Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Nem csak a gyerekek dőlnek be a választás illúziójának, mi, felnőttek is nap mint nap beleesünk ebbe a csapdába.
Te is hallottad már egy ismerősödtől, aki belépett a szülők sorába, hogy a kedvenc trükkje a baba-mama fórumokról a választás illúziójának megteremtése, hogy a kisebb gyerekek kevesebb hacacáréval kövessék a szükséges szülői útmutatást, mondjuk, lefekvésnél? Ha neked is az volt az első gondolatod, hogy milyen hasznosak az „Előbb fogat szeretnél mosni, vagy jöjjön előbb az esti mese?” típusú mondatok, és hogy milyen szerencse, hogy a gyerekeket ilyen könnyű befolyásolni, akkor meglepődve fogod hallani, hogy az üzleti világban is pontosan ugyanakkora sikerrel alkalmazzák ezt a trükköt a felnőtteken, ahogyan azt a szakértő Bruce Y. Lee el is magyarázza.
A választás illúziója
Ahogyan Lee megfogalmazza, a választás illúziójának felkínálása bevett üzleti csel, hogy rávegyék az embereket valaminek a megvásárlására, használatára vagy elvégzésére. Saját tapasztalatát hozza fel példának, amely során egy rapidrandi-szervezet átejtette őt. Ugyanis olyan hirdetést talált, amely azt írta, sajnos nincs elegendő férfi jelentkező a rengeteg női jelentkező mellé, így vonzva be ügyesen sok új férfi klienst. Azonban a sokadik rapid randi és a sokadik befizetett súlyos összeg után sem kapott egyetlen telefonszámot sem a szervezőktől, akik az egymás iránt kölcsönösen érdeklődő résztvevőknek utólag elküldték a másik elérhetőségét. Lee először nem tudta, miért nem jelentkezett nála senki, ugyanis megélése szerint több kellemes beszélgetésben is részt vett egy-egy ilyen eseményen. Aztán valaki megemlítette neki, hogy általában a rapidrandi-rendezvényeken sok nő nem szingli valójában, csupán a szervezők ismerősei, hogy növeljék a választási lehetőségek illúzióját, így több új klienst bevonzva.
Lee megemlíti, hogy ez csupán egyike volt azoknak az eseteknek, hogy a választás illúziója rávette, hogy megvegyen, használjon vagy csináljon valamit. Felhívja a figyelmet arra, hogy sokszor azzal próbálják reklámozni magukat különböző cégek, hogy milyen nagy választékot tudnak nyújtani. Például a randiapplikációk is ugyanezt teszik: azzal kecsegtetnek, hogy több ezer szingli vár csak rád, hogy megismerhessenek téged. Azonban az olyan egyszerűen hangzó, könnyen megemészthető számok félrevezethetőek lehetnek, mint például a „több tucat álláslehetőség”, a „legalább tíz különböző fajta vécépapír” és a „több ezer szingli”. Nem adnak valós képet a rendelkezésre álló választékról, sem arról, hogy mely lehetőségeket lehet ténylegesen megvalósítani ezek közül.
Ahogyan korábbi cikkünkben írtuk, nemcsak a reklámok irányítanak minket az egyik vagy a másik irányba hangzatos számaikkal, hanem az intelligens algoritmusok is ügyesen terelgetnek minket döntéseinkben. Meghagyják nekünk azt az illúziót, hogy valóban mi döntünk például arról, hogy mit hallgassunk a Spotifyon, vagy mit nézzünk meg a Netflixen, hiszen a végső kattintás a miénk, mi indítjuk el a lejátszást. Azonban az algoritmusok addigra már előre kiválogatták nekünk, hogy valószínűleg mi fogja elnyerni a tetszésünket korábbi médiahasználatunkból leszűrve preferenciáinkat. Luca Rossi, a Medium szerzője például úgy véli, hogy afelé halad világunk, hogy a szabad akarat a jövőben már nem lesz fontos többé.
Hogyan kerüljük el az irányított döntéshozatalt?
Lee azt ajánlja, hogy ne dőljünk be a hangzatos reklámoknak azt illetően, hogy mekkora választási lehetőségünk van valójában. Gyakran nem csak a sok lehetőségen, a nagy számokon múlik, hogy megszerezhessük azt, amit igazán szeretnénk, hiába próbálja ezt elhitetni velünk a világ. Fontosabb ennél, hogy a lehetőségek közül mennyi passzol hozzánk. Néha egy lehetőség jobb, mint a nagy választási lehetőség, ha az az egy lehetőség pont nekünk való.
Valóban, ha belegondolunk, könnyű beleragadni a töméntelen választási lehetőség eufóriájába a randiappokat pörgetve, a „mindig van jobb opció” gondolati köre könnyen beszippanthat. Azonban akik már kipróbálták ezeket az alkalmazásokat, jól tudják, hogy száz választási lehetőségből jó, ha a felével összejön a kölcsönös érdeklődés, ennek a merítésnek a harmada köszön rád, tíz emberrel egész beszélgetések is megvalósulhatnak, és a három megbeszélt randiból talán egy emberrel sikerül is találkozni a valóságban, akivel aztán vagy van kémia, vagy nincs. Lee meglátása nagyon is érvényes az ilyen esetekben: az az egy rád szabott lehetőség értékesebb, mint az a 99, akivel semmire sem jutottatok. Mégis, ennek ellenére könnyű visszarántódni a nagy merítésű randiapp böngészéséhez, hátha lesz még ennél is jobb választási lehetőségünk, hiszen az a 100 ember, aki eleinte megtetszett, csupán elenyészően kis része annak, mennyi ember van még fent az applikáción ezenfelül. A több lehetőséghez való hozzáférés pedig könnyebb elcsábulást, és ha már kapcsolatban van valaki, könnyebb megcsalást eredményez.
Egy konzultációs szakember tanácsai szerint azért van némi esélyünk arra, hogy sorozatosan jobb döntéseket hozhassunk. Ezeket érdemes a döntéshozatal előtt átgondolni:
- Milyen érzelmek bújnak meg a döntésed mögött?
- Elfogulatlanul tudsz dönteni, azt mérlegelve, hogy választásod milyen negatív és pozitív következményekkel fog járni számodra?
- A hosszú távú céljaidat segíti elő ez a döntés?
- Biztosan olyan fizikai, lelki, érzelmi állapotban vagy, hogy tiszta fejjel tudj dönteni?
- Több szemszögből is meg tudod vizsgálni a helyzetet?
