Niki kisfia, Balázs születésének történetét küldte el nekünk. Ha önök is szívesen megosztanák, küldjék el nekünk az önök történetét erre az e-mail címre.
A mi történetünk egy igennel kezdődött. A hozzátartozó kérdés pedig nem a templomban, vagy az anyakönyvvezetőnél hangzott el, hanem kicsi otthonunk falai között. Nem is igazán kérdés volt ez, hanem egy közös elhatározás eredménye. Jöhet a baba!
Bali, akit eleinte még Zsófinak hívtunk, már valószínűleg az ajtóban toporoghatott, mert alighogy kimondtuk a boldogító IGEN-t, egy hónap múlva a két kis csík is megjelent a teszten. Nem volt nagy bejelentés, azonnal hívtam az apukáját az örömhírrel. Nem vártuk ki a 3 hónapot sem, mert babonásak nem vagyunk, és tudtuk, hogy nem lehet semmi baj. Mindenkinek azonnal elmondtuk! Később sajnos egy pici „baki” becsúszott, de ez a következő csodálatos 9 hónapot cseppet sem befolyásolta, és szerencsére a várandósság zavartalan lefolyását sem. Erről később...
Várandósságom mind a 39 hete egy csoda volt. Elkerültek az ilyenkor szokásos fizikai érzetek; gondolok itt a hányásra, rosszullétekre. Ici-pici émelygés reggelente, de amint megkaptam a szokásos „cicás” kakaó adagomat, már nyoma sem volt. A nagykönyv szerinti 3 hónap után pedig teljesen meg is szűnt.
Visszatérve a bakira, sajnos a rákszűréseim eredménye kétszer is C3-as lett a terhesség alatt, ami ugye nem valami jó hír. Ez az az eredmény, aminek már nem örülünk, de még nem esünk nagyon kétségbe. Azonban mivel még sok volt hátra a szülésig, az orvosok nem merték kockáztatni, hogy baj legyen, ezért kimetszettek egy darabot a méhszájamból. Epidurális érzéstelenítés mellett, hogy Balázskát ne érintse az altató hatása, egy csepp fájdalom nélkül estem túl a műtéten. Szerencsére Balázsunkat sem viselte meg a dolog, békésen növögetett tovább.
Elérkezett a 39. hét. Éppen szülésfelkészítő tanfolyamra készültem, ahol épp a szülés lett volna a téma. Ezen később nevettünk is, mert rajtam élőben megtekinthették volna a kedves leendő anyukák, hogy is megy ez. Indulás előtt elmentem pisilni, és akkor éreztem egy kis pukkanást. Na, gondoltam, ez az!!! De egy kis vérzésen kívül semmi nem történt. Szépen felöltöztem, és elindultam a tanfolyamra. Mikor odaértem, már nagyon véreztem, ezért riasztottam a barátnőmet (apuka kicsit messzebb járt akkor munkaügyben), akivel rohantunk a kórházba.
Bent a szokásos protokoll szerint felvették az adatokat (fájások még sehol), gépre tettek, vizsgálgattak, majd megállapították, hogy még sehol semmi, magzatburok ép. (Nem volt az.) A biztonság kedvéért bent tartottak éjszakára. Páromat, aki addigra beért, hazaküldtük.
Két szobatársat kaptam, akik dolby surroundban horkoltak, ezért aludni nem tudtam. Ám 11 óra körül éreztem, hogy nagyon enyhén ugyan, de összehúzódások követik egymást. Kiültem a folyosóra, és mérni kezdtem, 10, majd 7 percesek voltak. Elmentem pisilni, és éreztem egy nagyobb löket meleg folyadékot távozni. Na, megint megörültem!
Az ügyeletes doki megvizsgált, picit felnyomta Bali fejét,és láss csodát, elkezdett ömleni a magzatvíz! Mondta, hogy magasan volt megrepedve a burok, és a kis drágám feje eldugaszolta az utat, ezért nem folyt el a víz. Gyorsan, riasztottam az egész családot, apukát, hogy azonnal induljon! Mondta a nővér, hogy mostantól erősödnek majd a fájások. Hát, nem így történt. Ezek után még átaludtam az éjszakát a szülőszobán...
Miután az éjszakai magzatvíz elfolyás után sem történt semmi, megbeszéltük a szülész nénivel, hogy reggel oxitocinnal megindítják a szülést. Ez reggel 7 órakor történt meg.
Addigra apuka ott ült vigyázban az ágyam mellett. Hihetetlenül jó érzés volt, hogy ott van velem, és részt szeretne venni ebben a csodában. Nagyon jó érzékkel, csak akkor és azt csinálta, amire szükségem volt! Köszönöm Neki!!!
Balázsunk elindult élete első nagy kalandjára. Negyed órával a szer adagolásának megkezdése után, elkezdtem valóban érezni az összehúzódásokat. Kb. 1 órát szuszogtam az ágy szélén ülve, mert úgy éreztem, így könnyebb. A következő másfél óra már az ágyon hanyatt fekve telt, sok-sok „nagylevegő-benntart-kifúj” között, de egyetlen hang nélkül
A kitolás előtt, bár nem kértem, de kaptam fájdalomcsillapító injekciót. Nem tudom, mi lett volna, ha nem kapok, mennyire fájt volna, de azt tudom, hogy szemernyi rossz érzés sem maradt bennem a szüléssel kapcsolatban. Persze, nem volt nagy baba, de azért mégiscsak azon a kis lyukon kellett kipréselni Két és fél óra alatt lezajlott az egész, de nekem 5 percnek tűnt!!!
2011. 11. 19-én megalakult a család. Legifjabb tagja, Balázs, 9/10-es APGAR-ral, 3090 grammal, 53 cm-rel, reggel 9 óra 25 perckor csodálkozott rá először a világra. Szó szerint csodálkozott, mert annyira meg volt lepve, hogy sírni is elfelejtett. Mintha ez azóta is így lenne... Angyali gyerkőc!!!
Ha önök is szívesen megosztanák velünk a szülésük történetét, küldjék el erre az e-mail címre.
