Dunakavics, Kapucíner és Szamba szelet, franciadrazsé, zizi, süvegcukor, télifagyi: aki képet is tud emlékezetében társítani ezekhez a retró édességekhez, az még hozzávetőlegesen 2,5 Ft-ért vehette első gombóc fagylaltjait, ihatott az iskolai tej-kakaó akció keretein belül tejfölös pohárból hideg kakaót az általánosban, és csalamádés hamburgeren szocializálódott. Ehhez képest lobogott a hajunk a változó idők szelétől, amikor a Bounty, a Milky Way, a Mars, a Twix és a Snickers kimondhatatlan nevű és lórúgás kalóriaértékű, a kapitalizmus fuvallatát árasztó csokibombái betörtek a piacra.
Voltak idők, amikor ezek a nyalánkságok az iskolai büfék polcain is megtalálhatók voltak, természetesen szigorúan a folpakcsomagolásba nyomorított fasírtos zsemle, a nagy karéj kenyérből a betolós narancssárga, rácsos aljú grillezőben készült melegszendvics és a piramisszelet mellett. A túrós batyu, a kakaós csiga, a minyon, az isler és a sajtos roló is velünk született örökségként kacsingatott a sorban álló kisdiákokra az átlátszó fedeles műanyag dobozokból az iskolai büfék pultján.
A helyzet és a gyerekek egyre súlyosbodtak
Az elhízás legtöbbször nem a jólét jele, hanem annak az egészségtelen táplálkozásnak, amelynek hátterében éppen az anyagi nehézségek állnak: a legolcsóbb még napjainkban is a fehér kenyér és a tésztaételek, vagyis a legkevesebb hasznosítható tápanyaggal bíró, leglaktatóbb és a szénhidrátban leggazdagabb egészségtelenségek. Márpedig a gyermekkorban szerzett túlsúly elhízáshoz, magas vérnyomáshoz, cukorbetegséghez is vezethet.
1990-ben a 0 és 5 év közötti túlsúlyos gyermekek számát 32 millióban állapították meg, de ez a szám 2016-ra 41 millióra emelkedett, s amennyiben a tendencia folytatódik,
3 éven belül a 70 milliót is elérheti a túlsúlyos gyermekek száma világviszonylatban.
Hazai adatokra is kiterjedő, többször megismételt nemzetközi felmérések bizonyítják, hogy Magyarországon sem valami karcsú az elhízott és/vagy túlsúlyos gyermekek száma: a legutóbbi,
2019-es COSI-eredmények értelmében minden negyedik magyar hétéves gyermek elhízott vagy túlsúlyos.
Hazánk ekkor harmadízben csatlakozott a WHO Európai Régió – Childhood Obesity Surveillance Initiative (COSI), gyermektápláltsági állapotokat vizsgáló kezdeményezéséhez, s a következő alkalom éppen most esedékes. 2022 őszén, vagyis mostanában kell lezajlania a legújabb vizsgálatnak az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet irányítása mellett 180 hazai általános iskola bevonásával.
Kereslet-kínálat
A kereslet-kínálat kegyetlenül őszinte törvénye óta felismert ügy, hogy hiába próbálunk egy marék szójababcsírát egy kisgyermeknek felkínálni választásra 3 apró, színes gumimacival konkurálva, valószínűleg ételszámba se venné a viccesen bozontos, szuperegészséges kis hajtásokat, hanem zsigerből nyúlna a gumimaciért. Ha rá van otthon szoktatva, azért, ha különösen tiltólistás, akkor meg azért, amúgy meg csak valahogy úgy ösztönből, ahogy a gyorséttermek hamburgereit vagy a sült krumplit is imádják.
Ebben valószínűleg mi is hibásak vagyunk, mert a könnyebb siker, elégedettség és jóllakás érdekében az étteremben mi sem mindig állunk ki kellő következetességgel a grillzöldség mellett a répával és főtt hússal teli falusi tyúkhúsleves gazdagon után, hanem engedünk a gyerekmenüben kínált halrudacskák, rántott pipifalatkák szigorúan hasábburgonyával tálalt opciójának, netán a bolognai spagettinek vagy a rántott sajtnak.
Már volt tíz évünk kicsit jobban figyelni
Egy évtizedünk volt a 20/2012. (VIII. 31.) EMMI-rendelet óta arra, hogy a gyakorlatba ültessük át például az iskolai büfék kínálatának egészségesebbé tételét, hiszen ez szigorította és szűkítette az intézményekben árusítható, elsősorban az előrecsomagolt és bizonyos só-, illetve cukortartalommal rendelkező ételek, kalácsok, szendvicsek, csipszek, nápolyik és üdítőitalok sorát.
A kínálat valamennyire változott is az iskolai büfék polcain, kétségkívül megjelentek a gyümölcsök, és kevesebb a csipsz, csokoládé, előrecsomagolt termék,
de persze még mindig cukros az üdítő, és sokszor a legmegúszósabb alapanyagokból áll össze a „friss” párizsis vagy „szalámis”, fehér lisztből készült, összeroppanós morzsazsemle, a felvágottak hústartalmáról pedig hosszasan lehetne beszélgetni. Nyilván – és tisztelet a kivételnek – olcsó margarinnal kellően aládolgozva, paradicsom, uborka vagy paprika nélkül, mert úgyis csak eláztatná, a gyerek meg kidobná, de a hot dog az bő ketchuppal és jó sok majonézzel.
Akkor mit (t)együnk?
Amit mi csomagolunk a gyereknek, arról legalább tudjuk, hogy mi az, és milyen alapanyagból van.
Talán befolyásolni is tudjuk, néha egy kis nyers sárgarépa-rudacskás csomag vagy alma becsempészésével, hosszú távon anyagilag is sokkal jobban jövünk ki, ha mi magunk készítjük az uzsonnát, és a tartalma is kontrollálhatóbb. Persze időigényesebb, és attól még a büfé kínálta társadalmi érintkezésektől nem kell teljesen megfosztani a gyereket, de érdemes arra törekedni, hogy ott csak a szükséges minimumot vagy a kínálat legegészségesebbjét vásárolja.
