Lehet vele villantani, hogy mennyit futottunk, aztán bezsebelni a lájkokat. De sajnos nem való mindenkinek. 3 fontos szempont, mielőtt nekiindulna.
Ugye, mindenki látott már babakocsival futó anyukát, mélán bámészkodó vagy kiflit majszoló, esetleg nyugiban alvó kisgyerekkel? Anyák ezrei veszik fel hajnalban, napközben vagy este a futócipőt, hogy most VÉGRE van egy szabad félórájuk, és a kocsiban a bébivel, ritka szerencsés esetben pedig akár egyedül is a szabad levegőn mozoghatnak.
Az nem is kérdés, hogy a futás iszonyúan praktikus sport: bárhol, bármikor, csak egy jó futócipő kell hozzá. Az egész egy nagyon elemi, egyszerű, ősi dolog, ugyanakkor vannak már klassz appok meg edzésprogramok is, Endomondo, Runtracker és társai, amitől 21. századi élménnyé válik, könnyen tervezhető, nyomon követhető, megosztható, a fészen is lehet vele villantani, hogy mennyit futottunk, hány kalóriát égettünk, és aztán bezsebelni a lájkokat. Szerveződnek támogató közösségek, készülnek a fotók előtte és utána- ami szuper, ha magadat biztatni és másokat is lelkesíteni akarsz. A babakocsis futás így lesz egyszerre ősi élmény és modern menőség.
Ráadásul egy kismama tervezhetetlen életébe a kocogás, és ezzel a napi sport így beilleszthető, és ha az ember épp babakocsival indul neki, akkor nem is kell hozzá bébiszittert szervezni, vagy nagyit ugrasztani, hogy valaki vigyázzon a sport idejére a gyerekre.
Eddig voltak a pozitívumok, most lássuk mire érdemes figyelni még, mielőtt lelkesen belevág az ember, és fogat összeszorítva elkezd tréningezni a félmaratonra. Hiába iszonyú praktikus és divatos, a futás sajnos nem ajánlott mindenkinek, és főleg nem ajánlott azonnal a szülés után. Jöjjenek a szempontok.
1. Bírja már a teste?
1. Amíg a terhesség és szoptatás alatti hormonok még erősen hatnak, sajnos nem érdemes elkezdeni az intenzív futást. Az ilyenkor termelődő relaxin hormon egy csomó változást csinál a testben: meggyengíti az ízületeket, ami önmagában is óvatosságra int, kerülni kell a nagy rázkódással, föl-le mozgással járó sportokat. Ráadásul meggyengíti a kismedencei izomzatot is, ami a kismedence szerveit (azaz a méhet és a húgyhólyagot) tartja alulról. Ez az izom amúgy is elég megviselt szülés után, gyakran a beidegzése sem tökéletes, időt kell adni a regenerálódásnak . Nem érdemes tehát futással terhelni, sőt, esetlegesen hosszú távú panaszokat okozni magunknak.
Vannak jelei annak, hogy a futás még korai: leginkább az az érzés, hogy edzés közben "minden mozog" a kismedencében, ezzel együtt erős vizeletcsepegés is jelezheti, hogy inkább váltsunk gyors gyaloglásra vagy sétára.
A relaxin hormon szintje folyamatosan csökken szülés után, ha mindehhez intim torna is társul, amivel megerősítjük az elgyengült részeket, akkor a szülés után 4-5 hónappal már elképzelhető, hogy belecsaphatunk egy szigetkörbe.
2. Ne okozzon problémákat magának!
Könnyen összeszedhetünk a hirtelen futással jóféle gerinc-és ízületi problémákat is. A hormonális hatásról már volt szó, ráadásul terhesség alatt a gerinc helyzete is megváltozik, és idő kell a visszaalakuláshoz. Ez sokszor nem is megy speciális gyakorlatok nélkül - meg kell edzeni a törzs izmait.
A terhesség alatt a derék meg a váll előreesik, a medence is más szögbe kerül.
A futás - minél rosszabb, „ugrálósabb” technikával fut valaki, annál inkább - nagy terhelés minden egyes elrugaszkodásnál és érkezésnél. Ha nem elég erősek a törzs izmai, rossz a tartás, akkor az egész gerincszerkezetet és az ízületeket extra erőhatás éri. Futás helyett tehát érdemes inkább erősítéssel kezdeni.
3. A túlsúly szintén nem segít
Bár a legtöbb kismama fogyni akar, és megszabadulni a terhesség után megmaradt kilóktól, sajnos lehet hogy kezdetben más módot kell erre találnia. Ha valaki még egy csomó (értsd: tíz-tizenöt kilónál több) plusz kilót cipel magán a terhesség előtti/ ideális súlyához képest, akkor nem érdemes a futással kezdeni. Ez amúgy minden túlsúlyos emberre igaz, nem csak szülés után érdemes erre figyelni. A sok kis apró szökkenés, amiből a futás összeáll ilyenkor a test szinte minden részének rosszat tesz: olyan, mintha egy hátizsákkal a hátunkon futnánk, viszont gyenge ízületekkel és rossz tartással, hormonoktól elgyengülten - jobb bele sem gondolni.
Sok plusz kilóval válasszunk kezdésnek inkább valami könnyedebb mozgást, mint például a gyors gyaloglást vagy az úszást, esetleg a biciklizést.
