Még a világító töklámpások is népszerűbbek, mint az apák, már ha az import ünnepeket nézzük. De miért? Nem érdemelnének meg egy napot?
Amikor azzal szembesültem, vasárnap apák napja lesz, elszégyelltem magam. Elvileg persze tudtam, hogy létezik ilyen, de mi még sosem ünnepeltük. Az anyák napja, az persze más, műsorral készülnek az oviban, ajándékkal a suliban, árat emelnek a virágosok, amellett nehéz elmenni.
Körbekérdeztem hát az ismerőseimet, szerzőinket, anyákat és apákat, van-e náluk apák napja, és ha igen, az milyen? Azt kell, hogy mondjam, az apák napja ezek szerint egy nem létező ünnep. A legtöbben nem is hallottak róla, és úgy tűnt, igény sem igen lenne rá. De vajon miért? Nem érdemelnek meg az apák is egy napot?
Egy amerikai oldalon olvastam, hogy az apák szerint a legjobb ajándék nekik egy üveg gin. Esetleg pár üveg sör. Vagy egy lapostévé. Csak azért mondom, ha esetleg mégis ajándékon gondolkoznának.
Először ki akartam faggatni a férjem, ő hogy gondolja, minek örülne, miről kéne, hogy szóljon az apák napja. Aztán, amikor mondtam neki, hogy vasárnap apák napja lesz, közölte, hogy szuper, és a maga részéről lezárta a témát. A főszerkesztőnk nagyjából ugyanígy, bár ő legalább annyit hozzátett, hogy bár az apák napjához köze sincs, de egy cikknek azért örülne.
Sokgyerekes Mikkamakka így foglalta össze a véleményét: Mi az anyák napját sem ünnepeljük. az idősebb korosztálynak még küldtem egy csokor virágot, de a gyerekeimet megkértem, hogy hanyagolják ezt a dolgot. Feleslegesnek tartom ezt is, ahogyan az apák napját is, meg minden más ünneplést a születésnapon kívül. Ja, meg mondjuk magyarországon tanuljanak meg az apák először apaként viselkedni, majd utána hőbörögjenek, hogy miért nincsen apák napja: minden második ismerősöm havi egyszer látogatja a gyerekét, és akkor sokat mondok, mindemellett pedig gyerektartást (sípszó) fizetni.
Nora ezt írta: Nálunk rendes az apuka, de akkor sem ünnepelünk. Ő még a névnapját, születésnapját sem ünnepeltetné, egyszerűen nem tartja fontosnak, így hát mi sem erőltetjük túlságosan. Bár közhelyesen hangzik, de így van: mi a mindennapokban is figyelünk egymásra, s azt hiszem, ezért az anyák napja se egy nagy szám nálunk, virágcsokor és kész… Szerintem ez az apák napja ma még eléggé erőltetett „ünnep”, bár az is érdekes, hogy miért nem vagyunk rá annyira fogékonyak, mint a Haloweenre vagy a Valentin napra. Egy kutatást megérne, miért is népszerűbbek a világító töklámpások, mint az apák…
Petra: Mi nem tudtuk, hogy van apák napja. Leléptünk kettesben Stockholmba, max nagypapák napját ünnepelhetnének, de gyanítom, anyósomék se tudják, hogy van ilyen. Jövőre majd veszünk Daninak virágot, és írunk csasztuskát a nagy alkalomra.
Rigó Berta: Hű, mi is tiszta elmaradottak vagyunk és nem ünneplünk apák napját. Viszonylag prózai oka van: fogalmam sincs, hogy mikor van apák napja. De, ha lenne (talán jövőre?) sem spiláznánk túl szerintem, biztos rajzolna neki valamit az a gyerek, amelyik már tud rajzolni. Anyák napján én is rajzot kaptam, meg virágot, de az kicsit hülye lenne apának, nem? Vagy be vannak gyepesedve a nemi-szerepekről vallott elképzeléseim, és apa is nyugodtan kaphat virágot? Esetleg két doboz sört, annak is szokott örülni.
Kati: Ha apa oldalról nézzük, akkor igény biztos lenne rá, mert alig van a fiával! Azt hiszem momentán abban merül majd ki az ünneplés, hogy együtt leszünk. Amúgy szerintem jópofaság, már csinálni valam extrát ezen a címen. Mondjuk lenne egy bája ahogy az enyim odatotyog az apjához egy üveg ginnel, meg mondjuk egy sörrel is. Na, majd meghívjuk az apát és nagyapát egy sörre a balatonnál vasárnap. Hamár.
R. Andi: Mi sem ünnepeljük, az anyák napját sem, persze ehhez az én lányom még kicsi - bár a nagyszülők a kezébe nyomnak egy szál virágot, hogy azt adja át nekem. Megegyezik a véleményünk a férjemmel abban, hogy felesleges ünnepelni mind az anyák-, mind az apák napját, mert szerintem egy gyerektől nem lehet elvárni, hogy úgymond "hálát érezzen". van neki anyja, aki érte van, és jó esetben apja is, de ez így természetes és magától értetődő. Az egész kicsit olyan, mintha el lenne várva tőlünk, hogy mutassuk ki a hálánkat azért, mert süt a nap. Persze még nem jöttek el az ovis anyák napják, egyelőre rettegek tőlük, aztán majd meglátjuk... Alighanem van igazság abban, hogy az apa szerepe az anyáéhoz képest sokkal kisebb, és Magyarországon a gyerekek többségének az apával lenni túlmutat a hétköznapokon: ünnep, hétvége, nagy szám. Itthon inkább arra lehetne jó az apák napja (általában véve), hogy jobban ösztönözzük őket az apaszerepre, ami alatt nem a hagyományos értelmezést értem (vagyis átfedés nélküli, egyértelmű elválasztását a pénzkereső-gyerekgondozói szerepeknek).
