Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A gyermekek tíz százaléka szenved alvászavaroktól az első évek során, ezek között vannak igazán félelmetes tünetekkel járók is. Az éjszakai ébredések rémisztőek lehetnek, a megnyugtathatatlan, sikító, őrjöngő, felébreszthetetlen gyermekek rohama olyan gyorsan ér véget, ahogy elkezdődött, másnap már nem is emlékeznek rá. Ha éltetek már át hasonlót, biztos ismerősen hangzik a pavor nocturnus neve, de azt vajon tudod-e, mit ne csinálj semmiképp, ha a gyermeked is érintett benne?
A pavor nocturnus, azaz az éjszakai terror éppen olyan ijesztő tünetekkel jár, mint a neve. A kiváltó oka ismeretlen, a rohamok kiszámíthatatlanul jelentkezhetnek az első években. De mi a legjobb, amit tehetünk, ha gyermekünk érintett benne?
Ijesztő élmény, amikor először megtörténik. Kisgyermekünk békés álomból ébred, csapkod, sikoltozik, zihál, de semmire nem reagál, láthatóan nincs magánál. A pavor nocturnus, azaz az éjszakai felriadás meglehetősen gyakori alvászavar a hat év alatti kisgyermekek körében, azonban a köztudatban még mindig szinte ismeretlen, az érintett szülők nagy része szinte halálra rémül, amikor először szembesül vele.
Az alvajáráshoz hasonló, csak ijesztőbb
Ugyan a pavor kiváltó okai a mai napig ismeretlenek az orvostudomány előtt, viszonylag gyakori gyermekkori kórképről van szó. A kisgyermekek 1-6 százalékánál legalább egyszer előfordul, de a legtöbbjüknél vissza-visszatérő esemény az éberálomban fellépő ijedtség. És éppen emiatt annyira rémisztő: gyermekünk szemei nyitva vannak, azt hinnénk, hogy rosszat álmodott. A pánik, a velőnkig hatoló félelem az első, amit egy rohamot látva tapasztalunk, hiszen az igazán ijesztő az, hogy a gyermek nincs ébren, sőt nem is lehet felébreszteni, semmire nem reagál, az ébresztgetési kísérletektől pedig csak még intenzívebbé válik a félelemérzete. Az ijedtség komoly fizikai tünetekkel is járhat – verejtékezéssel, a légzés és a pulzus felgyorsulásával, sikítással, sírással, rúgkapálással. Aztán amilyen hirtelen kezdődött, olyan hamar véget is ér, mintha elvágták volna. Másnap pedig nem emlékszik semmire belőle.
A kórkép esetén a mély alvásból történik a hirtelen felébredés, melyet sikoltás, felkiabálás és heves vegetatív tünetek kísérnek – magyarázza dr. Gaszner Andrea, a Szent Rókus Kórház gyermekgyógyász-gyermekneurológus adjunktusa. A pavor nocturnus (alvási rémület) a fő alvási epizód első harmadában fordul elő.
Nem rémálom okozza
Három fontos eltérés van a rémálmok miatti ijedelmek és a pánikszerű pavoros ébredések között, mely alapján egyértelműen idegrendszeri okokra vezetik vissza a rohamok megjelenését.
A roham jellemzően az elalvást követő 3-4. órában következik be, ekkor még nem álmodunk, éppen átlépnénk a mélyalvásból a felszíni alvásba. Ha később szóba hoznánk, a gyermek nem emlékszik az éjszaka történtekre, nem tud rossz álmot felidézni. A rémálmok esetén ráadásul ösztönösen keresik a gyerekek is a vigasztalást, kommunikálnak a szülővel, míg jelen esetben az csak olaj a tűzre, minden érintés ellenkezést és még erőteljesebb félelmet vált ki, és az összefüggéstelen beszéd egyértelműen nem nekünk szól, nem is tudatosodik bennük a jelenlétünk. Semmivel nem tudjuk csillapítani a fizikai tüneteket, azonban mindez tényleg hamar, 10-15 percen belül magától megszűnik.
Ugyan sokakat érint, előfordulási gyakorisága fokozatosan csökken, jellemzően iskolás korra teljesen elmúlik. 12 éves kort követően mindössze az érintettek 1 százalékánál fordul már csak elő a kutatások szerint. Ilyenkor mindenképp érdemes a szakemberek szerint kivizsgáltatni, hogy van-e bármilyen pszichopatológiai eltérés az alvászavar hátterében. Fordulhatunk már az első eset után is orvoshoz, mert átélni egy pavoros rohamot szülőként is nagyon megterhelő lehet. A neurológusok ráadásul a hasonló tünetekkel járó egyéb betegségeket, például az epilepsziát vagy az alvási apnoét is ki tudják így zárni.
Hogy pontosan mi válthatja ki a pavor nocturnust, teljesen egyéni, de szinte minden esetben az idegrendszer napközbeni túlterhelésével függ össze. Érdemes ezért jó előre megalapozni már napközben a nyugalmas esti rutint. Az Amerikai Pszichiátriai Társaság kutatásaiban vizsgálta a pavor nocturnus megjelenésének okait és azokat a körülményeket, amik csökkenthetik az ismétlődés esélyeit. Ezek alapján érdemes a lehető legnyugodtabb körülményeket kialakítani a mindennapokban, hogy zökkenőmentes legyen a gyerekek idegrendszerének átállása a nappali, tevékenyebb időszakról az éjszakára.
Bár az esti mese megnyugtató és lecsendesítő lehet, a televízió helyett maradjatok az olvasott vagy szóban mesélt történeteknél. Az élőszó és a közös időtöltés, összebújás nyugtató hatású, a képernyő villódzó fényei viszont megterhelőek lehetnek a kisgyermekek számára. A rendszeres, nagyjából azonos időpontban való elalvás is keretet adhat a napnak, kiszámíthatóvá teszi azt. Ügyelj a szoba hőmérsékletére, túl nagy melegben nehezebben tud pihenni a szervezet.
Tétlen szemtanú?
- Azt is megfogalmazták, mi a lehető legjobb forgatókönyv egy esetleges roham idején. Bár nehéz nem közbeavatkozni, amikor láthatóan rettenetesen szenved gyermekünk, a Vadaskert Alapítvány szakértői az amerikai kutatások alapján ezt javasolják:
- Ne ébresszük fel! A roham pár percen belül magától véget ér, és nem tudunk erre befolyással lenni, bármit is teszünk.
- Másnap ne kérdezősködjünk. A pavor retrográd memóriazavarral jár, azaz az érintett nem fog emlékezni semmire az előző éjszakából.
- Ne tegyünk semmit. Természetesen maradjuk a közelben, és ügyeljünk arra, hogy önmagában véletlenül se tudjon kárt tenni a roham közben, a legjobb, ha gyermekünket békén hagyjuk.
- Ne kapcsoljunk villanyt, a környezet változásai ugyanis fokozhatják és elnyújthatják a rohamot.
- Legyen napjaitoknak közel azonos ritmusa, az elalvás előtti rituálék kiszámíthatóan ismétlődjenek napról napra.
- Teremts higiénikus környezetet az alváshoz, szellőztess lefekvés előtt, hogy ne melegedjen túl a hálószoba.
