Úgy gondoskodni gyerekünkről, hogy közben ne tegyünk meg túl sok dolgot helyette: a feladat nem könnyű, de megéri vesződni vele, így nevelhetünk ugyanis sikeres felnőttet belőle.
Vajon közbelépjek, vagy ne? Segítsek a feladatban, vagy hagyjam inkább, hogy megbirkózzon vele? Instruáljam őt, vagy engedjem neki azt, hogy kibontsa szárnyait, még ha ez sok kudarccal és frusztrációval is jár eleinte? Ezeket a kérdéseket szülők százmilliói teszik fel maguknak nap mint nap, legyen szó első lépéseit megtevő csecsemőről, a cipőfűző bekötésével bajlódó óvodásról vagy egy bonyolult matekfeladatot megoldó kisiskolásról. Önállónak szeretnénk látni gyerekünket, de közben féltjük is, és ez így rendben is van, de tudnunk kell határt szabnunk önmagunknak is.
A szülő szerepe pszichológiai szempontból ugyanis abban áll, hogy biztonságos alapot nyújtson ahhoz, hogy a gyerek bátran indulhasson el kipróbálni magát. Ebben az esetben a gyerek tudja, hogy a szülőhöz bármikor visszatérhet, ha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogyan ő szerette volna.
A biztos bázisról azonban el kell tudni engedni őt ahhoz, hogy ki tudja bontakoztatni tehetségét, ki tudja magát próbálni ismeretlen helyzetekben is.
Magadat és gyerekedet is rászoktathatod erre a felállásra, ha néhány egyszerű alapelvet követsz már kis korától kezdve.
Feladat és felelősség
Először is lásd el őt életkorának megfelelő komolyabb feladatokkal, ismertesd meg a felelősségvállalás érzésével! A teljesíthető részfeladatokba történő beavatás során nem helyezel rá a kelleténél nagyobb nyomást, viszont a sikerhez vezető útról fontos tudásra tesz szert, miközben elsajátítja a fókuszált figyelem mesterségét is, azzal pedig, hogy felelősséget is kap, magabiztosságát növelheted.
Ezenfelül a mindennapi tevékenységekbe is érdemes őt bevonni: ha együtt ültetitek el a palántákat, válogatjátok össze a kinőtt ruhákat vagy döntitek el azt, mi legyen az ebéd másnap,
segítesz neki abban, hogy saját teljesítménye gyümölcsét élvezhesse, ez pedig többet ér a külső dicséretnél.
Ha egy gyerek elvégez egy feladatot, és az elégedettséggel tölti el, önbizalma is erősödik, és legközelebb még nagyobb kedvvel lát hozzá a kapott feladathoz.
A gyerek nem te vagy
Nem szabad ugyanakkor elfelejtened, amikor gyereked szárnybontogatását kísérjük figyelemmel, hogy nem saját gyerekkorodat, kudarcaidat és sikereidet élheted újra vele.
A gyerek nem a szülő második, jobb verziója:
ne saját régi céljaidat, hanem az övéit keresd és azok elérésében segítsd. Így bontakozhat ki csak, hogy neki miben rejlik a tehetsége. Meg kell találnod, mi érdekli, és bármi is legyen az, a sporttól kezdve a művészeten át valamilyen tantárgyig, támogatnod kell abban, hogy a lehető legnagyobb mértékben kibontakozzon ezen a téren.
Te is gazdagodsz, ha jól nevelsz
Megtalálni az arany középutat a túl sok segítség, túl sok dicséret és túl sok nyomás között nehéz feladat, és a szülő számára is komoly belső munkát ad, hiszen a teljes mértékben ránk szoruló, apró kis lényből magabiztos, felelős felnőttet nevelni nem kis feladat. Ha együtt haladtok az úton, abból viszont mind a ketten sokat tanulhattok.
