Először is a gyerekek: négy darab van; egy 2, egy 5, egy 7 és egy 15 éves. Ez persze még nem kéne, hogy akadályt jelentsen, hisz egy hivatásos dajka, aki legalább 15 év szakmai tapasztalattal rendelkezik (egy másik követelmény), feltehetőleg azért választotta ezt a pályát, mert nincs ellenére, ha egész nap gyerekek veszik körül.
Ennek ellenére a 2-15 éves korig terjedő paletta azért elég nagy kihívásnak tűnik, nem lehet könnyű például egyszerre odafigyelni egy 15 évesre, nehogy elkösse a szülők Porschéjét vagy Maseratiját (amit szintén használhat majd a sikeres pályázó), és tisztába tenni egy kétévest.
Ez persze mind semmi az „apróbetűs” részekhez képest.
A dajkának ugyanis egész nap - és heti egy szabadnaptól eltekintve minden nap - reggel 7-től este 8-ig rendelkezésre kell állnia, a gyerekeket ugyanis otthon taníttatják a szülők. Amiből szintén négy darab van egyébként, mármint otthonból. A család hetente akár háromszor is repül tudniillik, méghozzá London, Barbados, Cape Town és Atlanta között, nem árt tehát, ha a talán már kevésbé lelkes dajka-jelöltek a repülőn hisztiző kétévesek lecsillapítása terén is kiemelkedő képességekkel rendelkeznek.
Emellett az is alapkövetelmény, hogy a pótanya egyetemi végzettséggel rendelkezzen, méghozzá gyermekpszichológiából. És hogy gyermektelen legyen. És hogy minden egyes étkezést a gyerekekkel együtt költsön el (ez csak erősen javasolt, de végül is nem kötelező). És hogy végigülje a gyerekekkel az óráikat, és segítsen nekik a házifeladattal.
Ha valaki kedvet kapott, az állásra még mindig lehet jelentkezni, bár nem árt tudni, hogy az azóta jó pár helyen megosztott álláshirdetéshez azóta külön hozzáfűzték a szülők, hogy csak akkor van esélye valakinek, ha az ÖSSZES követelménynek megfelel.
Ja, és még egy apróság: örülnének, ha a pályázó jártas lenne önvédelmi sportokban, de ha nem, az nem nagy probléma, csak akkor az állással együtt kötelező jelleggel megkapja a szükséges kiképzést is.
Ha ilyen csak a szitterkeresés, akar a fene kőgazdag lenni.
