Szülőként egész évben van okunk aggódni gyerekeink képernyőzési szokásai miatt, a szünidőben pedig fokozódnak az izgalmak, hiszen még több idő van nyomkodni. A WHO nemrégiben a mentális rendellenességek közé sorolta a túlzott videójáték-használatot, ráadásul a gyerekeink nemcsak játszanak, de közösségi életet is élnek a gép előtt. Milyen hatással van mindez rájuk, és mit tehetünk azért, hogy minimalizáljuk a kockázatokat?
Stuart Dredge, a Medium magazin szerzője öt, a témába vágó tanulmány kapcsán összegzi a tudnivalókat, illetve bemutatja azt is, hogyan fordíthatók le ezek a kutatási eredmények a mindennapi szülőségünket segítő tippekre. Józsa Tamás klinikai gyermek-szakpszichológus, család- és párterapeuta pedig a függés kialakulása mögött húzódó okokról és a lehetséges kezelési módokról beszélt nekünk.
Kőbe vésett képernyőidő?
A gyermekegészségüggyel foglalkozó szervezetek legtöbbször időbeli korlátozást javasolnak a képernyőzéssel kapcsolatban, ahogy szülőként is hajlamosak vagyunk csak a képernyő előtt eltöltött percek/órák alapján megítélni gyerekünk szokásait.
Cardiffi és oxfordi egyetemi intézetek kutatói ennek érvényességét vizsgálva 20 000 szülőt (2-5 éves gyerekek szüleit) vontak be vizsgálatukba, amelyben arról faggatták őket, mennyi időt töltenek a gyerekeik a képernyők előtt, és a nyomkodással töltött idő milyen hatást gyakorol a lelkiállapotukra és a kedélyükre. A kutatással azt igyekeztek megtudni, elegendő-e a gyerekek képernyőzési szokásait pusztán a telefon vagy tablet előtt töltött idő alapján megítélni.
A kutatók azt találták, hogy nem is annyira a képernyő előtt töltött idő, hanem annak minősége volt befolyással a gyerekek kedélyállapotára. Ha a gyerekek szülői felügyelettel, a szülők elérhető közelségében vagy velük együtt múlatták a képernyő előtt az időt, a korábban sokat emlegetett káros hatások nem jelentkeztek, valamint a hatások nem voltak egyenes arányban az ott töltött idő mennyiségével.
Ennek alapján a kutatásban részt vevő szakemberek azt javasolják, hogy – amellett persze, hogy észszerű időbeli keretek közé is szorítjuk gyerekeink képernyőzését – igyekezzünk ennek az időnek a nagyobb részében velük lenni, vagy legalább a közelükben, hogy a kérdéseikre választ kaphassanak. Az időtartam megállapításakor pedig nem pusztán a perceket, hanem a műsor/tevékenység színvonalát is értékeljük, és ennek megfelelően határozzuk meg a keretszámokat.
Ágyban kütyüzni tilos?
Az esti képernyőzés káros hatásairól sokat hallunk, és nemcsak a gyerekek, de a felnőttek alvási szokásainak sem tesz jót az ágyban nyomkodás. A Penn Kollégium szakértői 234 (8 és 17 éves kor közötti) gyerek szüleit interjúvolták meg gyerekeik esti nyomkodási és alvási szokásaival kapcsolatban. A kutatás összefüggést mutatott ki a késő estig való nyomkodás és az elhízás, az alvászavarok, és ha kevésbé erőteljesen is, a figyelemzavarok között, ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy vannak olyan alkalmazások is, amelyek éppen segíthetnek a nehezen elalvó gyerekeknek és felnőtteknek. A képernyőzés káros hatásai elsősorban az elektroszmogból és a kék fényből erednek, de olyan esetekben, amikor nem ezeket használják a gyerekek, jóval kisebb a károsodás.
Érdemes figyelni a függésre utaló jeleket is
Sokan a képernyőfüggést is a gép előtt töltött idő alapján ítéljük meg. Ez azonban szakemberek szerint sok más tényezőtől is függ. A függésre nem feltétlenül a képernyő előtt töltött idő utal, hanem egyrészt az, ha mindez más tevékenységek rovására megy, másrészt ha a képernyőmegvonás vagy a tevékenység abbahagyása frusztrációt okoz. A Michigani Egyetem emberi fejlődést kutató központjában 4-11 éves gyerekek vizsgálata alapján jutottak ezekre az eredményekre.
„Saját kutatásaink szerint is a közösségimédia-használatot elsősorban a valahová tartozás érzése motiválja
– magyarázza Józsa Tamás. – A prepubertás, pubertás korosztály (10-18 évesek) elsődleges viszonyítási pontja már nem a család, hanem a kortárs közösség. Ott keresik a kapcsolódási lehetőségeket és a visszajelzéseket. Éppen ezért ha a gyerek az interneten az életkorának nem megfelelő tartalmakat és lehetőségeket kontrollálatlanul kapja, olyan negatív spirálba kerülhet, amelyben az értékeket csak a lájkok, a kommentek, a megosztások jelentik. Náluk tehát az érdeklődés beszűkülésére, a hangulat erőteljes ingadozására, a kortárs kapcsolatok való életbeli megjelenésére, a szomatikus (testi) panaszokra, illetve minden olyan jelzésre figyelni kell, amely hirtelen következik be, továbbá nem magyarázható egyértelműen más környezeti hatással. Így fogjuk tudni megvédeni őket a tömegkommunikáció ártalmaitól.”
Olvass és minden jó lesz!
A Salford Egyetem kutatói 131 fél- és hároméves kor közötti gyereket gondozó ápolót kérdeztek meg a gondjaikra bízott gyerekek képernyőfogyasztási szokásairól és a szókincsükről. Arra voltak kíváncsiak, hogy a nagy mennyiségű képernyőhasználat összefügg-e az alacsonyabb szókinccsel. A kutatók azt találták, hogy ilyen összefüggés csak azokban az esetekben áll fenn, ha a képernyőzés az olvasásból felhasznált időből vesz el. Ha emellett olvastak is a gyerekeknek, akkor a szókincsükre nem gyakorolt negatív hatást a képernyőzés.
És a felnőttek?
Egy 2017-ben megjelent kutatás 170 amerikai család szokásait vizsgálta, és arra kereste a választ, hogy a szülők képernyőfogyasztási szokásai hogyan befolyásolták a gyerekéit. A kutatásban részt vevő szülőknek több mint a fele napi három olyan alkalmat tudott felsorolni, amikor a saját képernyőhasználati szokásai közé és a gyerekei közé álltak. Szülőként mi is ráismerünk olyan helyzetekre, amikor a mi nyomkodásunk áll a gyerekeinkkel eltölthető minőségi idő útjában. Nem mindegy az sem, milyen nevelési módszereink vannak, hiszen a mi szülői magatartásunk döntő befolyással van arra, ahogy a gyerekeink érzik magukat.
Gyerekeink ráadásul mintaként is tekintenek ránk, így ha azt látják, hogy mi rengeteget nyomkodunk, ők sem tesznek majd másképpen - mondja a pszichológus:
„A hétköznapi praxisban szakemberként is az tapasztalható, hogy az ingerek mértéktelenségének köszönhetően egyre több gyerek küzd nemcsak figyelmi problémákkal, hanem önkontroll- és érzelemszabályozási nehézségekkel is. A gyerekek gyakran kerülnek pszichológushoz nem szervi eredetű has- és fejfájással, általános szorongással, aminek a gyökere sokkal mélyebben van, de a közösségi média által gerjesztett hamis ideál testképzavarokat és önértékelési problémákat is okozhat. Leggyakrabban a szülői kontroll két végpontjáról kerülnek ellátásba a gyerekek: vagy a mindent ráhagyó vagy a túlkontrollált családi miliő miatt.”
