Egy divatmárka után nevezték el a gyereküket, akinek komoly gondokat okozott ez a döntés. Nem csak egyszerű iskolai gúnyról van szó, sokkal nagyobb nehézségekkel kellett szembenéznie a lánynak.
Armani – ezt a nevet adták szülei egy angol lánynak, akinek később a személyisége is sérült a baklövés miatt. Hogyan juthat eszébe egy szülőnek, hogy a gyereke születése napján egy életre tönkretegye az életét? Vagy esetleg a lány hibázott, hogy nem tanult meg együtt élni a névvel? Pszichológus szakértővel kerestünk választ a kérdésekre.
A testvére nevezte el
A szülők nem azért választották az olasz luxusmárka nevét a lányuk nevének, mert márkafüggők, vagy mert mindenáron valami különleges keresztnevet akartak adni a kicsinek. A történet szerint a lány nővére még alig tudott beszélni, de azt édesen megjegyezte, hogy az anyukája hasában lévő baba neve lehetne Armani, mire a szülők felnevettek, és pontosan úgy tettek, ahogy a totyogó nővér javasolta. Amikor a felnőtt Armani ezt megtudta, mélységesen megharagudott a családjára, és azon gondolkodott, hogy inkább másik nevet használjon, ugyanis az Armanin kívül további két keresztnevet kapott. De a Catherine és az Anne sem illett hozzá, valamint ezeket a neveket a nagyszülei után kapta, ami szintén bosszantotta. Felnőtt fejjel azon kapta magát, hogy egy negyedik nevet kell választania, ha nem akar több szorongást.
Mindig bántották
Az iskolában a kezdetektől sokat bántották Armanit a neve miatt, nagyon kevesen voltak azok, akik a tetszésüket fejezték ki, és nekik sem akart hinni. Bárhova ment, mindenhol gúny tárgya lett. Fiatal felnőttként eljutott oda, hogy ha meghallotta a saját nevét, rosszul lett tőle. Ez az élet minden területére kihatott, legyen szó párválasztásról vagy karrierépítésről. Mint mondja, hiába választ új nevet, az Armani miatt annyi fájdalom érte, hogy a sebeket már semmi sem tudja begyógyítani. De vajon létezik megoldás egy ilyen szélsőséges helyzetre? Van bármi, ami valódi segítséget nyújt egy olyan embernek, aki képtelen együtt élni a nevével?
A név kötelez
Egy név átörökítése a mai társadalomban szimbolikus jelentéssel bír, egyrészt köteléket jelölhet a különböző generációk tagjai között, vagy akár egy fontos dologra figyelmeztet – mint amikor egy sikeres ember után neveznek el valakit. Ezáltal kifejezhetővé válhat a megbecsülésünk, tiszteletünk az „elődünk” iránt, de akár rosszul is elsülhet a névörökítés.
„Megerősítő hatása lehet annak, ha valakit emlékeztetnek a névadója érdemeire, amikhez idővel felnőhet”
– mondja Szűcs Izabella pszichológus, majd hozzáteszi, hogy ez a segítő módszer csak akkor működik, amennyiben a gyerek szemében is értékeket jelöl a névadó. „Gyakori, hogy megterhelővé válik a névvel járó küldetés, például amikor a családban öt generációra visszatekintve minden férfi felmenő dr. Kovács János neurológus, és a gyerek, annak ellenére, hogy Kovács Jánosnak hívják, lemezlovas-karrierre szeretne készülni, de nem teheti meg.”
Olyanná válik a gyerek, mint a név szelleme
Előfordulhat az is, hogy a gyerek negatív információkat kap a keresztnevéhez kapcsolódóan, vagy hogy a sztár, akiről a nevét kapta, valójában egy rettentő alak. Ez megnehezíti a stabil személyiség kialakulását.
„Fontos, hogy bármilyen kimondott kötelék fűz egy gyereket a névadóhoz, tisztázzák vele a szülei, hogy ő egy különálló ember, és nem egyenlő a másik személlyel csak azért, mert a nevük egyezik.
Ha rendben vagyunk a névadó történetével és a kapcsolódásaink kiegyensúlyozottak, akkor erőforrásul szolgálhat a névazonosság, azonban érdemes lehet reflektálni, hogy milyen jelentőségtartalommal ruházzuk fel ezt a kérdést. A szülőknek valóban megfontoltan kell dönteni, és sorra venni a névválasztás mögötti motivációkat.” Nem érdemes légből kapott keresztnevet adni egy születendő gyermeknek sem, és azt is javasolt mérlegre tenni, hogy milyen felmenő után nevezzük el. Mi fontosabb, a gyerek jövője, egy érzelmi töltetű gesztus, netán egy rajongói vágy?
