Akkor jöttem rá, hogy mennyire félresiklott az ép eszem, amikor az állatkerti show-n hangosan megdicsértem a fókákat, hogy milyen ügyesen tapsolnak.
Az anyaság végső soron pszichózis. Az ember olyanokat mond, vagy tesz, és főleg tart helyénvalónak, amit „normál” esetben soha nem tenne vagy mondana. Nem tudom, hogy vannak vele, de én például lánykoromban viszonylag ritkán ejtettem ki a számon a ciculi és a macipofi szavakat.
Vagy itt van az állandó dicsérgetés, mert az ugyebár mindennél fontosabb, hogy a gyereknek egészséges (vagy annál is kicsit vastagabb) önbizalma alakuljon ki. Az ember persze jó előre elhatározza, hogy üresben, valódi teljesítmény nélkül nem fog olajat pisilni a gyereke minden cselekedetétől. Majd megszületik, és attól a pillanattól hangos és őszinte lelkesedést vált ki az enyhe babamosoly is. Mert önmagához képest mégis csak nagyot teljesített. Mosolygott!
Akkor jöttem rá, hogy mennyire félresiklott az értékrendem, amikor az állatkerti show-n hangosan megdicsértem a fókákat, hogy milyen ügyesen tapsolnak. De az is egy aha élmény volt, amikor kiállítottam a napra a broméliát, és gyengéd hangon rászóltam: fotoszintetizáljál!
Ez az a helyzet, amikor az embernek mindennél nagyobb szüksége van egy őszinte, de szerető társra vagy barátra, aki figyelmezteti.
Ti is csináltok furcsa, megmagyarázhatatlan dolgokat, amióta gyereketek van? Küldtétek már el a férjeteket indulás előtt pisilni?
Kölyök - az új rovat
Ezen a héten indul új rovatunk, a Kölyök, a kisgyerekekről szóló Poronty nagyobb testvére. A Kölyök témája alapvetően a 10-16 éves korosztály lesz, illetve minden, ami a már nem porontykorú kölykeinkkel kapcsolatos, így belefér majd az egyetemi felvételi, a külföldi ösztöndíj, vagy éppen az, hogy melyik mulatókban menő mostanság ünnepelni a sikeres érettségit. Öregedjenek velünk!
