Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az utóbbi időkben két anya nevével van tele az internet: egyikük mintaszülőnek tűnt, másikukra éppen most sütik rá a rossz anya bélyegét.
Ruby Franke a tökéletes amerikai anyuka mintaképe volt. 8 Passengers név alatt (elérhető felületeiket a gyermekek jogainak védelmét szem előtt tartva nem linkeljük – a szerk.) épített komplett márkát családja köré.
Látszólag hatalmas idillben nevelte férjével hat gyermekét, mindenki szép és jól öltözött volt a családban, a nehézségekből is a lehető legtöbb jót hozták ki.
Legfeljebb azon morfondírozhatott az ember, vajon a gyerekjogok kérdésével hogyan fér össze az, hogy kisebb és nagyobb gyermekeik folyamatosan, minden általa készített tartalomban ott vannak – különben úgy tűnt, a szőke, csinos, mindig előnyösen sminkelt Ruby tényleg álomanyuka.
Az interneten sokáig fenn lehet tartani a látszatot
Három éve mutatkoztak az első repedések a cukormázon: egy videóban a család egyik tinédzser fia arról számolt be, hogy egy babzsákon alszik már hónapok óta, mivel anyja büntetésből elvette az ágyát. Hatéves kislánya talán ennél is szörnyűbb bánásmódot érdemelt ki Rubytól: nem küldött vele ennivalót az iskolába, majd amikor ezt szóvá tették neki a tanárok, azzal indokolta döntését, hogy hadd éhezzen a gyerek, majd abból tanul.
Bármi is volt az, ami miatt „tanulnia kellett”, ez nem nevelés, hanem gyermekbántalmazás.
Ijesztő, hogy bár már 2020-ban látszott, hogy a családdal nagy bajok vannak, még évekig döcögött tovább az anya influenszerszekere. A Facebookra már nem nagyon posztolt, és a 8 Passengers vlogot is befejezte, de alternatív platformokra váltva Jodi Hildebrandttal, egy másik, gyermeknevelés terén aktív influenszerrel még folytatta ámokfutását, melyben már nemcsak gyermeknevelésről beszélt, hanem
megerőszakolt nőket hibáztatott saját áldozat mivoltukért, kritizálta az Amerikába bevándorlókat, és kétségbe vonta az olyan betegségek komolyságát, mint az anorexia vagy a bulimia.
Nem attól jó anya valaki, hogy tökéletesnek tűnik körülötte minden
Hogy a tökéletesre sminkelt anya álarca szörnyeteget rejt, az azonban csak nemrég derül ki, miután egyik gyermeke csontsoványra fogyva, sebekkel teli testtel, rettegve menekült el Hildebrandt házából, szó szerint megszökve.
Szomszédokhoz csengetett be, akiknek elmondása szerint az is egyértelműen látszott, hogy a gyermek csuklóján és bokáján szigetelőszalagot használtak a szülők, hogy összeragasszák végtagjait, és így megakadályozzák azt, hogy elhagyhassa a szobáját.
A tizenkét éves fiú mellett tízéves húgára is hasonló sebesülésekkel találtak rá, éhezve. A Franke-házból még két tinédzserkorú gyermeket emeltek ki a hatóságok, az influenszereket pedig letartóztatták. Mint kiderült, szomszédaik egy ideje gyanakodtak már arra, hogy valami nem stimmel a családdal, Ruby Franke három lánytestvére pedig konkrét lépéseket is tett, de erről hallgatott a nyilvánosság előtt.
Pedig minden olyan tökéletesnek tűnt.
Tehetős család, szép gyerekek, alaposan megrendezett videók.
A jelenleg még elérhető Facebook-oldalon a család követői a legjobb anyaként aposztrofálják kommentjeikben Rubyt, lelkesednek a megosztott tartalmakkal kapcsolatban, miközben a valóságra most derült fény: egy szörnyetegről volt szó, aki elhanyagolta, bántalmazta és kiszolgáltatta gyermekeit. A hat fiatal arcát tömegek ismerik, így áldozatként sem lehet sajátjuk az anonimitás, hiszen a fél internet tud róluk mindent. Mégis, a 8 Passengers 2015-ös indulásától kezdve közel egy évtizednek kellett eltelnie, hogy kiderüljön, kik ezek az emberek valójában – az internet verdiktje eddig az volt, ők a tökéletes amerikai család.
Könnyen ítélünk patriarchális minták alapján
Van egy másik, félig amerikai család is, amelyben az édesanyáról most szintén villámgyorsan döntött az internet: őket még többen ismerik, mint a Franke családot. Joe Jonas énekesről és Sophie Turner brit színésznőről van szó, akik néhány éve még az internet kedvencei voltak: románc, házasság, két gyermek, hatalmas szerelem – és most válás. A netezők természetesen azonnal tudták, ki a hibás: a színésznő. Mert 14 hónapos és hároméves gyermekei mellett dolgozik – miközben férje egyébként ugyanezt teszi, csak közben turnézik.
A sajtóban nagyon hamar elterjedt a vezető narratíva: a színésznő bulizni és élni akar, miközben Joe, aki egyébként otthon ülő lenne, gyermekeikre vigyáz és közben még turnézik is.
Nem csoda, hogy válnak!
Ha jobban a dolgok mögé nézünk, azt látjuk, hogy Jonas éppen azt teszi, amit általában egy anyától elvár a világ: egyszerre végzi munkáját és gondozza gyermekeit. Csakhogy egy anyának ez kötelesség, egy apától meg hősies tett. Ha Sophie Turner forgatna és lenne gyermekeivel, közben pedig Joe Jonasről látnánk fotókat, melyeken például a turné egy szakaszának befejeztét ünnepli, annak értelmezése biztosan eltérő lenne. „Még gyermekeitől távol is keményen dolgozik Joe Jonas: végre lazíthat egy kicsit!”, „Egy percnyi szabadság: lazíthat a sztárapuka”. Ilyen és ehhez hasonló aláírások jutnának ezeknek a fotóknak, miközben a Sophie-ról készült hasonló felvételek kommentárja szerint borzasztó, hisz a színésznő gyerekeitől távol TÁNCOL (sic!) és röviditalokat fogyaszt napokkal azután, hogy a válás híre elterjedt.
Joe Jonas áldozat. Sophie Turner bűnös.
(A gyerekek hol is vannak ebben az egyenletben? Miért egók harca egy kapcsolat vége?) Hogy mi történt, arról persze csak „a párhoz közel álló források” beszélnek, ezek pedig vagy léteznek, vagy nem, de valamiért még mindig szívesen ítélkezünk egy nőről évszázadok férfiak dominálta narratívája szerint. Ha nem a gyermekei ültek a szoknyáján, ami esetleg túl rövid is volt, ráadásul esetleg jól érezte magát valahol egyedül, az baj.
Nőjogi és gyermekjogi kérdés is ez
Sophie rossz anya, Ruby mintaanya. A látszat fontos, de abból is az, amit a legegyszerűbben ítélhetünk meg. Amint egy narratíva szárnyra kap, olyan könnyű azt követni gondolkodás nélkül, a tények pedig egyre egyszerűsödnek.
A szép, tiszta ruha és a rendezett környezet csak azt jelentheti, hogy minden rendben van. Egy anya, aki távol van a gyermekeitől, csak negatív fényben ítélhető meg.
Ennél patriarchálisabb módon nehéz lenne gondolkodni a nők szerepéről: légy szép, kedves, tarts mindent rendben és vigyázz a gyerekekre. Ha fizikailag távol vagy, kevés vagy, rossz anya. Ha férjed teszi azt, amit neked kellene, kevés vagy, rossz anya. De ha a felszínt rendben tartod, akkor elég vagy, jó anya? Ideje lenne megfeledkezni ezekről a panelekről, melyek elterelik a figyelmet a valóban fontos dolgokról, legyen szó akár nők, akár gyerekek jogairól. A mosolygó szörnyek korát is éljük, látszatot építeni nagyon egyszerű – te ne dőlj be ennek!
