Sokan nagy reményekkel várják egész évben a nyaralást, a végére azonban akár úgy is érezhetik, hogy fáradtabbak, mint indulás előtt, ráadásul össze is vesztek szűkebb vagy tágabb családjuk tagjaival. Miért van az, hogy a legnagyobb igyekezetünk ellenére a családi nyaralás sokszor inkább megterhelő, mintsem pihentető?
Szülőként elég hamar megtapasztaljuk, hogy – szemben azzal az időszakkal, amikor még nem voltak gyerekeink – a nyaralás elsősorban már nem rólunk, hanem csemetéink szórakoztatásáról (is) szól. Ugyanakkor teljesen érthető és jogos, ha mi magunk is szeretnénk néhány napot pihenni az egész éves igénybevétel és hajtás után. Ha a gyerekek még kicsik, több forgatókönyv is felmerülhet, amikor a nyaralást tervezzük: vagy visszük őket magunkkal, és bízunk abban, hogy pihenésünk nem arról fog szólni, hogy ugyanazt csináljuk, mint otthon, csak éppen nehezebben találjuk meg a bérelt apartmanban a konyhai eszközöket. Ha a nagyszülők vállalják, hogy néhány napra elviszik a gyerekeket, garantáltan lesz módunk másra is, mint kavicsokat keresgélni vagy a játszótereken aszalódni, cserébe viszont elképzelhető, hogy lelkiismeret-furdalásunk lesz, amiért „lepasszoltuk” a gyerekeket. Vagy dönthetünk úgy is, hogy idősebb vagy távolabbi családtagjainkkal együtt utazunk el – ez utóbbi forgatókönyvhöz szedtünk össze néhány tippet a zökkenőmentes nyaralás érdekében.
1. Emlékeztesd magad, hogy ez nem csak rólad szól
Mindannyian hajlamosak vagyunk visszatérni gyermekkorunkhoz és ezzel együtt gyermeki viselkedésmódjainkhoz, amikor a családunk körében vagyunk. Lehetünk akármilyen sikeres szakemberek vagy komoly felnőttek, szüleink számára gyerekstátuszban maradunk. Gyakori, hogy a szüleink vagy a testvéreink úgy bánnak velünk, mintha még mindig gyerekek volnánk. Ne ítéljük el se magunkat, se őket ezért; de érdemes tudatosítani magunkban, hogy felnőttünk, és megvan a saját életünk – amit most egy nyaralás idejéig megosztunk gyerekkori családunkkal. Ne feledjük azt sem, hogy a néhány nyugodt napnak ára van, és próbáljunk alkalmazkodni a többiekhez.
2. Türelem és tudatosság
Ha a családunk körében töltünk huzamosabb időszakot, nem elképzelhetetlen, hogy régi konfliktusok is felszínre kerülnek. Ha egy családtag valami felháborítót mond, próbáljuk elkerülni a nyílt konfliktust vagy a passzív-agresszív viselkedést. Ha érezzük, hogy mindjárt robbanunk, inkább keressünk egy üres helyiséget, vagy menjünk el sétálni, hogy lecsillapodjunk. A közös tengerparti vacsora valószínűleg nem alkalmas arra, hogy szóvá tegyük, ha valamivel megbántottak minket, de akkor sem fogjuk sokkal jobban érezni magunkat, ha magunkba fojtjuk a haragunkat. Tehát miután elmentünk sétálni, és valamennyire megnyugodtunk, írjuk le, mi esett rosszul, milyen érzéseket váltott ki belőlünk, majd egy későbbi beszélgetés alkalmával térjünk vissza az esetre, és próbáljuk meg tisztázni azt.
3. Iktass be olyan időszakokat, amikor egyedül lehetsz
Ha van rá lehetőség, keressünk olyan alkalmakat, amikor egyedül vagy a párunkkal kettesben lehetünk, akár napközben, akár este, miután lefeküdtek a gyerekek. Ha vannak ismerősök a közelben, látogassuk meg őket, így néhány órára kiszakadunk a családi környezetből. A változatosság mindig jól jön, emellett meg is oszthatjuk a családunkkal az így szerzett élményeinket. A gyerekekkel való nyaralást nem érdemes telezsúfolni: a hosszú gyalogtúrákat és a múzeumlátogatásokat ők nem biztos, hogy élvezni fogják, de ha egy este erejéig rá tudjuk őket bízni egy családtagunkra, legalább lesz néhány óránk kettesben vagy akár egyedül.
4. Készülj fel bizonyos szituációkra
Megeshet, hogy a család tolakodó kérdéseket tesz fel a magánéletünkkel vagy más témával kapcsolatban: szóvá teszik, hogy meghíztunk, lefogytunk, esetleg az iránt érdeklődnek, hogy mikor jön a kistestvér, vagy miért vagyunk válófélben. Készüljünk fel néhány „konzerv” válasszal; így elkerülhetjük, hogy lefagyunk az adott helyzetben. Gondoljuk végig, mik azok a témák, amelyek sokszor előkerülnek, és nem feltétlenül érintenek kellemesen minket, és igyekezzünk úgy megfogalmazni a válaszainkat, hogy azok ne legyenek a másik számára sértőek, ugyanakkor érezze azt is, hogy tiszteletben kell tartania a határainkat.
