Dédanyáink babzsák figurákkal vagy porcelánfejű babákkal játszottak, a fiúk meg favonattal. Aztán jött a plüssmaci, később pedig a gyerekek nagy kedvencévé váltak a kipusztult őshüllők, a ronda és félelmetes dinók. Több tudományos kutatás is kereste a választ, miért jönnek be mániákusan ezek a túlméretes ősgyíkra hajazó sárkányfajzatok a kicsiknek, és vajon gond-e, hogy így van?
Nem, sőt! A The Cut című szakfolyóiratban már korábban publikálták amerikai, angol és ausztrál egyetemek professzorainak azt a tudományos nézetét, miszerint
ilyen fokú érdeklődést és fanatikus rajongást csak a kisautók és a kisvonatok váltanak ki a picikből a néhai óriás őshüllőkön kívül.
Ez az elkötelezett figyelem Kelly Chen gyermekpszichiáter eredményei szerint csupa jót jelez előre a dinórajongó csemeték későbbi tanulmányi előmenetelével kapcsolatban. Chen nem kevesebbet állít, mint hogy az efféle rendíthetetlen érdeklődés fejlesztően hat a gyermek értelmi képességeire, pozitívan hat intelligenciájára, koncentrálóképességére és kitartására.
Akkor miért nem a kisvonat vagy a Barbie baba?
Megint mások azt vizsgálták, vajon csak kisfiúk cuppannak-e ennyire az őshüllőkre, vagy a gyengébbik nem fiatal képviselőit is magával ragadják ezek a lények.
A megfigyelések alapján a kislányok is igencsak rákattannak a kipusztult hidegvérűekre, de míg a kisfiúk harapdálós, sárkányüvöltős játékokat játszanak velük, addig a kislányok amolyan „dinó-papás-mamást”.
Cuki szörnyek?
Egy francia pszichológus, Pascal Hachet, a témáról szóló könyvében azt fejtegeti, hogy ezek a –képzeletünkben jellemzően nagyra nőtt – szörnyszerű lények egyszerre fenyegetően félelmetesek és megnyugtatóan védelmezők is. Egyformán tekintenek rájuk a gyerekek barátként és tanúsítanak feléjük szeretetet. Ugyanakkor óriási pajtásaik szigorúnak és tekintélyparancsolónak is tűnnek, ezeket a többrétű érzelmeket pedig a szülők felé táplált érzésekkel is azonosítják egyesek.
Az külön kapóra jön a kicsiknek, hogy végre nem egy olyan bálványra csavarodnak rá, ami pusztán valaki képzeletének a szülötte, hanem olyan giga haverokról van szó, akik valóságosak voltak egykor. Továbbmegyek, az, hogy már nem jönnek szemben még az állatkertben sem, az külön fokozza kíváncsiságukat és szeretetüket, így ugyanis simán felruházzák őket képzeletükben olyan tulajdonságokkal, amilyet csak kedvük szottyan álmodni nekik.
Nem lehetsz okosabb, mint egy ötödikes!
A dinómánia egyeseknél 2-3 éves korban jelentkezik, másiknál kicsit később, 5-7 éves korban, de egész kisiskolás korig kitarthat, amikor aztán annyi új impulzus éri őket, hogy az őslények a kicsinyke képzeletekből éppúgy kihalnak, mint ahogy a való világban tették. Addig viszont számos bonyolult nevű és tulajdonságú dinóval ismerkednek meg a minifelnőttek, és valósággal szakértővé válnak. Ez a menő tudás, amivel szüleik fölé nőhetnek szakértelemben, fontos megerősítés és hitelesítés számukra, úgyhogy csak hagyjuk, hogy elkápráztassanak a kis fejekben összeálló dinoszauruszlexikonjaikkal, mert ezzel nekik teszünk jót.
Mióta?
Alain Cabot, egy franciaországi dinóskanzen vezetője határozottan úgy értékelte, a dinóhájpolás egyik előfutára az 1980-as években hódító Denver, dinó jóbarát című rajzfilm lehetett, de végérvényesen az 1990-es évek elején taroló Jurassic Park című opus rehabilitálta a kihalt őshüllők népszerűségét.
Persze, Süsü, a sárkány is talán valaha dinóleszármazott lehetett, és a magyar képernyőkön biztosan megelőzte távoli rokonát, Denvert. Ez abból a szempontból mindegy is, hogy bizonyos kutatások szerint a dinó nem halt ki, csak átalakult. A mai papagájok, de tulajdonképpen a madarak mind ezeknek az őslényeknek sokadik generációs, átalakult szüleményei.
