A gyermeknevelési trendek folyamatosan változnak, a különböző generációk számára is kifogyhatatlan beszédtéma, mi a jó a gyereknek. Van azonban egy olyan kérdés, amellyel napjaink kisgyermekes szülei szembesülnek először – azaz ha akarnak, se tudnak tanácsot kérni a nagyitól, ő vajon hogy csinálta. Ez a kérdés pedig nem más, mint hogy mikortól mobilozzon a gyerek?
Mivel szinte mindent okoseszközökön intézünk, és ezt akarva-akaratlanul a gyerekeink is látják, különösen nagy kihívás meghatározni, mikor és hogyan adjunk a gyerek kezébe mobiltelefont. „A mai óvodások közül a többség nézett már mesét mobilon, sőt a különböző telefonos játékok használata sem ritka a korosztályukban” – meséli Berner Gabriella óvodapedagógus. Ezt támasztja alá a Huawei Technologies Hungary 24–39 éves magyarországi szülők körében végzett felmérése is, mely szerint a 3 év alatti gyerekek fele, a 4 és 6 év közöttiek 90 százaléka, a 10 éven felüliek közül pedig már mindenki használ okoseszközöket. A tanulmány kitér arra is, hogy a szülők annak ellenére adják oda készülékeiket legkisebb gyerekeiknek is, hogy úgy gondolják, csak idősebb korban lenne érdemes megengedni számukra az okoseszközök használatát.
Amikor már a szülő is digitális bennszülöttként él
És akkor helyben is vagyunk: létezik egy általános gyakorlat, miszerint a gyerekek többsége már egészen kis korban kütyüt kap a kezébe, ezzel párhuzamosan pedig létezik egy általános vélekedés, miszerint ez nem helyes. Min alapszik ez? És vajon hol az igazság? Honnan tudjuk, mi a legjobb a gyereknek?
„Mesét nézni néha kell, hogy én is el tudjam végezni a házimunkát, egyebeket. Nálunk nincs tévé, a laptopon kívül csak telefonok vannak a házban, és ha a laptopon épp munka folyik, a telefon a gyerekek kezébe kerül. Mondanom sem kell, hogy babakoruk óta tudják kezelni. Még olvasni sem tudnak, de az alkalmazásokat, képeket, YouTube-ot gond nélkül megnyitják” – mondja Juli, a fiatal háromgyermekes anyuka.
Úgy tűnik tehát, valamilyen szinten elkerülhetetlen a gyerekek egészen korai találkozása a mobillal, okoseszközökkel.
Különösen, hogy a szülők tartalomfogyasztási szokásai is szorosan ezekhez kapcsolódnak. Tévézés helyett netflixeznek, újság helyett online híroldalakat olvasnak, sokszor mobilon. Kézenfekvőnek tűnik tehát a gyerek kezébe is mobilt adni.
Persze vannak olyanok is, akik kifejezetten érzékenyek erre a témára, és tudatossággal, önfegyelemmel közelítenek hozzá. „Nálunk a lakásban bármilyen képernyő csak akkor kerülhet elő, amikor a gyerekek már alszanak. Amit telefonon, laptopon kell intézni, este intézzük, illetve napközben, amikor mi munkában, a gyerekek pedig Waldorf-oviban és suliban vannak. Tudatosan tartjuk távol őket tőle a családi életünkben, szeretnénk, ha az valóban az együtt töltött minőségi időről szólna” – meséli Anna.
A mérték itt is érték
„Azt gondolom, ezt a kérdést nem lehet nagyon egyszerűen megközelíteni – véli Berner Gabriella. – Nem feltétlenül az a célravezető, ha egy kisgyerek egyáltalán nem találkozik okostelefonnal. Azt viszont számos kutatás bebizonyította már, hogy a túl korai, 3–4 éves kor alatti találkozás rossz hatással van az idegrendszerre. Később pedig az a veszély fenyeget, hogy a telefon a könnyebb út a szülőnek, mert így egyedül is elvan a gyerek, holott óvodáskorban mind az egyéni, mind a közösségben történő játékot meg kell tanulnia.” Az óvodapedagógus úgy gondolja, ebben az életkorban már a mértéken és a szabályokon van a hangsúly. Nem katasztrófa, ha a gyerek néha megnéz egy mesét a mobilon, esetleg kipróbál néhány online logikai játékot, ha mellette sokat van szabad levegőn, futkározik, hintázik, focizik a társaival, és társasjátékozik, kirándul a szüleivel.
„A mobilozás így nem a valós élmények helyett, hanem azok mellett van.
Fontos azonban, hogy mindig előre meghatározzuk, mennyi időt mobilozhat a gyerek, és azt be is tartassuk” – magyarázza. Javasolja még, hogy telefon helyett nagyobb képernyőt, például tabletet adjunk a gyereknek, és az eszköz használata ne legyen napi szintű, hetente maximum 3-4 alkalom.
Ehhez kapcsolódó ajánlásokat határozott meg a Kanadai Gyermekgyógyászati Társaság (CPS) is, amely javasolja, hogy a szülők a gyerekkel közösen nézzenek mesét az okoseszközökön, így összekapcsolhatják a látottakat a való élettel, valamint aktívan kontrollálják a gyerek mobilon végzett tevékenységeit, és kombinálják a képernyő használatát a kreatív vagy aktív játékkal.
Tudatos szülő – tudatos gyerek
A kanadai gyermekgyógyászok szerint a 2 éves kor az a kor, amely alatt a gyereknek semmilyen képernyő nem ajánlott, 2 és 5 éves kor között pedig javasolják, hogy korlátozzuk az okoseszközök rutinszerű vagy rendszeres használatát napi 1 óránál kevesebb időtartamra.
A Huawei kutatása alapján a megkérdezett magyar szülők kétharmada ideális esetben a 3 évesnél kisebb gyerekeket napi fél óránál kevesebbet, a 4–6 éveseket fél-1 órát, a 7–10 éveseket 1 órát engedné telefonozni. Egy német gyerekpszichológus, Julia von Weiler szerint viszont 14 éves kor alatt egyáltalán nem lenne szabad a gyerek kezébe mobilt adni az interneten folyamatosan rájuk leselkedő veszélyek miatt – de ezt sok más szakember már túlzásnak tartja.
Tény, hogy a kisgyerekek, minél kisebbek, annál fokozottabban ki vannak téve a digitális világ veszélyeinek, mind mentálisan, mind fizikailag. Ugyanakkor nem lehet elmenni szó nélkül amellett, hogy bizony minden családban előfordulnak olyan helyzetek, amikor a szülőnek nincs lehetősége aktív foglalkozással lekötni a gyerekét, és ilyenkor manapság már nem a tévémaci, sokkal inkább az okoseszközök adta lehetőségek állnak rendelkezésre.
A kulcs az arányérzékben és a szülői kontrollban lehet:
2–3 éves kor alatt lehetőleg ne adjunk mobilt a gyerek kezébe, később pedig fokozatosan, a szülő által felügyelve, szabályokat felállítva. Így iskoláskorára talán ő is tudatos felhasználóvá válik, és tisztában lesz a mobilozás veszélyeivel és hátrányaival egyaránt.
