Az egészséges gyerekkel visszamegyünk a rendelőbe a betegek közé, elmondjuk, már nem beteg, kapunk igazolást. Teljesen értelmetlen rendszer.
A jelek szerint egyre több gyerekorvosnak lesz elege az iskolai, óvodai igazolások rendszeréből. A gyerekgyógyászok szerint a jelenlegi szabályozás a szakma véleményét egyáltalán nem veszi figyelembe, márpedig éppen ideje lenne már a szülőket felnőttként kezelni, és nem az orvosokra tolni a felelősséget.
Akinek van közösségbe járó gyereke, már biztosan észrevette, hogy mennyi fölösleges kört kell lefutni, ha a gyerek beteg lesz, és ki kell hagynia egy-két napot. Ez az óvodában-böcsődében úgy néz ki, hogy csak akkor mehet vissza a kisgyerek a társai közé, ha előtte a gyerekorvos igazolja, hogy egészséges, iskolában pedig a mulasztott órákat kell orvosi papírral lefedni.
Vagyis a legbanálisabb problémával, akár egy hasfájással, fejfájással, vagy egy náthával is kötelező végig ülni a sort a váróban és az orvos elé járulni. Nem mintha egy fejfájás vagy nátha ne múlna el magától is, de hát mindenképpen kell a papír.
A problémáról néhány éve már írtunk, azóta sem változott semmi. Holott a Házi Gyermekorvosok Egyesülete majdnem egy évtizede küzd azért, hogy történjen már valami előrelépés, és ne őket terheljék ezzel a feladattal is. Gyakorlatilag semmit sem értek el egy évtized alatt.
Egy gyermekorvos a Díványnak elmondta: „A Házi Gyermekorvosok Egyesülete jó tíz éve küzd az egészségpolitika vezetőinél az igazolásosdi értelmetlen rendszere ellen – teljesen eredménytelenül. Csak emiatt évente közel 5 millió gyereket hoznak a rendelőkbe, ennek minden vonzatával: a betegek közötti várakozás kockázat egy újabb fertőzésre, időt rabló gyereknek és a szülőnek, elveszi az időt az igazán orvosra szorulóktól, leértékeli az orvosi tudást, hogy mindennek pénzügyi konzekvenciáiról ne is beszéljünk.
A kapott papír valójában meg mit sem ér másnap, amikorra esetleg előjöhetnek olyan tünetek, amelyek megjelenését előre orvos sem tudja megjósolni. Ezeket a fecniket sajnos a bölcsődei, óvodai, oktatási intézményrendszer irányítói követelik meg a vezetésük alatt álló intézmények dolgozóitól, anélkül, hogy a valóban illetékesekkel érdemben hajlandók volnának tárgyalni ennek abszolút értelmetlenségéről. A valóban ellenőrző vizsgálatra szorulókat vissza kell hívni, de oktatási, tanfegyelmi, szociális kérdésekkel nem kellene az egészségügyet feleslegesen terhelni.”
A minap pedig dr. Novák Hunor osztotta meg egy pomázi gyermekorvos, dr. Korausz Etelka posztját a szülők felelősségéről – ami ezúttal egyáltalán nem számon kérő, hanem nagyon is bizalmat tükröz feléjük. „Azt, hogy a gyermek még beteg-e, hogy köhög-e még, hogy volt-e láza, hogy van-e még hasmenése, nem az orvos tudja megítélni, aki percekig látja csak a beteget, hanem a szülő és az óvónő, vagy a gondozónő. A legtöbb betegségnek vizsgálattal nincsenek is tünetei, azt az orvos is a szülő elmondása alapján értékeli. Ha a szülő azt mondja, hogy a gyermek jól van, én mindig ki fogom adni az igazolást. Nem helyes azonban orvosi igazolást lobogtatva a még beteg gyermeket bevinni a közösségbe, mint ahogy az sem helyes, ha egy kicsit náthás, kicsit köhögős gyermeket kitiltják onnan.”
A pomázi gyermekorvos szerint teljesen értelmetlen, hogy a szülő egy tanévben csak három napot igazolhat, és ha ebből kicsúsztak, akkor jönnek könyörögni az orvosnak – aki így csak hazugság árán tud segíteni, más választás viszont nincs.
„A szülő jogi értelemben az élet összes területén felelősséggel tartozik a gyermekéért. Csak éppen azt nem igazolhatja, hogy a gyermeke betegség miatt hiányzott? Mikor fogjuk a szülőket ebből a szempontból is felnőttnek tekinteni? Miért nem mindegy az végül is, hogy beteg volt-e, ha hiányzott, vagy nem? Hiszen akkor sem volt ott, ha a hiányzás igazolt. Teljesen elfogadhatatlan a három nap szülői igazolás. Mindenki tudja, hogy ez kevés.”
A gyermekorvostól kértek már igazolást például azért, mert a kisebb testvérre kellett vigyázni, nagy hó esett, nem járt a vonat, elutazott a család, és haláleset, virrasztás miatt is többek között. Ezek mind méltányolható indokok, csakhogy egyik sem orvosi eset, a szülő viszont nem igazolhatja a mulasztást. De miért?
Ráadásul ezek a feladatok úgy hárulnak a gyerekorvosokra, hogy sokszor még a saját, tényleges dolgukkal, a gyerekek gyógyításával is csak nehezen tudnak megbirkózni, mivel nincsenek elegen. Jelenleg 400 gyermekgyógyász hiányzik Magyarországon a rendszerből, a meglévőknek a negyede pedig már 65 éven felüli, vagyis csak évek kérdése, hogy ők is kiessenek az ellátásból.
Habár nincsenek illúzióink, hogy válaszolni fognak, (nem szoktak), mi azért feltettük a kérdéseinket az Emberminisztériumnak a témával kapcsolatban. Ha valami csoda folytán mégis elárulnák, hogy terveznek-e bármiféle változtatást a rendszerben, feltétlenül frissíteni fogjuk a cikket.
