Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Jószándékú kérdésekkel is bánthatjuk azt, aki a gyerekért küzd. Például: ne mondja, hogy "ne görcsölj rá"!
Meddőnek lenni, reménykedni, kivizsgálásokon és kellemetlen, vagy fájdalmas kezeléseken részt venni még a pszichológusok szerint is rossz érzés.
Környezetünk piszkálódása sokat ronthat a dolgon, de egy lombikciklus kellős közepén még a jóindulatúnak szánt megjegyzések és tanácsok is igen rosszul tudnak esni. Összeszedtük, mi az, amit lehetőleg ne mondjon meddő barátnőjének, ha nem akarja megbántani.
1. Ne görcsölj rá!
Ez remek tanács, hiszen a stressz valóban befolyásolhatja valamelyest a fogamzókészséget: mindannyian hallottuk azokat a történeteket, ahol a pár a nyolcadik sikertelen lombik után örökbefogadott egy ikerpárt, majd a következő hónapban teherbe esett egy másikkal. De azt is tudjuk, hogy ha idegesek vagyunk, azon nem segít, ha valaki ránk szól, hogy „ne idegeskedj”, mi több, inkább ront. Meddő barátnőnk ezután már azon is stresszelni fog, hogy miért nem tudja abbahagyni a stresszelést, és miért nem képes lazábban venni. Ha igazán segíteni akar, okoskodás helyett inkább hívja el jógázni, relaxálni, vagy vegyen neki egy csomag citromfű teát.
2. Fókuszálj az életed más területeire!
Persze. Ez valójában nagyon jó tanács. Bárcsak sikerülne! Ha az ember már teljesen belecsavarodott a meddőségi kezelésekbe, két vérvétel között csak az akupunktúrára ugrik be, kizárólag meddő nőkről szóló cikkeket olvas, meddőségéről szóló blogot vezet, meddő nők facebook-csoportján tag és az összes meddő nőknek szóló fórumon ismerik a nevét, talán valóban van értelme kirángatni ebből legalább egy pár órára. Csak nehéz.
Tanácsok osztogatása helyett inkább adjon neki kölcsön egy jó könyvet, hívja el bulizni, vagy vigye el egy moziba. Mondjuk lehetőleg ne a Terhes társaságot nézzék. De a vígjáték jó választás, a nevetés növeli a beágyazódás esélyét.
3. Örülj neki, hogy nincs gyereked!
A gyerekekkel egy csomó baj van, eleve fájdalmas őket megszülni, aztán meg nem alszanak, gyakran hasfájósak, bekakilnak, fogzanak, mindenre felmásznak, leesnek, hisztiznek, nem mosnak fogat, nem fogadnak szót, megbuknak matekból, hülyékkel barátkoznak, egész nap csak a telefonjukat nyomogatják, rettenetes zenéket hallgatnak, amiben nincs is hangszer, és egy vagon pénzbe kerülnek. Gyerek nélkül meg szabadon utazgathat az ember, építheti a karrierjét, eljárhat színházba, hangversenyre, szteppaerobicra, körbestoppolhatja Európát, sorozatokat nézhet hajnalig, vagy alhat.
Meddő barátainknak ecsetelni a gyermektelen lét előnyeit viszont nagyjából olyan, mintha a lábatlan hajléktalannak panaszkodnánk, hogy mennyi nyűggel jár ingatlantulajdonosnak lenni, és még cipőt is venni kell. Érzéketlen, bántó, és teljességgel haszontalan, úgysem fogja érteni.
4. Biztos, hogy nem kéne máshoz menned?
Ha a barátnője megkérdezi a véleményét az orvosáról vagy az intézetről, ahol kezelik, nyugodtan fejtse ki. Ha azonban nem kérdezi, akkor csak óvatosan: valószínűleg már ő is utánajárt, hova érdemes fordulni, nem kell megkérdőjeleznie a véleményét vagy kétségbe vonni a döntését.
A meddő nők és párok rengeteg információt cserélnek egymás között, és ebbe a kezelőhelyek ajánlása is beletartozik. Persze, ha ön is gyakorló meddő, vagy éppen tapasztalt szülész-nőgyógyász-endokrinológus, akkor bátran mondja el a véleményét. Ha egyik sem, tartsa észben, hogy kívülállóként nehéz okosabbnak lenni.
5. De miért nem fogadtok örökbe?
Ott az a sok szerencsétlen, magára hagyott árva kisfiú és kislány a gyermekotthonokban, akik csak arra várnak, hogy hazavigyék őket. A legtöbb pár valamennyi sikertelen próbálkozás után általában eljut az örökbefogadásig, de sosem azonnal. Ugyanis elsősorban többnyire saját, genetikailag is rokon gyermeket szeretnénk, aki ugyanúgy néz ki, mint én a csecsemőkori fotóimon, de a mosolya az apjáé. Ezt nehéz elengedni, nem lehet csak úgy vállat vonni és kivenni egy cuki babát az intézetből – többnyire fejben is el kell jutni odáig. Engedje meg, hogy meddő barátai saját tempójukban éljék meg ezeket a szakaszokat.
6. Nem sok ez már egy kicsit?
Külső szemlélő számára túlzásnak tűnhet az a sok vizsgálat, vérvételek, petevezeték-átfúvás, petesejtérlelő gyógyszerek, injekciók, amelyet egy meddő pár végigcsinál. Nem beszélve arról, ha az orvosi beavatkozások mellett még alternatív módszereket is igénybe vesznek: rengeteg idő, rengeteg pénz. Lehet, hogy a barátnője már két-három-öt éve ezzel foglalkozik, a ráfordított pénzből háromszor elutazhattak volna párjával együtt a Maldív-szigetekre, de még mindig nem terhes, és ön úgy látja, abba kellene hagynia. Egyszer fel kell adni, nemigaz? Lehet, de hadd döntse el ő, hogy mikor akarja feladni.
7. Na, terhes vagy már?
Ha a barátnője terhes, és ezt meg szeretné osztani, meg fogja mondani, felesleges minden hónap második szombatján menetrendszerűen előállni a kérdéssel. Előfordulhat, hogy nem a reményeknek megfelelően halad a kivizsgálás, még nem tudják a meddőség okát, vagy tudják, de nehezen gyógyítható, esetleg épp most volt egy sikertelen beültetése. Ilyenkor nagyon rossz érzés ezzel a kérdéssel szembesülni. Persze, az is lehet, hogy pont tegnap reggel látta meg az áhított két csíkot a terhességi teszten, csak még nem szeretné beleélni magát, hiszen a pozitív teszt még nem minden. Sokan csak a hatodik, vagy a tizenkettedik terhességi hét betöltésekor adják hírül a környezetüknek. Mindenkinek joga van hozzá, hogy akkor beszéljen a terhességéről, amikor ő szeretne.
