Amíg nem voltak gyerekeim, imádtam a nagy bevásárlásokat. Döntöttem: újra így lesz, akkor is, ha három gyerekkel intézem.
Régen, amikor még nem voltak gyerekeim, szerettem a nagy bevásárlásokat. Nem kapkodtam, nézegettem az újdonságokat. Amióta porontyoktól hangos a ház, a bevásárlás egy rémálom. Vagy egy méteres listával a kezemben fél óra alatt végigszáguldok, és őrült droid módjára dobálom be a napi betevőt a kosárba, vagy mind a három gyerkőcöt magam után vonszolva próbálom teljesíteni a küldetést. A legutóbb azonban gondoltam egy merészet…
Az én döntésem
Egyszer csak elegem lett abból, hogy utálok bevásárolni. Sajnos nem csinálja meg helyettem más, így kénytelen vagyok. A hozzáállásom, azonban az én választásom, és most úgy döntöttem, hogy másképp lesz, akkor is, ha velem vannak a gyerekek.
Azt akartam, hogy legalább három kritériumnak megfeleljen a vásárlásunk: numero egy: élvezzem, numero kettő: a gyerekek is találjanak benne örömet, numero három: idegeskedés és kapkodás kikapcsolva. Bónusz elvárásként pedig fontos volt, hogy vegyünk meg mindent, amire szükségünk van.
Nyugi van kisöreg, avagy vásárlás á la „slow”
A slow – angolul lassú – mozgalom a ’80-as évek végén indult hódító útjára, és eredetileg a gyorséttermek ellenében jött létre Olaszországban, ahol a komótos étkezésnek mindig is nagy volt a múltja. Azóta létezik már slow kozmetika, slow fényképészet és még slow virágkötészet is. Így hát a slow bevásárlásnak is van alapja, gondoltam én.
Persze volt listám, és szerencsére másfél órám is. Azt akartam, hogy ez a vásárlás más legyen, valami olyan, amire esetleg felnőttként is emlékezni fognak majd a gyerekeim. Valahogy úgy, mint én a saját nagyimmal való piaci túráinkra, ahol ő megtanította nekem, hogy kik azok a kofák, és, hogy a piacon előbb terepszemlét kell tartani, azelőtt, hogy ténylegesen vásárolnánk.
Mennyit utazik az avokádó
No de visszatérve a szupermarketek szuperszónikus világába, minden gyerekem más szinten történő okítását tűztem ki célul az egyes részlegeken. Ez engem is szórakoztatott, pluszban pedig nem éreztem felesleges, kipipálandó feladatnak a vásárlást. Sőt úgy gondolom, használható tudást adok nekik, amit nem maguktól, vagy a saját kárukon kell majd megtanulniuk. Most (10 éves kor alatt) még kíváncsiak rám, és az általam kitalált ötletekre is vevők.
A zöldséges és a gyümölcsös részlegen lelkesen sorolták milyen gyümölcsöket, zöldségeket látnak. Azt játszottuk, hogy el kellett mondaniuk, melyiket milyen étel elkészítéséhez használjunk. A középső, aki most tanul olvasni, izgatottan fedezte fel, hogy mindig ki van írva, melyik országból származik az adott áru, és jó volt látni az arcukat amikor elképzelték, mennyit is utazik az avokádó Peruból, át az óceánon, hogy hozzánk érjen. Jó alkalom volt ez arra, hogy megtanítsam nekik, hogy a fokhagymából érdemes a magyarországit választani a kínai helyett, és ez sok más élelmiszer esetében is így van.
Mértékegység átváltás élesben
A legnagyobb, aki épp most tanulja a mértékegységváltást végre testközelből megérthette, miért van szükség arra, hogy át tudjuk váltani a dekát kilóra, vagy éppen miért fontos tudni, hogy az 500 gramm az fél kiló. Megnéztük, hogy ha többféle paradicsom, vagy éppen joghurt közül választhatunk, és csak az ár számít, akkor a kiló és/vagy a liter egységárat kell nézni az összehasonlításnál.
Apropó tejtermékek, hamar belejött a két nagyobb, hogy mindig meg kell nézni a lejárati időt a termékeken, és aszerint választani, tehát érdemes a hátsó sorokból elvenni a kefireket, mert általában a hamarabb lejáró dobozokat hagyják elöl.
Nem lehet majd velük mindent megetetni
A kozmetikumok, fogkrémek, vagy éppen vajkrémek részlegénél az olvasni tudó csemetéket arra is megtanítottam, hogy mindig olvassák el új termék esetén a címkét, amin az apró betűs írások találhatóak.
A kozmetikumok esetében elmagyaráztam, hogy az olyan sampon, habfürdő, fogkrém stb, aminek a dobozán, flakonján az SLS (Sodium Lauryl sulfat) feliratot látják, azt nem vesszük meg. Hiszen a habzás miatt felelős összetevő mára már bizonyítottan rákkeltő, és több betegség, allergia okozója is egyben. Persze hosszú még az út, de kezdetnek az SLS sem rossz irány, sőt az E-számok birodalmát is érintettük, de csak érintőlegesen.
Ők élvezték, én büszke voltam, hogy milyen gyorsan belejöttek, és örültem, hogy olyan gyerekeket nevelek, akikkel nem lehet majd megetetni szó szerint mindent, mert tudatosan választanak, nem pedig birka módjára, a reklámok útmutatásait követve.
Amikor értelmet nyer a tananyag
Végül, hogy a harmadikos matematikaoktatás teljes legyen, azt is elmagyaráztam a gyerekeknek, hogy nem hiába tanulják az unalomig ismételt becslést, eddig sajnos csak mesterséges környezetben, a tanteremben. A kasszához közeledve azonban értelmet nyer ez az egyszerű fogalom is, hiszen az állandó kerekítéssel nyomon követhető, hogy körülbelül hol is tartunk éppen a kosárba pakolt javak árát illetően. Így kisebb az esélye annak, hogy becsapjanak, vagy hogy többet költsünk, mint amit megengedhetnénk magunknak.
Egy szó mint száz, a vásárlásunk nem tartott órákig, végül mindent megvettünk, ami szükséges volt, és a csemeték is tanultak egy pár fejezetet a nagybetűsből. Ha tehetem, a következő alkalommal is így fogunk vásárolni, hiszen minél többször ismételünk, annál jobb lesz a helyzet, és ők is tudni fogják, hogy a a hűtőben nem megteremnek a dolgok, hanem el kell értük menni. A legklasszabb pedig az volt, hogy végre én is újra élveztem az egészet, és kicsit sem rohantunk.
