Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Ezek a történetek megmutatják, hogy nem lehet eléggé felkészülni arra, ami a szülőszobán vár az édesanyákra. Van közöttük vicces, elgondolkodtató és szívszorító.
Négy nő mesélt élete legkülönlegesebb élményéről, a szülésről. Mindannyian egészséges csecsemőket hoztak a világra, akik mára felnőttek, valamint gyakorlatilag mindegyik beavatkozás rendben ment. Ugyanakkor mindegyik történet tartalmaz egy meghökkentő csavart.
Erről nem volt szó
Az első anyuka fiatalon, 22 évesen várta a kislányát. Igyekezett minden ismeretet megszerezni, amit csak lehet, más anyukákkal beszélt, faggatta a környezetét, különösen a nővérét, aki három gyermeket hozott világra. Az idősebb testvér pedig teljesítette a nővéri kötelességeit, és minden részletet megosztott a szülésről várandós húgával, aki úgy érezte, hogy őt már valóban nem érheti semmilyen meglepetés a szülőszobán. Valóban minden a legnagyobb rendben ment, a kicsi világra jött, és az egész szülés olyan volt, ahogy a nagykönyvben megvan írva. Egy apró részletet leszámítva. A fiatal anyának senki sem mondta, vagy senkitől sem akarta meghallani, hogy a kitolást többnyire megelőzi a gátmetszés. Ez az orvosi szempontból rutinfeladatnak számító mozdulat okozott nagy meglepetést.
Amikor a lány észlelte, hogy mi történik, az ijedtség miatt kis híján elájult.
Csak hetek múlva mert a nővére elé állni, hogy közölje vele: egy részletet kihagyott a szülés történetek megosztása során. Az idősebb testvér pedig csak nevetett, mondván, számított rá, hogy ez fog történni, és csak ennyit mondott: „Vannak dolgok az életben, amit mindenkinek magának kell megismerni.”
„Drágám, most el fog mélyülni a kapcsolatunk!”
A másik történet a fenti lány barátnőjéről szól. A nő a harmincas évei elején szülte a lányát. Régóta szerettek volna gyereket a férjével, ezért szintén nagy alapossággal készült rá, hogy világra hozza a csecsemőt. Egy augusztusi napra írta ki a szülész, és a nő akkurátusan felkészült a nagy eseményre. Egy sporttáskába minden szükséges holmit összepakolt, majd a bejárati ajtóhoz készítette, és ügyelt rá, hogy a férje semmi esetre se feledkezzen meg a táska fontosságáról. Otthon voltak, amikor jöttek a fájások. A pár bement a kórházba, vitték magukkal a sporttáskát, és készültek az új élet érkezésére. De a szülész megállapította, hogy még több óra is eltelhet a vajúdásig. Teltek az órák, és nem történt semmi, majd a nő azon kezdett gondolkodni, hogy az elmúlt napokban nem tudott szőrteleníteni, és mégsem hozhatja világra a lányát úgy, hogy szőrös a lába. Belenézett a sporttáskába, de nem volt ott borotva, ezért megkérte a férjét, hogy menjen haza a szőrtelenítőkészletért. A férfi pontosan úgy tett, ahogy a felesége kérte, hamarosan ott volt a kórházban az otthonról hozott borotvával és borotvahabbal, és már érkezett a következő kérés, ami így hangzott:
„Drágám, most el fog mélyülni a kapcsolatunk! Én így nem tudom megborotválni a lábam, ezt most neked kell megtenned.”
Néhány órán belül világra jött a kicsi, és az anya is elégedett volt, hogy simák a lábai.
A szülész még fagyizott egyet munka előtt
Ez a magyar kisvárosban lejátszódó történet egyszerre bizarr és bizalomteljes. Az érintett anyuka ikreket várt, tudta, hogy hosszabb szülésre számíthat, és a szülészorvos is a legjobb szakmai csapatot hívta össze – fontos részlet, hogy a szülészeti osztály főorvosáról, egy nagy tekintélyű professzorról beszélünk. A kismama szintén felkészült a nagy eseményre, és amikor érezte, hogy eljött az idő, felhívta az orvosát, majd szólt a férjének, autóba ültek, és elindultak a kórházba. Őket útközben érte a meglepetés. Amikor a pár csupán egy sarokra volt a kórháztól, látta, hogy a főorvos kényelmesen fagyizik egy cukrászda teraszán, mintha szabadnapos lenne. Kezdtek aggódni, hogy az orvos nem fog időben megérkezni az ikrek születésére, és kisebb pánikhangulat kerekedett a szülőszobában is, miután a szülész az összehúzódások jelentkezése során még mindig nem volt bent a kismama mellett. Végül az utolsó pillanatban megérkezett, és segített világra hozni a két kicsit.
„Három gyerekkel fogok hazamenni!”
Az utolsó esemény főszereplője édesanyám, aki ugyancsak ikreket várt, méghozzá három lányt. A komplikációk csökkentése érdekében császármetszést alkalmaztak. Minden rendben ment a várandósság alatt, a szülés előtti órákban és a császármetszés alatt is, a meglepetés ezek után következett. Szülés után visszavitték a műtőből a kórterembe, viszont csak az egyik lánya volt mellette. Erre kétségbeesett, hogy hol lehet a másik két baba, és minden fájdalom ellenére gondolkodás nélkül odament a szülészhez, hogy megkérdezze, mi történt. Az orvos megnyugtatta, hogy mind a három baba egészséges, viszont kettőt inkubátorba kellett helyezni, de a kismama fellélegezhet, és hazamehet az egy gyermekkel. Erre édesanyám határozottan kijelentette: „Három gyerekkel jöttem, három gyerekkel fogok hazamenni!” A szülész azonnal gondoskodott róla, hogy az édesanya addig maradjon a kórházban – oldalán egy gyermekkel –, ameddig a másik kettő csecsemő is felerősödik annyira, hogy egyszerre mehessenek haza, négyen, ahogy bementek.
