A Szörny Rt. kis stréber Mike-ja és lazázó Sullivanje méltó módon térnek vissza egy parasztvakítás-mentes animációban.
A Pixar meglepő módon a majdnem első filmes Dan Scanlonra, illetve tapasztalatan forgatókönyvírókra bízta a 2001-ben komoly sikert arató Szörny RT. újabb epizódját, a gyerekek által rettegett szörnyekről szóló animáció előzménytörténetét. Az alkotók jó sok klisét hívtak most segítségül, így valamennyire kiszámítható lett az új, Szörny egyetem címet kapott epizód, de azért a történet logikus, jól felépített, és a végét is megkeverték. A bevált tesztgyerekekkel néztem, és - mivel a filmnek sikerült hoznia a Szörny Rt hangulatát -, szeretettel ajánljuk.
A Pixar egy rövidebb mélyrepülés után (Verdák 2, Merida a bátor) visszanyúlt a nagy sikerhez, ezen belül is a kicsi, zöld küklopsz, Mike, és a nagy, szőrös behemót, Sulley barátságának kezdetéhez: az iskolába. Mint az új részből kiderül, rendes, ijesztő szörny nem lehet akárki, egyetemen kell megszerezniük a szakképesítést a gyerekeket rémisztgetéséhez. Ami alapban nagyon jó ötlet.
Persze ez még mindig sokkal soványabb az első rész, a Szörny Rt történeténél, amiben egy kislány állítja a feje tetejére a sikolyok működtette szörnyvilágot, de azért az iskolás filmekből megszokott, a "lúzercsapat sikert ér el"-jellegű történetvezetés sem rossz, ha a film végig működik. És ez működik. A kisebb drámákat, mélypontokat, katartikus pillanatokat jól oldják a lazább részek, ráadásul a Szörny Rt karaktereit ezzel a filmmel megismerhetik a kisebbek is.
A kisiskolás, fogszabályozós, kisgombóc Mike Wazowski egy iskolai kirándulás során kerül a Rémisztő szakma bűvkörébe. A szituációt jól előkészítik: az osztálytársak levegőnek nézik a kis küklopszot, majd szomorú egyszemébe vágják, hogy soha nem lesz belőle hivatásos Rémisztő, mert egyáltalán nem rémisztő. (Itt nyer új jelentést az osztályidegen kifejezés). Mike persze nem az a fajta, aki meghátrál, így egy igen jól sikerült rövid animációs blokk után már a Szörny egyetemen találjuk.
Szerintem egy átlag magyar tv- és mozinéző jobban átlátja az amerikai egyetemek speciális szabályait, kereteit, mint a magyar felsőoktatást. Ennek megfelelően itt is azonnal megjelennek a diáktársadalmat szervező klubok, szakkollégiumok, és persze két részre oszlanak a hallgatók: a lúzerek és a menők csapatára.
Mike és Sullivan a sulifilmek két jellegzetes típusát testesíti meg: előbbi az, aki önerejéből, saját érdeklődésének és becsvágyának köszönhetően van az egyetemen, utóbbi, aki a családi hagyományok és elvárások miatt (a Sullivan család a híres rémisztő-klán, ahol vinni kell tovább a hagyományt). Ennek megfelelően míg Mike folyamatosan tanul a para-szakon, a nagy termetű Sulley csak végiglazázza a félévet. A két karakter totális ellentét, és persze egymás agyára mennek. A filmnek ugyanakkor meg kell oldania, hogy életük valahogy egy vágányra kerüljön, így versenybe kell szállniuk, amihez csapatot kell kovácsolniuk, mindez pedig kellő konfliktushelyzethez vezet.
Amikor megkérdeztem a 11 éves Domonkost, hogy tartott-e attól, hogy a főhősök elbuknak az egyik vesztesen abszolvált feladat után, kijelentette, hogy fel sem merült benne, mivel akkor nem lenne értelme a Szörny Rt-nek. Másrészt, tette hozzá, elég volt csak ránézni a csapattagokra, ilyen figurákat a filmekben nem hagynak veszteni. Mike-nak a legkivetettebb diákcsoportot, az Ocsmánykákat sikerül maga mellé nevezni.
A film második fele a szintén kedvelt és elmaradhatatlan fejlődéstörténet: mindenki megtanulja megbecsülni saját magát és a társait is, ami, ugye, nem rossz üzenet. Az Ocsmánykák például a különösen hátrányos helyzetű szörnyeket egyesíti, minden tagja esélytelen a Rémisztőségre. Ám fokozatosan belelendülnek, és abszolút vállalhatóvá váltak, a gyerekek pedig imádták a poénjaikat.
Örömmel láttam, hogy az alkotók nem kezdtek semmilyen parasztvakításba a 3D-vel, egyetlen szörny sem akart ráugrani a közönségre. Helyette nagyon ügyeltek a részletekre, sok jelenetet érdemes lesz majd dvd-n kilassítani, kinagyítani, szépen tele van aggatva rejtett utalásokkal. Megmutatták, mennyit fejlődött az animáció az első rész óta.
Csak a színekkel spórolhattak volna. Ezt a kavalkádot persze a sokszínűség elmélete indokolja: minden színre szükség van a jó összműködéshez, de a fiúk sokkal rémisztőbbnek képzelték a Rémegyetemet, ami a babarózsa, halványtürkiz és sárga-színekkel inkább nézett ki egy tünde kertész-és művészképzőnek.
A Szörny egyetem megállja a helyét a franchise előzményeként is, és önmagában is. A srácok persze büszkék voltak magukra, hogy sorra fedezték fel a kapcsolatokat a Szörny RT-vel. És mivel ők élvezték, értették, az üzenet meg szerintem egyszerű, de építő, ezért 8.5-et kapott a 10-ből.
