Egyes szülők valamiképpen megpróbálják fő produktumokun, a gyerekükön keresztül megvalósítani önmagukat. Ők azok, akik az iskolában minden ünnepségen és rendezvényen élszervezők, akik üvöltve szurkolnak a gyereküknek, csak hogy elsőként érhessen célba. Kamaszkorra azonban már a gyerek is kikéri magának, hogy helyette próbálunk megdolgozni a sikerért.
A kamaszok egyre inkább a társaiktól és nem a szüleiktől kérnek tanácsot a legkülönbözőbb helyzetekben. Ha szülőként tiszteletben tartjuk ezeket a változásokat, azzal támogatjuk a gyermekünk személyiségfejlődését és erősítjük a vele való kapcsolatunkat. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha leszállunk a gyerekről – idővel kénytelenek is vagyunk, hiszen eltaszít magától. Ez persze nagyon fájdalmas időszak, hiszen újra rá kell döbbennünk, hogy csupán a saját életünk felett rendelkezünk kontrollal, céljainkat csakis annak keretein belül érhetjük el.
A szülő már csak szurkoló lehet, nem főszereplő
Mint minden életszakaszban, így a kamaszkorban is felfedezhetők az egymás közti versengés jelei, és fontos látni, hogy ezt belülről jövő elhatározás élteti, amely a kamasz sajátja, vagy külső nyomás hatására valósul meg – mondja erről Szabó Luca pszichológus. Vannak szülők, akik a saját be nem teljesült vágyaikat és céljaikat próbálják a gyerekükre átruházni, és sokszor hajlamosak azt gondolni, hogy ugyanaz a motiváció és elhivatottság van a kamaszban is. Valójában azonban nem biztos, hogy a szülők és a gyerekek belső vágyai ugyanúgy jelennek meg. Külső szemlélőként sokszor elcsodálkozik az ember, hogy egy-egy szülő mennyire túlzásokba tud esni akár egy focimeccsen való szurkolás során vagy más sportversenyen, és arról is megfeledkezik, hogy a gyereke mennyi időt és energiát beletett a felkészülésbe.
Hiába éljük meg intenzíven a gyerek sikereit vagy csalódásait, el kell fogadnunk, hogy azok csakis vele történnek, és a maga módján reagál rájuk. Szülőként érdemes meglátni azt, hogy az igazán lényeges szerep, amit nyújtani lehet a versengés során, az a biztonságos háttér – folytatja a szakértő. A kamasznak tudnia kell, hogy van lehetősége megkeresni azokat a sportokat, továbbtanulási lehetőségeket, amelyeket saját maga választ, saját motivációból. Ezeket sokkal nagyobb odaadással és elszántsággal fogja csinálni, mint ha mi határoznánk meg neki az irányokat. Továbbá a személyiségbeli tényezők is nagy különbségeket szabnak a versengés terén. Vannak olyan kamaszok, akiknek nem az a fontos, hogy az eredmények által kitűnjenek, egyszerűen nem erre vágynak – és szülőként ezt nagyon fontos tiszteletben tartani.
Akkor legalább legyen ő a legszebb!
Mindannyiunknak saját gyereke a leggyönyörűbb, és ez így is van jól. Ám nem várhatjuk el, hogy a környezetünk is így érezzen. Elképzelhető, hogy kamaszunk negatív visszajelzéseket kap a külsejével kapcsolatban, vagy ő is szeretne a menők közé tartozni és a legújabb divat szerint öltözni. De ugyanígy az is lehet, hogy épp ellenkezőleg dönt: miközben nekünk szülőként rendkívül fontos a jó megjelenés és a státusszimbólumok használata, ő magasról tesz erre az egészre. Akkor is, ha hetente elvisszük vásárolni. Amivel igazán segíthetjük őt, az a döntési szabadság biztosítása és az önbecsülése növelése.
Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a külső megjelenés ebben a korban az egyik legfontosabb összehasonlítási tényező a kortársak között, ami szintén okot adhat egy másfajta versengésre – fűzi hozzá a pszichológus. Az önértékelés elsődleges meghatározó pillére ilyenkor a vonzerő, főleg a lányok körében, ezután következik az elfogadottság a kortárs csoportban. Sajnos a külsőre kerülő túlzott hangsúly negatív hatással van az önértékelésre, és ez fokozottan igaz a középiskola megkezdésének időszakában. Főként azért, mert ilyenkor az új környezetbe kerüléssel járó stressz mellett növekvő tanulmányi erőfeszítést is követelnek a serdülőtől, miközben komoly kihívás megbirkózni nekik azzal a ténnyel is, hogy a középiskola legkisebbjeiként az iskolai szociális ranglétra aljára kerültek.
Az önbecsülés növekedésében szerepet játszik, ha a fiataloknak van szabadságuk megválasztani a környezetüket, a barátaikat, az életvitelüket, a saját mércéjüket, így vágyott énjük közelebb kerül a valósághoz. A legjobb, ha a szülők támogatják a kamaszokat ebben a szárnybontogatós időszakban, és véleménykülönbség esetén egyenjogú partnerként beszélgetnek vele, ezzel is erősítve őt abban, hogy elindult a felnőtté válás útján.
