érintést, elhúzódtak, elfordították a fejüket, volt, aki nem engedte, hogy felvegyék. Pedig az ölelés, a testi közelség a babáknál természetes igény, itt viszont gyakran épp az ellenkezője volt jellemző: a gyerekeknek meg kellett tanulniuk, megszokniuk az érintést, mert korábban azt nem tapasztalták meg”
– magyarázta a szakértő, hozzátéve: a hosszabb kórházi tartózkodása a babák mozgásfejlődését is befolyásolja. Hiányoznak ugyanis azok az egyszerű, mindennapi helyzetek, amelyeket egy szülő természetes módon biztosít: hogy a baba a földön játszhat, gurulhat, körülötte játékok vannak, kimegy vele a levegőre. Ezek a lehetőségek a kórházban nem adottak – nincs elég emberi erőforrás arra, hogy a gyerekeket kivigyék a kertbe, és a kórtermekben sem lehet letenni őket a földre játszani. Ez a korai mozgási és érzékszervi tapasztalatok hiánya jelentősen visszaveti a fejlődésüket.
Egy éve hagyták a kórházban
Ezek a gyerekek a kapcsolatteremtés terén is máshogy működnek. Mivel nem volt körülöttük egy stabil személy, mint otthon az édesanya vagy más családtag, kötődésük szétszórt, töredezett.
„Az interjúk tanúsága szerint sok örökbefogadó szülő érezte úgy, hogy a kórházban töltött hónapokat még egyszer „ki kellett várni” otthon is, tehát például egy öthónapos babánál újabb öt hónap kellett ahhoz, hogy elkezdjen valóban kötődni, bizalommal fordulni az új családja felé” – sorolta Varró Gabriella. A szakember azt is elmondta, hogy
a hozzájuk beérkező adatok alapján a legidősebb, kórházban hagyott, nevelőszülőre váró gyermek 8 hónapos volt, de tudnak olyan babáról is, aki már egy éves is elmúlt.
A legtöbbjüket a szegénység és annak következményei – elhanyagolás, anyagi és lakhatási szegénység – miatt emelik ki a családjukból, de az SOS Gyermekfalvakhoz kerülő gyerekek 30 százalékánál a családon belüli erőszak is jellemző.
Varró Gabriella kiemelte, hogy az elhagyott babák csupán 20 százaléka adható örökbe, a maradék 80 százalék pedig azért marad kórházban, mert a szülei nem tudják hazavinni. Ők mind nevelőszülőkre várnak, a helyzetük azonban addig nem oldódik meg, amíg ilyen mértékű a nevelőszülő-hiány. Egy 2023-as KSH-adat szerint 5811 nevelőszülő van, de ennél lényegesen több hiányzik.
Ha szívesen olvasnál arról is, milyen eséllyel indulnak a nagybetűs életbe az állami gondoskodásban felnövő gyerekek, ajánljuk figyelmedbe a Bárnai Árpád szociális szakemberrel készült interjúnkat is.
