Régóta viták tárgyát képezi, hogy mennyire ártalmas gyermekeinknek, ha éjjel-nappal a tévé vagy a számítógép képernyőjét bámulják. Folyamatosan gyarapodik azoknak a tanulmányoknak a száma, melyek egyértelműen bizonyítják, hogy a huzamosabb képernyő előtt töltött idő számos különféle egészségromboló hatással járhat a gyermekek és kamaszok számára. De vajon mit lehet tenni ez ellen, és mennyi az az időtartam, amit még nyugodtan a tévé és a monitor előtt ülve tölthetnek csemetéink? Erről osztotta meg véleményét a The Conversation szakértője.
Fontos a mértékletesség
A különböző kutatók többek közt arra jutottak, hogy a kikapcsolódás céljára történő (tehát nem tanulásra vagy egyéb hasznos tevékenységre használt) televíziónézés és számítógépezés hosszú távon olyan káros hatásokhoz vezethet, mint az elhízás, a fizikai jóllét megromlása, az alváshiány vagy éppen a szorongás és a depresszió. Emellett a tudósok az évek során megvizsgálták a tévéképernyők és monitorok előtt töltött idő hatását a gyerekek szociális, érzelmi, nyelvi és intellektuális fejlődésére, illetve lelki közérzetükre.
A szakemberek szerint a legmegfelelőbb megoldás a problémák elkerülésére, ha egészséges határokon belül tartjuk a különböző képernyők előtt eltöltött időt, és ösztönözzük gyermekeinket arra, hogy az otthon tespedés helyett inkább aktív szabadidős programokat válasszanak. Ennek alapján több országban is sikerült különböző irányelveket megalkotniuk a témával foglalkozó pszichológusoknak és pedagógusoknak, melyek segíthetnek a szülőknek megállapítani, hogy milyen mennyiségű televíziónézés és internetes szörfözés vagy videójáték az, ami még nem káros gyermekeik számára, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) pedig globálisan is propagál hasonló kezdeményezéseket.
A Kanadában, Ausztráliában és Dél-Afrikában bevezetett irányelvek azt javasolják, hogy kétéves kor előtt egyáltalán ne engedjük kisgyermekünknek, hogy a tévét vagy a monitort bámulja, míg két- és négyéves kor között napi egy óra, öt- és tizenhét év között pedig maximum két óra a javallott mennyiség. A szakértők igyekeznek rámutatni, hogy egyrészt ezek az irányelvek tudományos kutatások bizonyítható eredményein alapulnak, másrészt számos különböző, a témában érintett szervezet (többek közt a már említett WHO vagy az Amerikai Gyermekgyógyászok Szövetsége) közreműködésével születtek. Harmadrészt, a visszajelzések azt mutatják, hogy a szülők valóban hasznosnak találják azokat.
A különböző statisztikák és kutatásuk rámutatnak arra, hogy napjainkban egyre inkább általánossá válik a mozgásszegény életmód a gyerekek és fiatalok körében, ami rendkívül nagy károkat okozhat világszerte a következő generációk számára. A statisztikák azt bizonyítják, hogy az érintett korosztályok körében egyre gyakoribb a rövidlátás, nagyobb a magasvérnyomás-betegség, illetve a 2-es típusú diabétesz kialakulásának esélye. Egyesek úgy vélekednek, hogy a televízió és az egyéb szórakoztató médiumok már olyan szinten mindennapjaink részévé váltak, hogy visszafordíthatatlan folyamattal állunk szemben. Ez azonban nem igaz. A szülők feladata, hogy gyermekeiket motiválják a hasznos és aktív időtöltésre.
Fontos rámutatni arra is, hogy a folytonos képernyőbámulásnak másodlagos, indirekt hatásai is lehetnek. Például, ha valaki egészen kisgyerekkora óta hozzászokott, hogy a televízióban keresse a szórakozást, kevésbé fog például később könyveket a kezébe venni és olvasni kikapcsolódásként. A szakemberek nem azt állítják, hogy egyáltalán nem szabadna tévézniük vagy számítógéppel játszaniuk a gyerekeknek, hiszen – megfelelően használva azokat – akár hasznos információkra és képességekre is szert tehetnek általuk, pusztán mértékletességre intenek. Nem mindegy, hogy a tévé van értünk, vagy pedig mi vagyunk a televízióért.
