Megtalálni a megfelelő orvost nem is olyan egyszerű. És senki nem fog kiállni értünk, ha mi nem tesszük! Megmondjuk, mikor meneküljön, mire figyeljen!
Kell-e egyáltalán orvost választani a terhességhez, szüléshez? Sokak szerint fölösleges, sokan viszont ragaszkodnak hozzá. Most azoknak próbálunk meg segíteni, akik az utóbbi csoporthoz tartoznak.
Bár a gyereket - többnyire - mi szüljük meg, ahhoz, hogy ez viszonylag jó élmény legyen, fontos, hogy olyan orvost válasszunk, akinek az elképzelései nem különböznek gyökeresen a mienktől. Ebben a cikkben a szülésélmény alatt most nem feltétlenül azt értjük, hogy szagos gyertya meg lágy zene, és persze a leírtak nem vonatkoznak a vészhelyzetekre.
De az napnál világosabb, hogy nem létezik a tökéletes, mindenki számára üdvözítő orvos. Az, hogy nekünk milyen is a jó szülész, a szakmai felkészültségen kívül legalább annyira függ attól is, hogy mi pontosan mit várunk a szülésünktől. Mi az, ami biztonságérzetet ad, mi az, amit nagyon fontosnak tartunk, és mi az, amit nem annyira.
Ezek a dolgok igen különbözőek lehetnek. Van olyan porontyos anyuka, aki a háborítatlan szülést tartotta fontosnak, erre készült minden terhessége alatt végig, és hajlandó volt az elsővel a nyolcadik hónapban is orvost váltani, mert úgy érezte, aki addig gondozta, nem méltányolta az ő szempontjait.
És van közöttünk olyan is, aki azt mondta, ő akkor érzi magát biztonságban, ha tudja, hogy minden, de tényleg minden elképzelhető vészhelyzet elhárítására képes helyen szül, mert nem bírná elviselni a tudatot, hogy ha bármi gáz van, a gyereket mentővel vigyék át egy kiemelt centrumba, ezzel okozva akármekkora időveszteséget. Viszont nem érdekli a dúla, a fürdőkád, meg az illóolajos masszázs.
Mindketten utólag is elégedettek a választásukkal, azt kapták a szüléseiktől, amit vártak, egészséges gyerekeik vannak, komplikációmentes szülések után. Szerencsések? Nyilván. De azt nem szabad elfelejteni, hogy egyre szaporodik azon nézet híveinek száma, hogy a normál, nem vészhelyzeti szülést elősegíti az, ha az anya biztonságban és komfortosan érzi magát.
Úgyhogy körbekérdeztünk a porontyos anyukák között, ki mit tanácsolna, hogyan kell szülészorvost választani. Mivel mi is nagyon különbözőek vagyunk, ne lepődjenek meg, ha esetleg egymásnak ellentmondó dolgokat írtunk le.
Önnek mi a fontos, és ehhez milyen helyszín és szülés passzol
Ez tulajdonképpen egy nulladik pont, amiben mindannyian egyetértünk. Először mindenkinek magának kell eldöntenie, számára mi a legfontosabb, mi nem fontos. És bár érdemes mások véleményét, tapasztalatait is meghallgatni, nem érdemes olyanba belemenni, ami minket rossz érzéssel tölt el.
Hiába hajtogatják az ismerősök, hogy csomóponti kórházban kell szülni, ha önt a hideg rázza a gondolattól is, hogy egy ilyen futószalagos, nagyüzemi babagyárba menjen. Ha úgy érzi, ez nem önnek való (és nem veszélyeztetett terhes), ne menjen ilyen helyre.
És fordítva: akármennyien is győzködik arról, hogy a fürdőkádas, a gyereket akármeddig az anyánálhagyós, szuperalternatív szülészetnél szebb életekezdetet nem is tudna biztosítani a bébinek, ne válasszon ilyen helyet, ha tudja, hogy önnek fontosabb a tudat, hogy a csecsemőintenzív a házon belül van.
Egyikünk sem szült otthon, de ha valaki mélyen azt érzi, hogy számára ez az igazi út, és nincs orvosi ellenjavaslat, akkor ne hagyja, hogy bűntudatot keltsenek önben emiatt. Akkor szüljön otthon.
Orvost vagy intézményt válasszunk először?
Nem is olyan egyszerű kérdés. A legtöbben úgy szülünk, hogy az intézmény lehetőleg ne legyen lehetetlenül messze. Tehát valamilyen szinten először legtöbbször kórházat választunk. Aztán jön az orvos.
Alapszabályok
1. Soha nincs túl késő orvost váltani. Többen is döntöttünk így a terhesség végén, és nem bántunk meg. A csúcstartó a szülés előtt egy héttel cserélt, de több nyolcadik hónapi váltás is volt a csapatban. És olyan is, aki egy terhesség során három orvost is végigpróbált, mire meglett az igazi. Ez a mi testünk, a mi gyerekünk, a mi szülésünk. Senki másnak nem tartozunk felelősséggel, csak saját magunknak és a gyereknek. Senki ne érezze úgy, hogy azért, mert már hét hónapja jár valakihez, aki tulajdonképpen nem nagyon jön be neki, nála is kell szülni. Nem kell. Ez is egy olyan helyzet, ahol, ha mi nem állunk ki magunkért, más nem fog helyettünk.
És fontos, ugyanaz az orvos is megváltozhat! Van köztünk olyan, aki elsőre nagyon elégedett volt, aztán a második terhességénél nagyon nem. És bár végig azt érezte, ez most nem az igazi, mégis kitartott. Utólag viszont már sajnálja.
2. Soha (vagy többször már) nem választanánk olyan orvost, aki
- nem magánrendelőben pénzt kér a vizsgálatokért. Sokan adtunk, magunktól, utólag, időnként. De az nem oké, ha valaki előre beközli, hogy minden vizsgálat 10 ezer forint. Az ilyenért eljárunk magánrendelére, ahol nem kell órákat várni, ahol megkínálnak egy teával, és szép színes magazinokat olvashatunk várakozás közben. Amikor a kórházba megyünk vizsgálatra, elvárjuk azt, hogy az orvos akkor is maximálisan figyeljen oda és legyen gondos, ha nem tudhatja, hogy a végén kap-e borítékot.
- így aztán olyannál sem szülnénk, aki előre közli a szülés tarifáját. Szerencsés, aki abban a helyzetben van, hogy adni tud, de legyen ez a szülő nő és a férje ügye. A legtöbben úgyis adnak, és a legtöbben, ha elégedettek, úgyis a lehetőségeik szerint igyekeznek bőkezűen adni. Aki előre tarifát mond, azt messzire kerüljék el. Akkor is, ha háromszázan esküdtek meg rá, hogy aztán a Csicseriborsó doktornál jobb szülész az egész megyében nincs. A mi véleményünk szerint viszont Csicseriborsó doktor, aki előre szól, hogy nála a szülés 2 kiló, egy felfuvalkodott hólyag, akit nem tartunk valami sokra. Cs. doktor leszarja az orvosi etikát, és adott esetben pont így fog leszarni minket is.
- Aki a magánrendelésén nem adja a maximumot. Ha már van kiírt tarifa, méghozzá nem is kevés, akkor ezért odafigyelést és empátiát szeretnénk. A fodrászt is lecseréljük, ha azt látjuk, hogy tojik arra, mit szeretnénk. Ha mindig túl sokat kell várni az orvosra, ha nem érdekli, velünk mi van, ha elfelejt vizsgálatokat, akkor valószínűleg nem jó helyen járunk.
3. Ha az orvos nem figyel oda, ha soha nem elérhető, meneküljön! Sok oka lehet annak, ha az orvos nem figyel ránk eléggé. Lehetnek neki is magánéleti gondjai, lehet, hogy túl sokat vállalt, lehet, hogy valamiért nem akart nekünk nemet mondani. De ez nem a mi bajunk. Az viszont annál inkább, ha az oda nem figyelés miatt valami gond lesz.
4. Ha nem passzolunk össze? Van olyan, hogy az orvos teljesen rendben van, lelkiismeretes, elérhető, segítőkész, és mégsem jön be nekünk/nem jövünk be egymásnak. Van, aki direkt imádja, ha angyalkámnak szólítják, mást a hideg ráz tőle. Van olyan, aki azt szereti, ha az orvos nem mézesmázaskodik, inkább tartja a távolságot, más viszont ettől érzi magát rosszul. Ha úgy érzi, nem képes elviselni az orvos stílusát, akkor ne is viselje el.
5. Tudjon meg minél többet házon belülről! Ha a kiválasztott orvos intézményében van szülésfelkészítő tanfolyam, járjon el rá! Ez azért is jó, mert több más szakemberrel is találkozni fog, szülésznőkkel, aneszteziológusokkal. Azon túl, hogy tőlük is sok kérdésére választ kaphat, egy kórház szülésznői mindig nagyon jól informáltak az osztályon dolgozó szülészorvosokkal kapcsolatban is. Tőlük tehát mindenképpen érdemes megkérdezni, van-e olyan az osztályon, aki sokat császároz, ki az, aki nem, ki vevő az alternatív módszerekre és az anya szempontjaira, stb. A szülésznőknél jobb forrást erre nemigen találhatunk.
6. Használja szűrőként a szülési tervét! Ha készített szülési tervet, sokat elmond az, ahogy a kinézett orvos/szülésznő arra reagál. Ha azt látja, hogy csak legyintenek rá, rosszabb esetben kiröhögik, vérmes reményei ne legyenek azzal kapcsolatban, hogy aszerint mennek majd a dolgok.
7. Legyen legalább három név a tarsolyában, már a legelején! Ha úgy alakul, hogy nem érzi megnyugtatónak az első választását, jó, ha már van kész terve arra, hova forduljon, milyen más orvosokat keressen meg.
Az első gyereknél még rendben volt
"Nálam egy ismerős ajánlotta az orvost, akiről mellesleg ódákat zengett mindenki, hogy ő milyen kedves, korrekt, nem kér pénzt, sőt olvastam olyat is a neten, hogy visszaadta a borítékot. Tényleg kedves volt, nálam pár évvel idősebb, ápolt férfi, az elején megadta a mobil számát, hogy hívjam bármikor, ha kérdésem van, és minden alkalommal a kórházi ügyeletes idejébe hívott be megvizsgálni, és elintézni, ami éppen aktuális volt. Ez praktikus volt, mert közelebb volt, mint az ambuláns rendelése, de azért sokat kellett várni rá olykor. Viszont nem kért pénzt, szóval megérte. (Nem nála szültem, mert a szülés előtt pár héttel több hónapra elment vakációzni.)
Néhány évvel később, a mostani terhességem elején ugyanezt az orvost kerestem fel, már csak azért is, mert a közös ismerős azóta nála szült és nagyon elégedett volt. Igaz, most így utólag hozzá kell tennem, ő a magánrendelésére járt és fizetett is a szüléskor, nem tudom, mennyit. Viszont én az elején megkérdezem, hogy működik-e még most is ez az ügyeletes módszer, és azt mondta, igen.
De hamar rájöttem, már nemcsak én várok rá ilyenkor, hanem nők hada, így egy-egy alkalommal már lelombozóan sokat kellett várakozni. Másik változás, hogy telefonon sosem volt elérhető, ha panaszom volt, sem sms-re, sem többszöri hívásra nem reagált, vagy kinyomta a telefont. Így fordult elő, hogy három hétig vártam a vizelet eredményemre, amiről azt hittem, negatív (persze pozitív lett). Másodszor már bementem a kórházba, mert megint napokig nem válaszolt, s lesz, aki lesz alapon kezeljük a problémámat. Hát, persze, hogy pont ő volt az ügyeletes, de nem jött zavarba. Kedvesnek kedves volt, amikor végre sikerült személyesen is elérnem, de például az érdekes, hogy csak a 21. héten vizsgált meg, sem előtte, sem utána sosem, csak megkérdezte, van-e panaszom.
A 32.héten kértem, hogy nézzem már meg, mert egy ismerős most szült a kiírtnál 6 héttel korábban, és rossz érzésem van. De csak egy hónappal későbbre adott időpontot. Erre 3 nappal később kora reggel sms-ben megkérdeztem tőle, mit csináljak, ha görcsöl a hasam és kicsit vérzek. Egy óra múlva a szülőszobán találkoztunk, és már meg is született a gyerekem. Nem tudom, hogy ő éppen ügyeletes volt-e (gyanítom) vagy csak rendes volt (meglepődött?), és bejött miattam, de ez után a terhesgondozás után nem akarok vele találkozni. "
Legközelebb nőt választanék
"Most már tudom, hogy ha legközelebb szülnék, akkor nőt választanék. Már másodjára járok úgy, hogy elégedetlen vagyok azzal az orvossal, akit ajánlottak nekem. Mindkettőhöz magánrendelésre jártam, de általában ott is sokat kell várni a csúszások miatt, és nagyon gyakran figyelmetlenek. A második pl. elfelejtett egy vérvételt. Nem tragédia, és nem szoktam parázni ettől, de amúgy ezért fizetek, nem? Azért, hogy nekem meglegyen az a kényelem, hogy ne kelljen erre külön figyelnem.
Mindkettő szórakozott volt, túlterhelt, fáradt, és emiatt persze nem túl empatikus. Miközben persze roppant udvariasak és kedvesek, de valójában üveges tekintettel merednek maguk elé, és nem jut el hozzájuk, amit mondok.
Még egyszer nem szülnék olyan orvosnál, aki angyalkámnak szólít.
Fontos szempont, hogy beavatkozás-párti-e, de őszintén szólva azt nem tudom, hogy ezt hogy lehet kideríteni, talán fórumokon. Úgy értem, ha valaki tudja, hogy problémás, vagy egyenesen császárt szeretne, az nyilván menjen profi műtő-típusú dokihoz. Ha a terhesség elején pedig vannak olyan álmai valakinek, hogy szeretné elkerülni a burokrepesztést, gátmetszést, stb., akkor nagyon alaposan kell tájékozódnia, és valószínűleg jobb, ha inkább a szülésznőre/dúlára koncentrál.
És az is lehet, hogy legközelebb először kórházat választanék. Az első gyermeknél nagyjából mindegy volt, hogy milyenek a látogatás körülményei, de rájöttem, hogy a másodiknál pl. marha fontos, hogy a nagyobbikat rendes körülmények között fogadhassam, amikor bejön hozzánk. Szóval nem csak az számít, hogy van-e szobanövény a szülőszobán, és hogy odaadják-e a babát szülés után (vagy császár után, ennek külön érdemes utánanézni), velünk lehet-e a baba akár éjszaka is, stb., hanem az is, hogy a látogatók hogyan láthatják a babát."
Nővel jobb volt szülni
"Az első gyerekemet férfi orvosnál szültem. Elégedett voltam vele, végig kedves volt, mindig elérhető, és rugalmas is volt a vizsgálatokkal kapcsolatban is, gyakran sikerült olyan időpontokra beszervezni, hogy ne kelljen várnom. Ráadásul nagyon jó ultrahangos szakember volt, ami megnyugtatott, hogy fejlődési rendellenesség biztosan nem marad rejtve. A szülés előtt kérdezgettem, hogy gátmetszést muszáj-e, de mindig elintézte annyival, hogy elsőre szoktak. Én meg úgy voltam vele, nem vagyok egy ilyen alternatívpanni, bízom az orvosban, lesz, ahogy szerinte jó. Tök jó szülésem is volt amúgy, gyorsan ment, nem volt nehéz, de akkorát vágtak rajtam, hogy még egy hét múlva is csak úszógumin tudtam ülni.
A második terhességemmel is hozzá mentem, de már az elején közölte, hogy nem fogja tudni végigvinni. Úgy voltam vele, ameddig van, addig van. A nyolcadik hónapban kellett új orvost keresnem, elmentem egy másik orvoshoz, akinél két barátnőm is szült, és imádták. Nem volt rossz, de nem voltam odáig. Másodjára már határozottabb elképzeléseim voltak arról, mit szeretnék, és nem tűnt úgy, mint aki nagyon vevő rájuk.
Aztán a kilencedik hónapban szabira ment - tudtam róla, amikor hozzá kerültem rögtön szólt -, és rábízott egy kolleganőjére, azzal, hogy valószínűleg visszajön, mire szülök, de ha mégsem, a doktornő gondomat viseli. Ez az orvosnő annyira bejött, hogy komolyan reménykedtem, hátha megszülök egy picit előbb, végül pedig úgy döntöttem, akár visszajön a másik orvos, akár nem, én ennél a nőnél fogok szülni. Úgy éreztem, sokkal empatikusabb, sokkal inkább vevő volt a szempontjaimra, és valahogy sokkal több érzéssel nyúlt hozzám. Úgyhogy vettem egy nagy levegőt, és közöltem mindkettőjükkel, hogy remélem nincs sértődés, de én a női orvost választom. Így nála szültem, és bár rakétasebességű volt az ügy, mégis megoldották a szülésznővel, hogy ne kaszabolják szét megint a gátat, így a szülés másnapján már ülve szoptattam. A különbség ég és föld volt."
