Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Nehezen tudod kontrollálni az élvezetek iránti vágyadat? Gyakran azt érzed, hogy nehezedre esik mérsékelni az érzelmeidet, az indulataidat, vagy nem tudsz uralkodni a szenvedélyeid felett? Akkor meglehet, hogy gyermekkorodban te sem megfelelő önkontrollsémát sajátítottál el, és most felnőttkori önuralomhiányban szenvedsz.
Az önkontroll egy olyan készségcsoport része, amely lehetővé teszi a gyerekeknek és a felnőtteknek, hogy irányítsák gondolataikat, cselekedeteiket és érzelmeiket, hogy megfelelő keretek, esetleg szabályok között cselekedhessenek, hajthassák végre a feladataikat.
Az önuralomzavar megnyilvánulásai
Az önuralom egy olyan viselkedési forma, ami gyermekkorból származik, és a legtöbbször első benyomás hatására ösztönöz bennünket cselekvésre. Az elégtelen önkontrollséma és az ehhez kapcsolódó sématerápia leírása Jeffrey Young nevéhez köthető. Az amerikai pszichológus négy olyan negatív önkontrollsémát állapított meg, melyek véleménye szerint gyermekkori érzelmi nehézségekből és elhanyagoltságból származnak, felnőttkorban pedig negatív önkontrollhoz vezetnek.
Ilyen önuralomzavarra utaló magatartás az azonnali kielégülés iránti igény az ételekben vagy valamilyen szerhasználatban; a nehéz vagy unalmas feladatok elkerülése; a kapcsolatokban való színlelés, duzzogás, valamint a következmények mérlegelésének elutasítása.
Ha a te gyermeked viselkedésében is gyakran tapasztalod ezeket, akkor megeshet, hogy felnőttként gondjai lesznek az önuralom-szabályozással.
Így alakulhat ki a gyermek kontrollvesztése
Young úgy találta, hogy a négy fő önkontrollzavarra utaló magatartásformák leginkább bizonyos élethelyzetekben jelentkeznek, és gyermekkori tapasztalatokra vezethetők vissza.
Ilyen szituáció lehet például, ha egy kisgyermekkel gyakran megesik, hogy nem érzi magát biztonságban, a túlságosan megengedő szülők nevelik, vagy ha érzelmileg túlságosan távolságtartó szülők nevelik,
illetve, ha valamilyen erős gyermekkori trauma éri.
Teljesen természetes folyamat, hogy születésüktől fogva arra vágyunk, majd pedig arra törekszünk, hogy a szenvedéseinkre enyhülést találjunk. Jelentheti ezt a biztonság megtalálása, az olyan fizikai kielégülések megteremtése, mint az evés vagy a kényelem, valamint az elfogadás, akár önmagunk, akár mások részéről.
A kor előrehaladtával egyre nagyobb igényünk mutatkozik az érzelmi szükségleteket kielégítésére, ami a szeretetben, az elfogadásban és a gondoskodásban nyilvánul meg leginkább.
Ha egy gyermeket elhanyagolnak, előfordulhat, hogy a fizikai szükségletek kielégítésébe menekül, hogy pótolni tudja az életéből hiányzó biztonságot, szeretetet és kényelmet. Ez megnyilvánulhat az ételhez, az evéshez való rendellenes viszonyában, vagy az iskolai feladatok, a házimunka és az egyéb kötelezettségek elkerülésében.
Az önuralom tanulható és fejleszthető
Az önuralom egy összetett készség, és jó hír, hogy ez a viselkedési forma idővel fejlődik, hiszen fejleszthető. Az önuralom-fejlesztés már egészen kisgyermekkorban elkezdődik, és legalább húszéves korig is eltart, később pedig speciális gyakorlatokkal még továbbfejleszthető.
Az impulzuskontroll-problémák elkerülése érdekében az a legjobb, ha megakadályozzuk, hogy bármi is kiváltsa őket.
Annak érdekében, hogy egy gyermek megfelelő önuralommal rendelkezzen, a szülők tehetik a legtöbbet azzal, ha pozitív önkontrollsémát adnak a gyermeküknek.
A fejlesztésre szoruló önuralom hatékonyabb módja lehet akár gyermek-, akár felnőttkorban, ha elkerüljük az impulzivitást kiváltó okokat. Például, ha az alkohollal vagy az evéssel kapcsolatban van kontrollproblémánk, kerüljük azokat a társaságokat, programokat, amelyek alkalmat szolgáltatnának egy kiadós lakmározáshoz, vagy egy fékevesztett italozáshoz.
De az is megoldást jelenthet, ha célokat, szabályokat, korlátokat állítunk fel, és ahhoz tartjuk magunkat.
Sokat segíthet, ha eldöntjük, mit, mikor és miért teszünk. A pontosság, valamint az utánkövetés és az ellenőrizhetőség érdekében használhatunk tervezőt is. Ilyen módszer lehet például az étkezési napló vezetése.
A kísértés elkerülése és a célok elérése érdekében használt vizuális eszközök használatán túl sokat segíthet az önkontroll fejlesztésében a meditáció, a figyelemelterelés, a rossz szokások mögötti valós érzelmek, igények feltérképezése, jó szokások kialakítása.
Érdemes megfogadni ezeket a tanácsokat, mert a teljes önkontrollhiány súlyos problémákhoz is vezethet. A kitartással nem rendelkező, önuralomhiányos ember depresszióssá válhat az eluralkodó kétségek miatt.
