Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ritka mint a fehér holló, de a dőlt betűs írás a szakemberek szerint szinte minden gyereknek jobban menne, mint a hagyományos, gyöngybetűs.
Az ön gyermeke akkurátusan, nagy igyekezettel kerekíti szépre a betűket, vagy sietősen, mondhatni rondán csak odapenderíti a szavakat? Vagy, bár nagyon szeretné, ennek ellenére egyik sem jön össze, az írása olvashatatlan, viszont néhány mondatonként rázza a fáradt, fájó kezét?
Akkor az ön gyermeke valószínűleg a „cés kötésű szabályos írással” tanulta a betűvetést, szigorúan első osztályban, és egy perccel sem tovább. Pedig állítólag van ennél sokkal hatékonyabb technika is, mellyel a tanulók lendületesen, tetszetősen írnak, és a tempó gyorsításakor sem torzul olvashatatlanná az írás. Ez a Virágvölgyi Péter typo-grafikus, Ligeti Róbert pszichológus és Kutyné Sahin-Tóth Katalin pedagógus által kifejlesztett dőlt írás.
Kolleganőnk a múltkor megdöbbenéssel meredt az egyik baráti család elsős kislányának az írásfüzetére, Szonjáék ugyanis dőlt betűkkel tanulnak írni - a füzet, a betűk és az íráskép gyönyörű volt. De mi ez? Miért nem hallottunk még róla soha?
A módszert 1975-től éveken keresztül tesztelték, majd az 1987-es tantervmódosításkor megjelent az álló írás alternatívájaként. Az első osztályok, melyek így tanultak meg írni, 2000-ben érettségiztek, és a felmérések szerint kétszer-négyszer olyan gyorsan tudtak írni, mint a „hagyományosan” tanult társaik, ráadásul úgy, hogy írásképük is sokkal egységesebb volt, nem esett szét.
A módszer megértéséhez elég egy nagyon egyszerű kísérletet elvégezni. Fogjunk a kezünkbe egy tollat vagy ceruzát, és kezdjünk el koncentrikus köröket rajzolni. A huszadik-harmincadik mozdulatnál a feladatot úgy könnyíti meg saját magának a kéz, hogy a körök egyszer csak oválissá válnak és dőlni kezdenek - állítják a módszer hívei, de mi is kipróbálhatjuk otthon.
A dőlt írás ezért, a 12 éves korig még fejlődésben lévő gyermekkézhez is jobban alkalmazkodik. Az írástanítás ezzel a módszerrel hosszú alapozással kezdődik. Miután a tanulók a finommozgásokat begyakorolják, elkezdenek utánzó mozgásokat végezni, majd felismerni az írott betűket. Csak ez után kezdik el magát az írást, ami a gondos előkészítés után már könnyen megy.
A „gyöngybetűs” írásnál azt tanítják, hogy szavak közben egyáltalán nem kell felemelni a ceruzát, és csak a végén helyeik ki az ékezeteket. A dőlt írásnál ez nem így van, mivel az írásmód lüktető ritmusa miatt a ceruza felemelését eleve beleépítették a rendszerbe. Ezért az ékezehiány is sokkal ritkábban fordul elő, míg a hagyományos írással tanuló gyerekek harmada gyakran belefut ebbe a hibába. Vagyis egyszerűen mire leírta a szót, elfelejti feltenni a pontot az i-re. Felmérések szerint az is jól látható a kétféle módszerrel tanult diákok produktumának összehasonlításakor, hogy a dőlt betűs írások között csaknem kétszer annyi az egyenletes, szépen kiírt és mindezek mellett elfogadhatóan egyénített írás, még annak ellenére is, hogy néha az olvashatóság rovására előfordul a dőlésszög fokozása – ami alapesetben 74 fokos. Ez utóbbi hiba azonban kellő figyelemmel idejében kiküszöbölhető.
Mindez nagyon szépen hangzik, mégsem lesz könnyű iskolát találnia annak a szülőnek, aki azt szeretné, hogy a gyermeke ezzel a módszerrel tanuljon meg írni. Igaz, hogy a rendszert majdnem 30 éve lehetne tanítani az iskolákban, valamiért azonban mégsem terjedt el.
Győz a megszokás
Megkérdeztük az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézetet, hogy mi lehet ennek az oka. Kiderült, a módszerről tudományos kutatás nem áll rendelkezésére az Intézetnek, és gazdája sincs a témának, ennek ellenére segítőkészen próbáltak válaszolni a kérdéseinkre. Meglátásuk szerint az egyik ok, amiért nem terjed el szélesebb körben a dőlt írás tanítása, tantárgy-pedagógiai eredetű: a pedagógus-jelöltek a főiskolán, a gyakorlat során az egyenes írással találkoznak, és míg ezt a módszert alaposan megtanítják, a dőlt betűs írást csak megemlítik, mint lehetséges alternatívát.
Szerepet játszik ebben a hagyomány is. A pedagógusok generációról generációra örökítik a tudásukat, sokszor tudomást sem véve arról, hogy mit tanulnak a tanítóképzőn. Vagyis a közeg, a tapasztaltabb kollégák nagyobb hatással vannak a kezdő pedagógusra, mint a tanultak (igaz erről sincs kutatási adat).
A lehetőség tehát, kellő ösztönzés hiányában nem válik gyakorlattá, bár itt-ott- elszórtan azért lehet vele találozni az általános iskolákban is. Hiszen ha valaki ezzel a módszerrel szeretne tanítani, annak rendelkezésére állnak munkafüzetek, tanmenetek, útmutatók több kiadó kínálatában is. Sőt az Apáczai Kiadó 2009-ben akkreditált egy 30 órás továbbképzést: Dőltbetűs írásminta tanítása az általános iskola 1. évfolyamán címmel, igaz, az akkreditáció azóta lejárt.
Összességében tehát az okok összetettek, ugyanakkor az a tanár, aki így szeretné tanítani a gyerekeket írni, annak van rá a lehetősége.
