Számtalanszor fordul elő, hogy egy nő teherbe esik, ám nem szeretné megtartani a babát. Szíve joga dönteni a saját teste felett, ám a magzat két ember egyesüléséből jött létre. Ki rendelkezhet felette és milyen mértékben? Mi változik, ha 18 év alatti anyáról van szó?
Darázsfészekbe nyúl, aki azt boncolgatná, milyen jogai vannak az egyes családtagoknak a megszületett vagy még az anyaméhben növekvő gyerekkel kapcsolatban. Az anyák egyértelműen ragaszkodnak a saját döntési jogkörükhöz. Ők adják a testüket a baba fejlődéséhez, ők vállalják a terhességgel és a szüléssel járó, nagyon is valós egészségügyi kockázatokat, ők esnek ki a munkából. Sokuk a szülés után kénytelen egyedül felnevelni a gyerekét. Ezeket mind mérlegelniük kell, amikor arról döntenek, megtartják-e a babát. Ám ha az anya tinédzser, vagy az apa akar jogot formálni még meg sem született gyerekére, akkor elképesztő jogi káosz keletkezhet. Közben pedig egy nagyon fontos kérdés sikkad el: mihez van joga a gyereknek?
Mikortól vannak jogai egy babának?
A jog útvesztőjében dr. Bárdossy-Sánta Nórával, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány Gyermekjogi Központjának programvezetője és jogásza segít eligazodni. Tőle azt is megtudhattuk, hogy az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye – ami a gyermekjogok kiindulópontja – csak arról rendelkezik, hogy hol van a gyerekkor vége: 18 évesen. Arról, hogy honnan számítjuk a gyerekkor kezdetét, azt az adott, a gyermekjogi egyezményt aláíró ország egyéni rendelkezéseire bízza. Magyarországon egy gyereknek ameddig nem születik meg, a Polgári törvénykönyv jogszabálya egyetlen jogot vindikál kifejezetten: ez pedig az, hogy amennyiben élve születik, abban a pillanatban örökölhet.
Mi a helyzet abortusz esetében?
A terhességmegszakítás jó esetben közös döntés a pár részéről. De ha az apa tiltakozik, akkor annak valódi következménye nem lehet, hiszen az ő beleegyezése nem törvényi feltétele a műtét elvégzésének. Ugyanígy ha az apa nem akarja megtartani a gyereket, az anya viszont igen, előbbi nem kényszerítheti – legalábbis jogi eszközökkel – a nőt arra, hogy abortuszra menjen. Az ehhez szükséges kérelmet ugyanis csak akkor fogadják el, ha az anya nyújtotta be, írta alá majd erősítette meg. Az 1992. évi LXXIX., a magzati élet védelméről szóló törvény rendelkezik arról, hogy a terhesség csak veszélyeztetettség, illetőleg az állapotos nő súlyos válsághelyzete esetén, az e törvényben meghatározott feltételekkel szakítható meg – fűzi hozzá a szakértő. A kérelmet az anyának kell előterjesztenie a családvédelmi szolgálatnál, ahol a képzett munkatárs a terhességmegszakítási kérelem bejelentését követően – lehetőleg a magzat apja jelenlétében –, tiszteletben tartva az állapotos nő érzéseit és méltóságát, a magzat megtartása érdekében tájékoztatja őt az örökbeadás lehetőségeiről, a gyermek után járó természetbeni támogatásokról, segítségnyújtási formákról. Ezután minimum három nappal kell újra megjelennie az anyának a családvédelmi szolgálatnál, és fenntarthatja a kérelmét. A jogszabály említi, hogy lehetőség szerint a magzat apja is írja alá a kérelmet, de ez nem kötelező tartalmi elem.
Ha az anya még kiskorú, nem dönthet önállóan
A tinédzserkorban megesett terhesség azonban más megítélés alá esik. Hiába ők a biológiai szülők, a kiskorúak döntési jogköre nem teljes. Az anya szüleinek is van beleszólása az abortuszba, főleg akkor, ha az anya 14 év alatti. Ilyenkor tulajdonképpen a leendő nagyszülők hoznak döntést, az ő engedélyük nélkül nem végezhetnek terhességmegszakítást.
Ha a magzat jogainak megóvása érdekében szükséges, akkor a jog szerint van lehetőség gyámrendelésre – folytatja a szakember. A gyám ebben az esetben egy szülőktől független harmadik személy, akit a gyámhatóság rendel ki. Erre akkor kerülhet sor, ha például egy 18 éven aluli gyerek lesz várandós, és közte és törvényes képviselője között vita van a magzatról. A gyámhatóság ilyenkor mérlegel, és a törvényi keretek között szabadon dönthet arról, hogy az adott esetben veszélyben forognak-e a magzat jogai. Tudni kell, hogy 14 éven aluli gyerek teherbe esése esetén az ő szülőjének kell előterjesztenie a megszakításhoz szükséges nyilatkozatot, a 14. évét betöltött gyerek esetén pedig a szülőjének a beleegyező nyilatkozata is szükséges a terhesség megszakításához. 18 év feletti anya esetén a leendő nagyszülők jogilag nem szólhatnak bele abba, az anya mit csinál a méhében növekvő magzattal: nem kérhetik rá, hogy megtartsa, ahogy arra sem, hogy vetesse el.
Ha az anya nem a férjétől terhes
Olyan helyzet is előállhat, amelyben a házasságban élő nő mástól esik teherbe. A jog szerint az így megszülető baba automatikusan a férj vezetéknevét kapja meg, ő lesz az apa még úgy is, hogy biológiai értelemben nincs köze a gyerekhez. Ez egyfajta védőhálót biztosít a csecsemőnek. ugyanakkor az anya kérheti azt is, hogy új párja legyen a gyerek jogi értelemben vett apja. Ha a házastársak között az apaság szempontjából releváns időszakban az életközösség már megszűnt, és van más férfi, aki a gyermeket magáénak elismerné, az új Ptk. leegyszerűsíti az eljárást – tudtuk meg a szakértőtől. Miközben korábban arra volt szükség, hogy a házasságnak hivatalosan véget vessenek és a biológiai apa aláírjon egy nyilatkozatot, most már az eljárást három kérelmezőnek kell megindítani: a vélelmezett apának, az anyának és a gyermek vér szerinti apjaként fellépő férfinek. Nekik közösen kell kérniük a házasságon alapuló apasági vélelem megdöntését. Ez segít megelőzni azt a vitás helyzetet, ami korábban kialakulhatott, miszerint a válóperes tárgyalás elhúzódása esetén a gyerek megszületett még azelőtt, hogy a válást kimondhatták volna.
