Dolgok, amiket nem tudunk a szoptatásról. Pedig kellene

Szülés előtt a szoptatásra a világ legtermészetesebb dolgaként tekintettem, és bár volt bennem némi kíváncsisággal kevert izgalom, úgy éreztem, hogy biztos menni fog, elvégre a testünk erre van kitalálva, csak nem lehet olyat nehéz. A szülőszobán sikerült is mellre helyezni a lányomat, ez pedig csak megerősített abban, hogy menni fog ez. Aztán volt némi komplikáció a méhlepény körül, ami miatt elég sok vért vesztettem, és ez bizony megnehezítette a tejbelövellést. Míg mások már a kórházban kőkemény mellektől szenvedtek, én örültem, ha a lányomnak pár csepp jutott, így végül tápszeres recepttel engedtek minket haza a szülés után.

Ezt otthon 2,5 kemény hónap követte, mire végre valahára eljutottunk oda, hogy már nem kellett a tápszeres pótlás, és utána még 15 hónapig szoptattam a lányomat. A fiamnál pedig már a legnagyobb természetességgel ment minden, és őt kétéves koráig sikerült szoptatnom. Szóval a döcögős kezdés ellenére végül jól alakult a történet, köszönhetően annak, hogy a nehéz pillanatokban sikerült megfelelő támogatásra találnom, így fel sem merült bennem, hogy abbahagynám a szoptatást.

Sajnos azonban sok anya nem kap megfelelő segítséget, amikor a szoptatás során nehézségek lépnek fel, ez pedig gyakran túl korai elválasztáshoz vezet. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlása szerint ugyanis 6 hónapos korig a kizárólagos anyatejes táplálás a javallott, és a legjobb, ha ez a hozzátáplálás mellett, a gyermek kétéves koráig megmarad. Ehhez képest a magyar csecsemőknek csak az 58 százalékát szoptatják még 6 hónapos korában is, a legtöbb anya pedig a túl kevés tejmennyiség miatt hagyja abba a szoptatást, derült ki a Kohorsz’18 vizsgálat legújabb eredményeiből. A magyar gyermekek felnövekedését nyomon követő kutatás részeként hat hónapos csecsemőket nevelő szülőket kérdeztek a táplálási szokásairól. A válaszadók több mint 95 százaléka azt mondta, hogy nem volt elég teje, ezért kellett elválasztania kisbabáját.

Valójában azonban ez nem ilyen egyértelmű. Lehet, hogy az anya félreértelmezte a jeleket, és abból, hogy már nem keményedik úgy a melle, azt gondolta, nincs elég teje. Az is lehet, hogy épp olyan életszakaszban voltak, amikor hirtelen megnő a kisbaba táplálékszükséglete, és ezért gyakrabban szeretne szopni. Vagy éppen szopási sztrájkba lépett, ami általában pár nap alatt megoldódik, mondja Czákné Varga Ildikó védőnő, IBCLC laktációs szaktanácsadó, akivel a szoptatás körüli nehézségekről beszélgettem.

A Kohorsz’18 kérdőíves vizsgálatában részt vevők kimagasló arányban mondták azt, hogy azért fejezték be a szoptatást, mert elfogyott a tejük. De találkoztam már olyan szakértői véleménnyel, miszerint a valóságban ez nagyon ritka. Mi az igazság?

Sok anya gondolja úgy, hogy nincs elegendő teje a babája számára, még akkor is, ha valójában nincs probléma a tejmennyiséggel. Ennek főként az lehet az oka, hogy a friss szülőknek néha nehézséget jelenthet az újszülött kisbabájuk jelzéseinek olvasása, és elsőként arra gondolnak, hogy biztosan azért lehet, mert kevés a tejük. Sajnos a környezet is hajlamos a baba sírását azonnal éhségjelként értékelni. Valószínűleg ennek a gyökere abban rejlik, hogy a szoptatást etetésként kezelik. Ezzel szemben a szoptatás nem csupán táplálás, hanem a kisbabának a környezetéhez való alkalmazkodásának, a szüleivel való kötődés kialakításának, a biztonságigény kielégítésének, megnyugtatásának, elaltatásának legegyszerűbb és nélkülözhetetlen eszköze. 

Gyakori tévhit, hogy a mell egy tejtároló szervünk. De valójában a mell tejtermelő szerv. Az emberek általános vélekedésével szemben, miszerint minél több időt hagyunk a mellnek két szoptatás között, annál többet termel majd, a valóságban, ha minél alaposabban és gyakran ürül a mell, annál több tej termelődik benne a szoptatások alkalmával. Ha a mellünk pihen, akkor azt az üzenetet küldi az agynak, hogy nincs rá szükség, ne termeljen tejet. Ezzel védekezik a túltelítődés ellen. Ha a csecsemő jól fejlődik, vidám és kiegyensúlyozott, sok vizeletes és székletes pelenkája van, akkor valószínű, hogy nincs semmi gond a tejtermeléssel.

Sok kisbaba nagyon gyakran szeretne szopni, mert gyakrabban igényli az anya közelségét. Ha a csecsemő éhesnek látszik, pedig nemrég szopott, ennek az az oka, hogy az anyatej könnyen és gyorsan (átlagosan 40-50 perc alatt) megemésztődik, illetve ha korlátozzuk a csecsemőnek a mellen töltött idejét, lehet, hogy a komfortszopás nem tud megvalósulni, ami a tejtermelés és kötődés szempontjából is fontos, így a baba lehet, hogy nem tud megnyugodni, elaludni a mellen.

Ha a csecsemő hirtelen rövidebb ideig szopizik, és ez egybeesik a gyermekágy eltelte után tapasztalható jelenséggel, hogy az édesanya melle felpuhul, már nem feszül úgy a szoptatások előtt, ritkábban csöpög belőle a tej, mint eddig, akkor szintén hajlamosak az anyák arra gondolni, hogy nincs megfelelő mennyiségű tejük. Ez általában a 6. héten következik be, mikor a hormonális szabályozás helyét átveszi a kereslet-kínálat elve, illetve a kisbabák sokat ügyesednek a kezdetekhez képest, és 5-10 perc is elég nekik ahhoz, hogy alaposan kiürítsék a mellet. 

Az ismeretségi körömben azt tapasztaltam, hogy sokan a növekedési ugrásoknál bizonytalanodnak el,  vajon elég-e a tejük. Miből ismerhetjük fel, ha tényleg kevés a tej?

Ha a csecsemő hirtelen elkezd gyakrabban és hosszabb ideig szopni, az anyák hajlamosak elbizonytalanodni, hogy el tudják-e látni kisbabájuk igényeit. A 3. és 6. hétben, illetve a 3. hónapban szokták az anyák azt megfigyelni, hogy emelkedik a kisbabák szükséglete. Ez általában pár nap alatt szépen rendeződik, és a baba igényeihez alkalmazkodik az anyatej mennyisége. Néhány igény szerint kizárólag szoptató édesanya arról számolt be, hogy ő nem igazán vette észre ezeket az igénynövekedéseket.

Ha az az édesanya gyanúja, hogy nem elegendő a teje, akkor fontos utánajárni és felderíteni ennek lehetséges okait. Ilyen például, ha a kisbaba nem szoptatásbarát módon kapja a pótlást, vagy túl sokat kap belőle, ami eltelítheti, és csökkenti éhségérzetét. Ennek következtében ritkábban és rövidebb ideig igényelheti a szoptatást, ami a tejmennyiség csökkenéséhez vezethet. 

Az érzékeny, nyugtalan, sírós csecsemőnek hajlamosak a szülők cumit adni, hogy megnyugtassák őket, ami szintén csökkentheti a szoptatások idejét és gyakoriságát.

Ha időben korlátozzuk a szoptatásokat, a kereslet-kínálat elve nem tud megvalósulni, mert csak akkor tudjuk biztosítani a megfelelő mennyiséget, ha korlátozás nélkül, a kisbaba igényei szerint tesszük mellre, amikor csak ő szeretné. 

Bimbóvédő, illetve rossz technika is okozhat tejmennyiség-csökkenést a mell csökkent stimulálása miatt. Ha pedig egy csecsemő aluszékony, és nem jelzi, hogy szeretne szopni, akkor ez is vezethet az anyatej mennyiségének csökkenéséhez. 

Melyek azok a módszerek és ételek, amelyek segítik a tejtermelést, és melyek azok, amelyek nehezítik?

Anyák megfigyelései szerint vannak olyan ételek és italok, melyek fogyasztása után úgy érzik, hogy több lett a tejük, de ezek hatása nem bizonyított. Úgy gondolom, hogy a pozitív gondolatok, a nyugodt hangulat serkentik a tejleadó reflexet, a sok bőrkontaktusban való összebújás a babával, az óra és az elfogyasztott grammok helyett a kisbaba jelzéseinek és igényeinek figyelése, a nappali és éjszakai szoptatások korlátozás nélküli megvalósulása sokkal inkább segíti a kereslet-kínálat kialakulását és az anya-baba páros érzelmi és fizikai igényeinek együttes megvalósulását.

Létezhet olyan, hogy egy egyévesnél fiatalabb baba elválasztja magát?

Általában a csecsemőkori elválasztódásnak az a valószínűsíthető oka, hogy a kisbaba korlátozás nélküli szopása és a jelzéseinek figyelése nem tudott kellőképpen megvalósulni. Az anya-baba egység megvalósulása általában megakadályozza a 6 hónap alatti baba elválasztódását. Ennek érdekében az első 6 hónapban azt javasolják, hogy a szülők és a baba ágya karnyújtásnyi távolságban legyen, illetve minél gyakrabban valósuljon meg a bőrkontaktus, a szoptatással, a ringatással és hordozással való megnyugtatás. 

Az a kisbaba, aki még semmi mást nem kapott a cicin kívül, és az édesanyja fizikailag és lelkileg is elérhető a számára, nagyon valószínűtlen, hogy el akarná választani magát. Valószínűbb, hogy inkább szopási sztrájkkal állunk szemben. Ez általában 2-4 napig, néha viszont tovább tarthat. Okai lehetnek a baba elszeparálása, fogzás, betegség, mozgásfejlődés miatti figyelemelterelődés, a napi rutin változása, a szoptatás korlátozása, a szoptatás gyakori abbahagyása, megzavarása, esetleg az anyai stresszes állapot.

Mennyire gyakori, hogy valaki egyáltalán nem tud szoptatni?

Borzasztóan ritka azoknak az anyáknak az aránya, akik egyáltalán nem tudnak szoptatni. Viszont nem szabad legyintenünk. Megbecsülésünkről kell biztosítanunk őket, mert komoly erőfeszítéseket tesznek azért, hogy beinduljon a tejtermelésük. De előfordul, hogy egyáltalán nem lövell be a tej. 

A szoptatás tehát hiába a világ egyik legtermészetesebb dolga, a mai világunkban megvannak a nehézségei, ami részben az életmódunkból fakad, hiszen ritkán vannak mellettünk családunk tapasztalt asszonyai, hogy segítsenek. Sajnos az innen-onnan kapott tanácsok sem mindig megbízhatóak (esetenként akár egymásnak ellentmondóak is lehetnek), ezért nehézségek vagy bizonytalanság esetén a legjobb, ha szakképzett szoptatási tanácsadóhoz fordulunk segítségért. Persze akkor sincs világvége, ha a szoptatás befejezése tudatos döntés eredménye, de nem árt, ha ilyenkor valóban minden szükséges információnak a birtokában vagyunk.