Életkortól függ, hogy az állatokkal vagy a beteg emberekkel vagyunk inkább együtt érzőek.
A négyéves gyerekek még jobban együtt éreznek az állatokkal, mint a számukra idegen emberekkel, derült ki egy friss vizsgálatból. Az empátia óvodás korban kezd kialakulni, és fokozatosan fejlődik, még a felnőtteknél is. Ahogy egyre idősebbek leszünk, úgy lesznek számunkra egyre fontosabbak az emberek, szemben az állatokkal, növényekkel és tárgyakkal, írja a New Scientist.
A Queenslandi Egyetem kutatói négy és tíz év közötti gyerekeket vizsgáltak, akiknek az volt a feladatuk, hogy a kapott kártyákból a számukra fontosakat a legbelső körbe helyezzék, akikkel egy kicsit együtt éreztek, azokat a középsőbe, míg akik egyáltalán nem érdekelték őket, azokat legkívülre.
Az édesanyját és a legjobb barátját minden korosztály a legbelső körbe tette. A négyévesek ide rakták a kutyát, majmot és a rózsát is, középre a tanárt és a rendőrt, legkívülre pedig a beteg embereket. Ezzel szemben a tízévesek már empatikusabbak voltak az emberekkel, különösen a betegekkel és a sérültekkel, ami már jobban hasonlít a felnőtteknél korábban tapasztalt eredményekre.
Karri Neldner, a vizsgálat vezetője szerint, ahogy a gyerekek nőnek, úgy lesznek egyre inkább tisztában az emberek és állatok közötti különbségekkel. A kisgyerekek valószínűleg azért foglalkoznak kevésbé a betegekkel, mert nem igazán értik még a fájdalom fogalmát. A korral azonban jön a tapasztalat is, és így fejlődik az empátia.
A gyerekek másként kezelték a más rasszba tartozó embereket is, az europid gyerekek például mindig a külső körbe tették az ázsiaiakat. A kutatók szerint ezen az oktatással sokat lehet változtatni, ha megértetik a gyerekekkel, hogy a másik országból származó gyerekek például szintén félnek a szörnyektől, és ugyanúgy szeretnek játszani, vagyis a külsejüktől eltekintve nem különböznek tőlük.
