Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Élőben tartott online óra, másnapi kiadós izomláz, anyák tartanak órákat (nem csak) anyáknak.
Tavaly nyáron egy budapesti parkban tornáztunk együtt Kádár-Papp Nórival és még öt-hat anyukával meg a hozzájuk tartozó babákkal és kisgyerekekkel. Idén nyáron már a nappalinkban zajlott ugyanez. Nem, nem költözött hozzánk a Gyerünk, anyukám! stábja, csupán arról van szó, hogy mai, rohanó világunkban online is lehet valós időben együtt tornázni. Kipróbáltuk a tornákat, és kifaggattuk az ötletgazdát is.
Hogyan működik mindez? Az órarend a Gyerünk, anyukám! honlapján tekinthetőek meg, vagyis adott időpontban itt fog bejelentkezni Nóri vagy valamelyik másik edző, és mikrofon és webkamera segítségével tart nekünk tornát. Azt is lehet látni, hányan tornáznak még rajtunk kívül – számomra jó érzés volt tudni, hogy bár látszatra egyedül ugrálok, a valóságban még tíz-húsz anyuka csinálja ugyanezt a saját nappalijában.
Az online órák közül először Nóri klasszikus formatornáját próbáltuk ki – ez lényegét tekintve nem sokban különbözött a tavalyi, parkbéli órától, nagyjából fél óra pulzusemelős részt és fél óra has-hátizom erősítést tartalmazott, természetesen nem ennyire szigorú elosztásban, hiszen az ugrálósabb szakaszban is sokféle izmot használtunk. A jó hangulatú órát külön szórakoztatóvá tették a Nóri körül időnként körbe-körbe kismotorozó ikrek, plusz a néha keresztülsétáló macska.
A másik kedvencünk Luca hasizomregeneráló jógaórája volt: nagyon kellemes, békés, megengedő hangulatban, többnyire a földön fekve mozogtunk annyit és olyan intenzitással, „amennyi most neked jólesik”, és a hatvan percnyi sokféle hasizomgyakorlattól végül mégis komoly izomlázam lett. A kínálatban ugyanis Nóri tornája mellett mások is helyet kaptak: van nyújtás, gerinctréning, pilates, latin fitness, maminbaba és szülés utáni regeneráló torna is – némelyik pénzért. Az átalakulásról és a közös sport erejéről beszélgettünk Kádár-Papp Nórival.
Legutóbb még a Dunaparton ugráltunk a füvön. Hogyan lett a parkban tornázásból ez az online torna?
Az online torna már a parkban tornázáskor is opció volt. Amikor az idő nem volt alkalmas szabadtéri mozgásra, előfordult, hogy akár heti kétszer is a nappalimból közvetítettem tornát. Aztán jött a téli szezon, a heti egy teremben tartott óra mellett sokaknak volt igénye arra, hogy a nyáron bevált online tornák folytatódjanak, így heti két alkalommal erre is volt lehetőség.
Később egy barátnőm, aki a kislányával otthon lévő, “parkolópályás” közgazdász, segített a gondolkodásban, hogy hogyan lehetne ezt a spontán alakult, nagyon értékes valamit továbbmenteni, önfenntartóvá tenni. Ahogy Zorka és Gergő második születésnapja közeledett ugyanis, egyre többször gondoltam szomorúan arra, hogy ezt a dolgot egyszer be kell fejeznem.
Így született meg a Gyerünk, anyukám! új koncepciója, ami arról szól, hogy azoknak az anyukáknak visszük házhoz a sportot valósidejű, számítógépen követhető tornák formájában - abban az első, átmeneti és igen kiszámíthatatlan egy évben nagyjából - akik segítség nélkül vannak, esetleg gondot okoz eljutniuk tömegközlekedéssel, adott időben, adott helyre. Vagy éppen nincsenek testileg és lelkileg olyan formában, hogy csatlakozzanak egy csoportos órához.
Akkor a "valóságban" már nem tartasz tornákat?
Havi egy alkalommal tartottam reggeli tornát a Millenáris füvén, és egész télen és még június végén is tartottam a szokásos heti egy órát a HellóAnyu baba-mamabarát kávézó jógatermében. A közös futásokat közös futóversenyekre cseréltük. Szerencsére így nem veszítettük egymást szem elől. Rendszeresen járunk együtt futóversenyekre, a szeptemberi Wizzair félmaratonon is indult három trió és három duó csapatunk, illetve a havi gyerekmentes kimenőket is megtartjuk, ahol volt már bowling, nyomozós játék, karaoke és csendes, beszélgetős este is.
A parkokban korábban veled tornázó anyukák jöttek tovább online tornázni, vagy ez már inkább egy másik réteg, és ők azóta is tornáznak a parkban?
Sokan azóta is rendszeresen jönnek akár az online, akár a teremben tartott órára. Vannak olyan anyukák, akik azóta újabb babával gyarapították a csapatot, és természetesen munkába visszaállók is. Az online torna eltüntette a határokat, rengeteg új, vidéken és külföldön élő anyuka csatlakozott.
Nem bátortalanítja el az átlagos külsejű és edzettségű anyukát, hogy te ilyen jól nézel ki?
Szerintem teljesen emberi a formám, itt-ott kicsit kerek, ahogy egy jó karban lévő anyuka kinéz. Nem csináltam belőle titkot, hogy az ikreim születése után halmoztam fel nagyjából 15-20 kiló túlsúlyt - többször mutattam is róla képet - bizonyítva, hogy aki tényleg tenni akar, az tehet. Nem helyezünk nagy hangsúlyt jelenleg a táplálkozásra. Abból indulunk ki, hogy heti 2-3 alkalommal mozgunk, mellette pedig bevallottan azért jókat eszünk.
Az oktatók, akikkel együttműködünk, szinte mind anyukák, egyik sem rendelkezik látványos testépítő izmokkal. A hangsúly azon van inkább - és ezt az anyukák is értik, érzik -, hogy azért mozgunk, hogy végre “valami más” történjen, hogy kieresszük a fáradt gőzt, hogy legyenek új kihívások és célok. A formálódó test pedig tulajdonképpen az ezért járó jutalom.
Ha részt veszek egy tornán, azért pontot kapok, de honnan tudod, hogy tornáztam-e vagy csak bekapcsoltam, és közben rajzoltam a gyerekkel és csokis kekszet ettünk?
Pontot valóban önbevallásos alapon lehet kapni. Mégis szerintem sokkal jobb érzés remegő kézzel, megizzadva kattintani és bezsebelni a pontot, mint füllentve. Te boldogan olvasnád a neved egy ranglistán, ha tudnád, hogy semmit nem tettél azért, hogy odakerülj? Van, akinek óriási motiváció egy örökös toplistán látni magát, tudni, hogy a héten és a hónapban hány alkalommal tornázott.
Miben különbözik ez attól, mintha otthon tornáznék dvd-re?
Tornázol otthon dvd-re? Ha nem, szerintem érteni fogod, mi az alapvető különbség. Egy dvd vagy youtube videó folyamatosan lehetőséget ad a halasztásra: még etetek, teregetek, majd séta után, inkább este, inkább ma már nem és társai. A Gyerünk, anyukám! tornák meghatározott órarend szerint kezdődnek, mert azt tapasztaltam, hogy a valósidejűség nagyon erős motiváció azoknak, akik egyébként nem elég fegyelmezettek az otthoni tornához.
Milyen típusú órák vannak, mi alapján állítottad össze az órarendet, az edzőcsapatot?
Az alapkoncepció az volt, hogy igyekeztem olyan oktatókat hozni, akik maguk is édesanyák. Így éreztem garantáltnak, hogy az anyukafókuszos óra tényleg egy akár frissen szült nő szükségleteire és igényeire fókuszál. A palettán jelenleg megtalálható a szülés utáni regeneráló torna (szülés után 6-8 héttel kezdhető), Maminbaba, kezdő - és haladó Pilates, dinamikus jóga, preventív gerinctréning, nyújtás, hasfalregeneráló jóga, latin fitnesz, illetve egy könnyebb és egy nehezebb alakformáló óra.
Vannak havi kihívások is, mik ezek?
A havi kihívás mindig egy olyan 2-3 hetes verseny, ahol a feladat lehet kilométerek gyűjtése, centik lefaragása, otthon végezhető gyakorlatok rendszeres végrehajtása. Minden kihívásnak csinálunk a Facebookon egy eseményt, ahol a résztvevők motiválják, támogatják, kedvesen heccelik egymást. Beszámolnak az eredményeikről, érzéseikről, időnként képeket töltenek fel. A cél elsődlegesen önmagunk legyőzése, valamit elkezdeni, többet, jobban csinálni, mint korábban. Akinek pedig ez nem elég, összemérheti a tudását a többi résztvevővel, mostantól nyereményekért.
Miért ilyen fontos neked, hogy sportolj és másokat is rávegyél erre?
Nekem egy teljesen új irányt adott. Noha testnevelőként végeztem, az utóbbi 10 évben nem gondoltam, hogy hasznát fogom venni a végzettségemnek. Ez a közel másfél év elindított engem egy olyan úton, amiről most úgy érzem, százéves koromban sem szeretnék letérni. Megismertem és megszerettem a háromgyerekes önmagam, békében és a legtöbbször mosolyogva élem a hétköznapokat, és ebben szívesen segítek másoknak is. Sokan nem gondolnák, de a sport erre is megoldás. Minden anyukának receptre kéne felírni a mozgást, aki úgy érzi sokszor, hogy lemarad vagy kimarad, aki elfárad a monoton hétköznapokon és időnként kimondva vagy kimondatlanul céltalanná válik. Ez a közösség, a sorsközösségen túl a hétköznapokon megadja a lehetőséget a virtuális összekapaszkodásra, egyéb alkalmakon pedig a valósakra is. Együtt erősebbek vagyunk.
